Gondolatok a kémkedésről - Hardy Mihály jegyzete
Georg Spöttle immár több, mint húsz éve haknizik a magyar médiában, az ATV-től kezdve egészen a Pesti Srácokig. Magát hol ex-kommandósnak, hol terrorizmus szakértőnek nevezi, de a mostani kormánymédiában már volt migrációs- és biztonságpolitikai szakértő is.
A kisember hatalma-Szénási Sándor jegyzete
A cél, hogy a kisember kezdjen rettegni a büntetéstől, ha rosszul lép, szavaz, szól, mert annak van tömeghatása.
Hátramenetben, padlógázzal - Kárpáti Iván jegyzete
A kormány egyensúlyoz: egyik kezével kampányra és saját klánjának gazdagodására szórja a pénzt, másik kezével súlyos kamatra vesz fel újabb kölcsönöket. A jövőt zálogosítják el, mert a jelenben nem mernek szembenézni a valósággal.
Combfix – Józsa Márta jegyzete
Magyarország 37 városában, 340-390 ezer példányban érhetők el ingyenesen a Mediaworks által terjesztett valamik- Gyújtósnak amúgy remekül alkalmasak, magam is sokszor tanúja voltam annak, amikor e kétségkívül praktikus célra gyűjtötték be a példányokat. De hogy bele is lapozzon valaki, és hozzájusson a neki egyenest a Karmelitából dedikált üzenethez, ehhez kell a vonzerő.
A templom egerei – Hardy Mihály jegyzete
Azt már látjuk a számokból, hogy az év elejére meghirdetett gazdasági repülőrajt… hát hogy is mondjam szépen, szóval elmaradt. Pedig a megszokott Választás Előtti Nagy Orbáni Osztogatáshoz iszonyú sok pénz kellene, de a jelek szerint most nincs. Sem euró, sem dollár, de még csak rubel vagy jüan sem.
Kedves melegek, tiltsátok be magatokat! - a kormány nyílt levele a Pride-ozóknak Selmeci János jegyzetében
Ma sikerrel megtiltottuk, hogy az abberál…, izé, magyarságtól idegen életmódotokat népszerűsítő szivárványos zászlókat függesszenek ki azokra az középületekre, amikre soha az életben senkinek eszébe nem jutott buzi zászlókat aggatni, IGEN, KIMONDTAM, de ennél többre nem vagyunk képesek.
Tett és félelem - Rózsa Péter jegyzete
2010-ben egy nemzetközi fórumon azzal érvelt, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem amit tesz. Azóta ez persze visszájára fordult, mert ma fordítva van.
Straw man - Szénási Sándor jegyzete
Amikor Mészáros Lőrinc azt írja, hogy ha anno elfogadja Magyar Péter ajánlkozását, és alkalmazza a cégeinél, akkor Magyar „focista feleségként” ma is a rendszer része lenne, és repkedhetne a „sokat emlegetett” helikopteren és magángépen, akkor ehhez a mondathoz tényleg egy szalmával kitömött fej illene.
Gábor György: Oh, Kádár-rendszer!
1/03/2023 09:34
| Szerző: Gábor György
Nagy úr ma olajosnak lenni, annyi szent, az univerzális nemtudáshoz vezető út büszke egyengetőinek tudni önmagukat.
ad notam: Those were the days my friend / We thought they'd never end – Azok voltak a (szép) napok / Azt hittük, sosem érnek véget)
Mert abban az időben még szegény Gyuszinak is rendesen meg kellett írnia ugyanazt az egyetemi felvételi tesztet, amit mindnyájunknak, neki is várakoznia kellett órákon át a folyosón, hogy végre bemehessen szóbelizni, neki is végig kellett szenvednie a felvételi bizottság kellemetlen kérdéseit, neki is erőlködnie kellett, ráncolnia a homlokát, kipréselni magából néhány mondatot. Aztán persze, hogy alulteljesített, még szép, nem kicsit, nagyon, és aztán persze hogy mégis felvételt nyert, mert a papának volt plecsnije a Szocialista Hazáért vagy a Munkás-paraszt Hatalomért vagy mi a frászért. Aztán szeptemberben Gyuszi is ott volt a beiratkozáskor, pedig azt mesélték róla, hogy arra a kérdésre, hogy nevezzen meg egy Beckett-drámát, azt válaszolta, hogy Gogolra várva, s arra, hogy nevezzen meg egy munkát a königsbergi remetétől, azt mondta, hogy de hiszen ő ateista, egyházi emberekkel, szerzetesekkel nem kíván foglalkozni.
Szóval bekerült, el is végezte, azóta sem tudok felőle semmit. Nyilván méltán.
Ma ez nem így megy. Hol van már a Szocialista Hazáért elnevezésű, mindenhová belépést és zöld utat biztosító szabadkártya, ma egészen más idők járnak. Például olyan idők, amelyek, még ha tök hülye is vagy, megkövetelik, hogy legyen egy érdemi Mol-részesedéssel rendelkező apukád és anyukád, az már a Fidesz-KDNP biztosította feltámadásodhoz is bőven elegendő lesz. Nem úgy, mint az átkos Kádár-rendszer egypárti diktatúrájában, a mostani egypártrendszerben, ha Mol-os vagy, elkülönítenek a többiektől, lediktálják előre a válaszokat, a kérdéseket meg sem kapod, minek az, körbeudvarolnak, könnyedén bemérhető és valorizálható személlyé avanzsálsz. Elvégre a Mol pénzeli az autonóm egyetemedet, elvégre maga a Mol elnök-vezérigazgatója az egyetemed kuratóriumának az elnöke, elvégre ő ott a főmufti, és ha már így alakult, ki nem szarja le, hogy milyen hallgatók juthatnak diplomához, milyen protekcionista rendszerrel helyettesíti a megszüntetett egyetemi autonómiát a Mol-nak a Várhegy magasságáig terjedő independens zsánere, érinthetetlensége és az egyetemi világot iriggyé tevő, középkorból eredeztethető olajos autonómiája.
A Mol-t annyira izgatja a magyar felsőoktatás, amennyire e sorok íróját izgatják mondjuk a Mol elnök-vezérigazgatójának étkezési vagy tisztálkodási szokásai. Azaz semennyire. Én nem is szólok bele abba, hogy milyen kiszerelésben vegye magához – ha egyáltalán – reggelente a főtt tojást, s abba sem szólok bele, hogy naponta hányszor álljon – ha egyáltalán – zuhany alá Hernádi vezérigazgató. A Mol viszont szeret beleszólni a felsőoktatásba, ott érzi jól magát, ahol amúgy semmi keresnivalója nincs, de a saját érdekei mentén visszaélésre, gazemberségre, a magyar felsőoktatás megcsúfolására annál több a lehetősége.
Mert azt se feledjük, hogy ugyanez a felhőkarcolóba bújtatott, Budapest minden pontjáról, beleértve még a lichthof ablakát is, önmaga láthatóságában pöffeszkedő, Mol névre hallgató jellegzetes kelet-európai vegyesműfajú csalamádé (amelynek előképét talán épp a 200 éve született Petőfi Sándor énekelhette meg a János vitéz egyik fejezetében), nos ugyanez az olajos népség ültetett be a Színház- és Filmművészeti Egyetem pártállamilag lenyúlt intézményének kuratóriumába nem is egy, mindjárt két olajos szakit, hadd legitimálják az autonóm Mol-osok a legitimálhatatlan gazemberséget.
Nagy úr ma olajosnak lenni, annyi szent, az univerzális nemtudáshoz vezető út büszke egyengetőinek tudni önmagukat.
A párkák, a végzet istennői sorába triumfálódott Hernádi Zsolt-féle Mol-os apoteózis még hatalmas lehetőségeket rejt magában: fognak itt nagyothalló zenekritikusok kikerülni a zeneművészetiről, gyengénlátó művészettörténészek a bölcsészkarról, a matematikai alapműveletekkel megbirkózni képtelen matematikusok a TTK-ról, analfabéta pedagógusok az irodalom szakokról, animista sámánok a katolikus teológiáról, a mandulát a prosztata helyén keresgélő fül-orr-gégészek az orvosiról, s az ítéletet már jóval a tárgyalás megkezdése előtt memorizáló leendő fideszesek a jogi karról.
Mert itt azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal kellene, hogy honnan jössz, hanem azzal, ecsém, hogy mennyi a Mol-részvényed! (Utólagosan is Illyés Gyula szíves elnézését kérve!)
