Gábor György: Holtak feltámasztása

Számomra az egyik legizgalmasabb élmény, amikor egy régi nép egykori, ám ma már praktikusan nem használt nyelvén – amelyet szerintem abszolút pontatlanul és tévesen holt nyelvnek szokás nevezni – egy távoli kultúra elemeit, megnyilatkozásait, gondolkodását, érzelmeit, mentalitását, történelmi eseményeit, gazdasági, jogi, vallási stb. nézeteit és praxisát próbáljuk kiolvasni, rekonstruálni vagy megfejteni.

Engem az egyetemen fantasztikus mesterek okítottak héberre, görögre és latinra, s munkájukért örök hálával tartozom. Manapság, egyetemi oktatóként a legfontosabb és legtartalmasabb óráimnak azokat tekintem, ahol héber, görög és latin szövegek mentén próbáljuk értelmezni a Bibliát, a héber, görög és latin kifejezések alapján felismerni a textus eredeti jelentését, valamint a fordítások jelentésmódosulásaiban a jelentésváltozások okait.

Mindig mondtam, most sem győzöm hangsúlyozni: csodás dolog a holt nyelvek ismerete!

Babits Az európai irodalom történetének elején beszél a latin nyelvről, amely már – mint írja – „meghalt”, de amelynek egyes elemeit „leánynyelvei” és „unokatestvérei” továbbörökítettek.

Így igaz!

 

Ókori latin felirat

 

Forrás: Pixabay

 

Most viszont felbukkantak köreinkben azok a leányok és unokatestvérek, akik a „meghalt” reinkarnációján fáradoznak.

Ugyanis épp azt olvasom, hogy egy zaklató pap felmentésének tényét és a zaklatás körülményeire vonatkozó híreket holt nyelven, latinul, egy igencsak kevesek által olvasott belső körlevélben tette közzé az esztergomi érsekség. Remek kezdeményezés! Az orvosi latin használatának erkölcsi és filozófiai okai ismertek, ezt nyugodtan ki lehet terjeszteni az élet minden területére. Javaslom, hogy a rettenthetetlen, halált megvető, vitézkedő, demokratikus meggyőződésű, egyszerre kritikus és önkritikus kormánypárti sajtó képviselői, elkerülendő a leváltásokat, menesztéseket és kegyvesztéseket, továbbá mindannak a sok-sok jónak a visszavételét, amelyekben hű szolgáltatásaikért cserébe nap mint nap megmerítkezhetnek, beleértve szíves meghívásukat a miniszterelnöki évértékelő pompás eseményére, mostantól egyenes, kendőzetlen és őszinte véleményüket bibliai héber nyelven írják meg Orbánról és kormányáról. Így legalább az érintettek közül senki sem érti meg az irományaikat, s a heroikus pennabajnokok sértetlenek maradhatnak. Ám legalább elmondhatják egy majdani igazoló bizottság előtt, hogy ők bizony megírták a tutit, ugyanis bibliai héber nyelven belülről bomlasztottak. Bíztató hírem számukra, hogy például az erőszakosra, a fosztogatóra, a zsarnokra több szinonimát is találnak majd a bibliai héberben, igaz, káromkodásra épp ellenkezőleg, mivel az isteni kinyilatkoztatott bibliai nyelvezetből ez a szókészlet fájdalmasan kimaradt, de a modern héberrel kiegészítve már jó eséllyel rálelhetnek az általuk előszeretettel alkalmazott fordulatokra.

Aztán azt is olvasom, hogy Semjén Zsolt hirtelenjében történésznek érezvén tenmagát, annak adott hangot, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia sokkal „természetesebb” (!) és „szervesebb” (!) egység volt, mint ma az Európai Unió. Eszemben sincs a kiváló magyar miniszterelnök-helyettesnek történelem órát tartani, eszemben sincs komoly szakirodalmi listát küldeni számára, s eszembe sem jut bizonyos szavak történelmi konnotációjáról, értelméről vagy nettó értelmetlenségéről fejtegetésekbe bocsátkozni. 

(Ahogy szintén felesleges lenne innen a távolból üzenni a másik nagy történész-géniusznak, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak, aki ugyancsak a Monarchiát találta meg hagymázas idiótaságát illusztrálandó, miszerint a XIX. században az Osztrák-Magyar Monarchia a lengyelekkel közösen érlelte ki, hogy Oroszországtól történelmi területeket szakítsanak el – mondotta Putyin, „jó pénzért mindezt helyben megfilmesíti Rákay Philip” jeligére!)

Tudomásul vettem, hogy Semjén miniszterelnök-helyettes nem a történelemben erős, hanem a szarvasbőgésben, és ebbéli funkciójában nélkülözhetetlen eleme a magyar kormány korszerű, naprakész és innovatív strukturális képződményének.

Inkább azt sajnálom, hogy Semjén ezeket a történelmi megállapításait miért nem valamelyik holt nyelven teszi, leginkább olyanon, amelyet még nem fejtettek meg. S ha lett volna egy kis esze, a disszertációját is mondjuk a még megfejtetlen etruszk nyelven írja meg: így jó eséllyel akár örökké is titokban maradhatott volna a plagizálása.

Kedves magyar kormánypárti sajtósok, tudósok, miniszterek és akkumulátorpárti kormánytagok: hajrá, mindent bele, arccal a holt nyelveknek, kiváltképp az eddig még megfejtetleneknek.

És máris javaslom, hogy az összes kormánytagról, rokonokról és haverokról mostantól kizárólag holt nyelven állítsák ki az erkölcsi bizonyítványokat.

Továbbá Magyarország hivatalos nyelve legyen mától egy holt nyelv.

Vagy inkább tízmillió.

Címlapi kép: Vászári János: Lázár feltámasztása, (1912)