Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Gábor György: Oh, Kádár-rendszer!
1/03/2023 09:34
| Szerző: Gábor György
Nagy úr ma olajosnak lenni, annyi szent, az univerzális nemtudáshoz vezető út büszke egyengetőinek tudni önmagukat.
ad notam: Those were the days my friend / We thought they'd never end – Azok voltak a (szép) napok / Azt hittük, sosem érnek véget)
Mert abban az időben még szegény Gyuszinak is rendesen meg kellett írnia ugyanazt az egyetemi felvételi tesztet, amit mindnyájunknak, neki is várakoznia kellett órákon át a folyosón, hogy végre bemehessen szóbelizni, neki is végig kellett szenvednie a felvételi bizottság kellemetlen kérdéseit, neki is erőlködnie kellett, ráncolnia a homlokát, kipréselni magából néhány mondatot. Aztán persze, hogy alulteljesített, még szép, nem kicsit, nagyon, és aztán persze hogy mégis felvételt nyert, mert a papának volt plecsnije a Szocialista Hazáért vagy a Munkás-paraszt Hatalomért vagy mi a frászért. Aztán szeptemberben Gyuszi is ott volt a beiratkozáskor, pedig azt mesélték róla, hogy arra a kérdésre, hogy nevezzen meg egy Beckett-drámát, azt válaszolta, hogy Gogolra várva, s arra, hogy nevezzen meg egy munkát a königsbergi remetétől, azt mondta, hogy de hiszen ő ateista, egyházi emberekkel, szerzetesekkel nem kíván foglalkozni.
Szóval bekerült, el is végezte, azóta sem tudok felőle semmit. Nyilván méltán.
Ma ez nem így megy. Hol van már a Szocialista Hazáért elnevezésű, mindenhová belépést és zöld utat biztosító szabadkártya, ma egészen más idők járnak. Például olyan idők, amelyek, még ha tök hülye is vagy, megkövetelik, hogy legyen egy érdemi Mol-részesedéssel rendelkező apukád és anyukád, az már a Fidesz-KDNP biztosította feltámadásodhoz is bőven elegendő lesz. Nem úgy, mint az átkos Kádár-rendszer egypárti diktatúrájában, a mostani egypártrendszerben, ha Mol-os vagy, elkülönítenek a többiektől, lediktálják előre a válaszokat, a kérdéseket meg sem kapod, minek az, körbeudvarolnak, könnyedén bemérhető és valorizálható személlyé avanzsálsz. Elvégre a Mol pénzeli az autonóm egyetemedet, elvégre maga a Mol elnök-vezérigazgatója az egyetemed kuratóriumának az elnöke, elvégre ő ott a főmufti, és ha már így alakult, ki nem szarja le, hogy milyen hallgatók juthatnak diplomához, milyen protekcionista rendszerrel helyettesíti a megszüntetett egyetemi autonómiát a Mol-nak a Várhegy magasságáig terjedő independens zsánere, érinthetetlensége és az egyetemi világot iriggyé tevő, középkorból eredeztethető olajos autonómiája.
A Mol-t annyira izgatja a magyar felsőoktatás, amennyire e sorok íróját izgatják mondjuk a Mol elnök-vezérigazgatójának étkezési vagy tisztálkodási szokásai. Azaz semennyire. Én nem is szólok bele abba, hogy milyen kiszerelésben vegye magához – ha egyáltalán – reggelente a főtt tojást, s abba sem szólok bele, hogy naponta hányszor álljon – ha egyáltalán – zuhany alá Hernádi vezérigazgató. A Mol viszont szeret beleszólni a felsőoktatásba, ott érzi jól magát, ahol amúgy semmi keresnivalója nincs, de a saját érdekei mentén visszaélésre, gazemberségre, a magyar felsőoktatás megcsúfolására annál több a lehetősége.
Mert azt se feledjük, hogy ugyanez a felhőkarcolóba bújtatott, Budapest minden pontjáról, beleértve még a lichthof ablakát is, önmaga láthatóságában pöffeszkedő, Mol névre hallgató jellegzetes kelet-európai vegyesműfajú csalamádé (amelynek előképét talán épp a 200 éve született Petőfi Sándor énekelhette meg a János vitéz egyik fejezetében), nos ugyanez az olajos népség ültetett be a Színház- és Filmművészeti Egyetem pártállamilag lenyúlt intézményének kuratóriumába nem is egy, mindjárt két olajos szakit, hadd legitimálják az autonóm Mol-osok a legitimálhatatlan gazemberséget.
Nagy úr ma olajosnak lenni, annyi szent, az univerzális nemtudáshoz vezető út büszke egyengetőinek tudni önmagukat.
A párkák, a végzet istennői sorába triumfálódott Hernádi Zsolt-féle Mol-os apoteózis még hatalmas lehetőségeket rejt magában: fognak itt nagyothalló zenekritikusok kikerülni a zeneművészetiről, gyengénlátó művészettörténészek a bölcsészkarról, a matematikai alapműveletekkel megbirkózni képtelen matematikusok a TTK-ról, analfabéta pedagógusok az irodalom szakokról, animista sámánok a katolikus teológiáról, a mandulát a prosztata helyén keresgélő fül-orr-gégészek az orvosiról, s az ítéletet már jóval a tárgyalás megkezdése előtt memorizáló leendő fideszesek a jogi karról.
Mert itt azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal kellene, hogy honnan jössz, hanem azzal, ecsém, hogy mennyi a Mol-részvényed! (Utólagosan is Illyés Gyula szíves elnézését kérve!)
