Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Türk kardeş – Szénási Sándor jegyzete
27/01/2024 15:12
| Szerző: Szénási Sándor
Orbán hitele a nemzetközi placcon már csak bokamagasságig ér, értsd, több helyen adományozták neki a "liar" jelzőt.
Persze, az elmebaj jobb szó lenne. De maradjunk annál, hogy sokat látott, abba félig bele is vakult politikusok próbálták Budapest húzásait és hazudozásait megfejteni már a finn csatlakozás ügyében is, és arra jutottak, hogy Orbán valamiért Erdoğan lába nyomában jár, az utolsó pillanatban előzve, hogy mégse tűnjön annyira csicskaságnak a dolog, bár persze az. A svédek esetében is beígérte Orbán, hogy nem lesz az utolsó, aki ratifikál, bár hogy az utolsó előtti hely miért lenne előkelőbb, és főleg miféle, legalább minimális előnyökkel jár, arról a magyaroknak, egy nem összetett, egyszerű állító mondatot sem sikerült összehozniuk.
Az előbb említett, sokat látott diplomaták végül arra jutottak, hogy az egyik eset sem szolgálta Magyarország érdekeit, mikroszkopikus méretekben sem, viszont Orbán hitele a nemzetközi placcon már csak bokamagasságig ér, értsd, több helyen adományozták neki a „liar” jelzőt. Habár ez nem talán nem volt cél.
A diplomaták a magyar érdek hiányát akkor értették meg igazán, amikor a török fél mindössze huszonnégy órával a parlamenti jóváhagyás előtt szólt a magyaroknak, hogy pozitív szavazás lesz, amikor Budapest már nem tehetett semmit, hogy az utolsó előtti legyen. A svéd miniszterelnök meghívásával való takarózásba viszont Stockholm nem ment bele, így maradt a szégyen. A szégyen pedig az, hogy a nagy török barát megalázta Orbánt, nem direkt persze, csak önkéntelenül is jelezve, mi Budapest valódi súlya, dacára a nagy orbáni törleszkedésnek, hogy ő is jelen lehessen ott, ahol a nagyok játszanak.
Néha azért elfelejtik, hogy ott van.
Mármost amit a sokat látott diplomaták mondanak, mind igaz, mégis tévednek. A hiba abban áll, hogy Magyarország súlyát, érdekeit, céljait, és jövőjét azonosítják a regnáló politikai elittel, főleg Orbánnal – feltéve, hogy az utóbbi valamilyen módon mégiscsak képviseli az előbbit. Ezért nem értik, Orbán miért tesz az ország ellen. Holott a két érdek nem kevésszer válik el gyökeresen, amikor Magyarország csak ürügy, és az elit eltorzult szereptudatát, küldetéses mániáit, és még több pénzt, pozíciót és politikai szerepet ígérő, bár egyre soványabb fejőstehén.
Ennek a bordáin áll Orbán, a nemzetközi politika valóban hatásos figurája, annyira, amennyire persze, és már akinek, persze, és abban a szerepben, amiben láthatóan egyedül lehet hatékony: a rombolásban és az önzésben.
Mert ahogy famulusa, Kövér László házelnök közölte, ezután sem sürgeti semmi a törvényhozást, az elfogadást kérő Stoltenbergnek pedig azt üzente, nem vagyunk a csicskásai senkinek. Ezután a már-már békülékeny hangot megütő svéd kormányfő végleg közölte: NATO-ügyben nem tárgyal Orbánnal.
Idáig jutottak, és idáig juttattak bennünket. A gőgjükkel tönkretették a saját arcmentő műveletüket, a NATO-főtitkárba ész nélkül belerúgtak, az ország nemzetközi kapcsolatait, ha lehet, büszkeségből még mélyebbre taposták a mocsárban. Putyin ennek örülhet, de Orbán ettől még csak egy hasznos idióta, akit néha az út mentén is felejtenek, ahogy Erdoğan is tette.
Mi sose térünk észre, ezek sose tanulnak.
Szénási Sándor jegyzete a 2024. január 27-i Hetes Stúdióban hangzott el.
