„Köszönjük,
Publicisztika
Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete

A kiindulási pont mindenképpen az, hogy az Orbán-kormány gyakorlatilag felszámolta a menekültügyi ellátási rendszert, lehetetlenné tette, hogy normális (értsd: európai) eljárásban megállapítsák, hogy ki jogosult védelemre és ki a gazdasági bevándorló vagy egyéb kalandor, védelemre nem jogosult személy.

Lista – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Lista – Szénási Sándor jegyzete

Maradt még Deutsch "náci tempó” szövege. Tényleg joga van egy embernek másokat egy listázás miatt lefasisztázni, akinek a haverjai folyamatosan listáznak és bélyegeznek meg egész társadalmi csoportokat? Vagy azért, mert liberális, vagy annak kinevezett filozófusok, vagy pedofilként kezelt melegek, vagy az ún. Soros-hálózat "ördögien gonosz” figurái, köztük a TASZ nevesített munkatársai, vagy külföldi ügynöknek titulált civilek, vagy be nem hódolt kisegyházak, lázadni merészelő tanárok, a kormánylapban szégyenlistára került bírók, orvosok, ellenzéki művészek, vagy Kövér László szép szavaival "nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristák”: értsd újságírók.

Pokoli trófeák – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Pokoli trófeák – Rózsa Péter jegyzete

Éppen egy nappal az Európai Parlamenti képviselő választás előtt jelentette be az Akadémiai Dolgozók Fóruma, hogy mivel az egyetem a Lex CEU óta már nem vett fel újabb hallgatókat a magyar akkreditációs képzésre, és közben a Bécsbe költözött / űzött kampuszon felépült a teljes képzési rendszer, végleg befejezik az oktatási tevékenységet.

Gábor György: Oh, Kádár-rendszer!

1/03/2023 09:34

| Szerző: Gábor György

 | Szerkesztő: Vikár Anna Flóra

Nagy úr ma olajosnak lenni, annyi szent, az univerzális nemtudáshoz vezető út büszke egyengetőinek tudni önmagukat.

ad notam: Those were the days my friend / We thought they'd never end – Azok voltak a (szép) napok / Azt hittük, sosem érnek véget)

Mert abban az időben még szegény Gyuszinak is rendesen meg kellett írnia ugyanazt az egyetemi felvételi tesztet, amit mindnyájunknak, neki is várakoznia kellett órákon át a folyosón, hogy végre bemehessen szóbelizni, neki is végig kellett szenvednie a felvételi bizottság kellemetlen kérdéseit, neki is erőlködnie kellett, ráncolnia a homlokát, kipréselni magából néhány mondatot. Aztán persze, hogy alulteljesített, még szép, nem kicsit, nagyon, és aztán persze hogy mégis felvételt nyert, mert a papának volt plecsnije a Szocialista Hazáért vagy a Munkás-paraszt Hatalomért vagy mi a frászért. Aztán szeptemberben Gyuszi is ott volt a beiratkozáskor, pedig azt mesélték róla, hogy arra a kérdésre, hogy nevezzen meg egy Beckett-drámát, azt válaszolta, hogy Gogolra várva, s arra, hogy nevezzen meg egy munkát a königsbergi remetétől, azt mondta, hogy de hiszen ő ateista, egyházi emberekkel, szerzetesekkel nem kíván foglalkozni.

Szóval bekerült, el is végezte, azóta sem tudok felőle semmit. Nyilván méltán.

Ma ez nem így megy. Hol van már a Szocialista Hazáért elnevezésű, mindenhová belépést és zöld utat biztosító szabadkártya, ma egészen más idők járnak. Például olyan idők, amelyek, még ha tök hülye is vagy, megkövetelik, hogy legyen egy érdemi Mol-részesedéssel rendelkező apukád és anyukád, az már a Fidesz-KDNP biztosította feltámadásodhoz is bőven elegendő lesz. Nem úgy, mint az átkos Kádár-rendszer egypárti diktatúrájában, a mostani egypártrendszerben, ha Mol-os vagy, elkülönítenek a többiektől, lediktálják előre a válaszokat, a kérdéseket meg sem kapod, minek az, körbeudvarolnak, könnyedén bemérhető és valorizálható személlyé avanzsálsz. Elvégre a Mol pénzeli az autonóm egyetemedet, elvégre maga a Mol elnök-vezérigazgatója az egyetemed kuratóriumának az elnöke, elvégre ő ott a főmufti, és ha már így alakult, ki nem szarja le, hogy milyen hallgatók juthatnak diplomához, milyen protekcionista rendszerrel helyettesíti a megszüntetett egyetemi autonómiát a Mol-nak a Várhegy magasságáig terjedő independens zsánere, érinthetetlensége és az egyetemi világot iriggyé tevő, középkorból eredeztethető olajos autonómiája.

Mol-torony alulról
 
A Mol Campus épülete Budapesten, 2022. december 8-án.
 
 Forrás: MTI/Balogh Zoltán
 

A Mol-t annyira izgatja a magyar felsőoktatás, amennyire e sorok íróját izgatják mondjuk a Mol elnök-vezérigazgatójának étkezési vagy tisztálkodási szokásai. Azaz semennyire. Én nem is szólok bele abba, hogy milyen kiszerelésben vegye magához – ha egyáltalán – reggelente a főtt tojást, s abba sem szólok bele, hogy naponta hányszor álljon – ha egyáltalán – zuhany alá Hernádi vezérigazgató. A Mol viszont szeret beleszólni a felsőoktatásba, ott érzi jól magát, ahol amúgy semmi keresnivalója nincs, de a saját érdekei mentén visszaélésre, gazemberségre, a magyar felsőoktatás megcsúfolására annál több a lehetősége.

Mert azt se feledjük, hogy ugyanez a felhőkarcolóba bújtatott, Budapest minden pontjáról, beleértve még a lichthof ablakát is, önmaga láthatóságában pöffeszkedő, Mol névre hallgató jellegzetes kelet-európai vegyesműfajú csalamádé (amelynek előképét talán épp a 200 éve született Petőfi Sándor énekelhette meg a János vitéz egyik fejezetében), nos ugyanez az olajos népség ültetett be a Színház- és Filmművészeti Egyetem pártállamilag lenyúlt intézményének kuratóriumába nem is egy, mindjárt két olajos szakit, hadd legitimálják az autonóm Mol-osok a legitimálhatatlan gazemberséget.

Nagy úr ma olajosnak lenni, annyi szent, az univerzális nemtudáshoz vezető út büszke egyengetőinek tudni önmagukat.  

A párkák, a végzet istennői sorába triumfálódott Hernádi Zsolt-féle Mol-os apoteózis még hatalmas lehetőségeket rejt magában: fognak itt nagyothalló zenekritikusok kikerülni a zeneművészetiről, gyengénlátó művészettörténészek a bölcsészkarról, a matematikai alapműveletekkel megbirkózni képtelen matematikusok a TTK-ról, analfabéta pedagógusok az irodalom szakokról, animista sámánok a katolikus teológiáról, a mandulát a prosztata helyén keresgélő fül-orr-gégészek az orvosiról, s az ítéletet már jóval a tárgyalás megkezdése előtt memorizáló leendő fideszesek a jogi karról.

Mert itt azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal kellene, hogy honnan jössz, hanem azzal, ecsém, hogy mennyi a Mol-részvényed! (Utólagosan is Illyés Gyula szíves elnézését kérve!)