Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: A Nagy Nemzeti Feltámasztási Menetrend
27/02/2023 14:46
| Szerző: Gábor György
Tényleg nem értem, mi van abban, hogy a kezét a nap minden órájának, percének és másodpercének ütőerén rajtatartó Magyar Hírlap nevű beazonosíthatatlan objektum felköszöntötte a három éve halott Jiří Menzelt. A Párt kultúros brigádja már jó ideje mondogatja, hogy ideje volna végre megalkotni a sajátos, önálló és összetéveszthetetlen kulturális elemekkel rendelkező Orbán-korszakot. Nyugodtan támasszanak fel bárkit, akire csak szükség mutatkozik, mert a rendelkezésre álló felhozatalból lófasz lesz itt, nem Orbán-korszak.
Tényleg nem értem, mi van abban, hogy a kezét a nap minden órájának, percének és másodpercének ütőerén rajtatartó kormányközeli hírgeneráló, hírtompító és hírelhallgató faliújságjának, a Magyar Hírlap nevű beazonosíthatatlan objektumnak a szerkesztősége felköszöntötte a három éve halott Jiří Menzelt.
Egyrészt miért kellene azt egy kormányközeli szerkesztőségnek tudnia, hogy ki, mikor és hol halt meg, élt-e egyáltalán, avagy csak úgy tett, s meghalt-e, ha meghalt, avagy csak tetszhalott, kiváltképp, ha az illető egy cseh filmrendező, aki ráadásul egyszer sem járt Orbán Viktor évértékelőjén. Márpedig, ha nem járt egyszer sem ott, akkor jó okkal feltételezhető, hogy nem is létezett sosem, ha pedig nem létezett, akkor hogyan is készíthetett annyi remek filmet. Ehhez a dilemmához képest minő semmiség feltámasztani őt. A felmerült probléma amúgy a világnak ezen tájékán megszokott, gondoljunk csak az ukrán népre, amely valójában nincs, mégis nem létező náciként volt képe lerohanni Oroszországot, amely a Szovjetunió szétesése óta – világosan megmondta ezt Putyin – szintén nincs, de pont azért vannak a különleges hadműveletek, hogy újra legyen. Vagyis Putyin is épp feltámaszt.
Meg aztán ha a minap megtudhatta az evangéliumi hírekre szomjúhozó magyar nép egyenest egy autentikus ördögűző foglalatosságú tiszta forrásból, hogy Jézus második neve Viktor volt, ráadásul a miniszterelnökkel folytatott hosszas egyeztetését követően született meg benne ez a korszakos gondolat, akkor, ha Jézus föltámaszthatta halottaiból Lázárt, miért ne támaszthatna föl bárkit népünk nagy kedvére és elégedettségére a Magyar Hírlap? Most épp Menzelt, mert pont így jött ki, de csigavér, lesznek itt még grandiózus meglepetések. Amúgy az elmúlt tizen-egynéhány évben már sokak szellemét föltámasztotta a kormánypárt, valamikor eltemették őket eleink, de most megint itt vannak, akkora szellemjárást csapva a köreinkben, hogy magyar ember nem győzi a fejét kapkodni a szakmányban folyó reinkarnációs háttérzajtól.
Továbbá azt se feledjük, hogy a magyar nép semmivel sem rosszabb, semmivel sem alávalóbb és semmivel sem elmaradottabb, mint a ködös Albion lakossága. Márpedig, ha ott egy bizonyos Shakespeare-nek tudomása lehetett arról, hogy még Dániában is – ahol köztudottan rohad az államgépben valami, elvégre Dánia börtön – simán összefuthatott egy Hamlet nevű volt egyetemista, jelenleg trónörökös apja szellemével, akkor már miért ne jöhetne mondjuk a Szugló utcában a Magyar Hírlap valamelyik redaktorával szemben egy néhány éve elhunyt, amúgy jó karban lévő filmrendező? Elvégre emitt is rohad az államgépben valami.
Aztán a Párt kultúros brigádja már jó ideje mondogatja, hogy ideje volna végre megalkotni a sajátos, önálló és összetéveszthetetlen kulturális elemekkel rendelkező Orbán-korszakot. Miközben persze ez a sajátos, önálló és összetéveszthetetlen kulturális elemekkel rendelkező Orbán-korszak már rég létrejött, olyan, amilyen, ennélfogva a Magyar Hírlap szerkesztősége azt a pártfeladatot kapta (a többi pártfeladat között szinte elvész), hogy nyugodtan támasszanak fel bárkit a kedvükre az ezeréves magyar múltból, a hét vezértől kezdve akárkit, akire csak szükség mutatkozik, mindet azonos időben életre keltve és születésnapján tisztelettudóan felköszöntve, hátha így végre tényleg megképződhet a hőn áhított Orbán-korszak, mert a rendelkezésre álló felhozatalból lófasz lesz itt, nem Orbán-korszak.
Szóval mielőtt a Magyar Hírlap hülyeségétől fuldokolva önfeledten röhögünk, gondoljuk végig csodás tettüket, ha már újságot írni meg szerkeszteni nem tudnak, hát legalább azt támaszthassák fel a nemzet üdvére, akit csak akarnak, nem baszik az egy öltést sem.
És ha ez ilyen sikerrel halad tovább, hamarosan a Magyar Hírlap szerkesztőségének köszönhetően szép sorjában feltámadnak a Menzel-filmek alakjai is, lelépnek a vászonról, s keblünkre ölelhetjük mindet. Őket is várjuk szeretettel, mert Miloš Forman filmjének, a Tűz van, babám!-nak a szereplői már jó ideje itt élnek, halnak és fel-feltámadnak közöttünk, mindörökké, ámen!
