„Köszönjük,
Publicisztika
Szakadék előtt kávészünet – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Szakadék előtt kávészünet – Szénási Sándor jegyzete

Egy hölgy közölte, hogy mától egyetlen betevője a capuccino lesz, mégpedig éjjel és nappal, '56-osok unokája ő, aki nem tűrheti a justizmordot, és a tejeskávé szakadatlan fogyasztásával ország-világ, de még Gianni Annoni előtt is hajlandó demonstrálni, hogy eddig és ne tovább a magyar nemzet megbecstelenítésében.

Kimegy, beül – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Kimegy, beül – Kárpáti Iván jegyzete

Magyar Péter mondanivalója, álláspontja, ilyen tempó mellett finoman szólva nem mindig koherens. Azt mondta, nem megy Brüsszelbe, majd egy irányított szavazással legitimálta döntését, amit idővel azok a hívei is megbocsátanak neki, akik most úgy gondolják, hogy vezetőjük megy a tutiba, havi tízezer euróért, plusz extrák.

Mi itt a látnivaló? – Dési János jegyzete
Publicisztika

Mi itt a látnivaló? – Dési János jegyzete

Az a csúnya pesti pletyka már korábban szárnyra kapott, hogy a kamerák előtt szexelőkből meggazdagodott pornómágnás azért vágott bele a politikába, mert magasabb helyről ezt kérték tőle, cserébe futni hagyják. Kétségtelen, az események egymás után rakása akár efféle olvasatot is megenged. De az biztos, jogilag Gattyán mindenképpen ártatlan – és talán számára a legfájdalmasabb, ha igaz, ez a történet. Ugyanis a gyanú ott lebeg a feje fölött.

Felcserek – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Felcserek – Józsa Márta jegyzete

Nem tudni, át kell-e menniük a csicska-korszakon, kapnak-e majd kimenőt, mi lesz a katonai fokozatuk, milyen a lepedő a priccseken és van-e wifi a kóterban. Kötelező lesz-e a kardiológusoknak a surranó? Minden obsitos felcsernek jut-e kellő gyíkhús-ellátmány?

 Késlekedő következtetések – Dési János jegyzete
Publicisztika

Késlekedő következtetések

Van, hogy a békepárti törvénybuheráció nem úgy sül el, az élet még Orbán Viktornál is rafináltabb néha. Bezzeg Balog Zoltánt nem billentik ki a kínos beszélgetések. 

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete

A kiindulási pont mindenképpen az, hogy az Orbán-kormány gyakorlatilag felszámolta a menekültügyi ellátási rendszert, lehetetlenné tette, hogy normális (értsd: európai) eljárásban megállapítsák, hogy ki jogosult védelemre és ki a gazdasági bevándorló vagy egyéb kalandor, védelemre nem jogosult személy.

Lista – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Lista – Szénási Sándor jegyzete

Maradt még Deutsch "náci tempó” szövege. Tényleg joga van egy embernek másokat egy listázás miatt lefasisztázni, akinek a haverjai folyamatosan listáznak és bélyegeznek meg egész társadalmi csoportokat? Vagy azért, mert liberális, vagy annak kinevezett filozófusok, vagy pedofilként kezelt melegek, vagy az ún. Soros-hálózat "ördögien gonosz” figurái, köztük a TASZ nevesített munkatársai, vagy külföldi ügynöknek titulált civilek, vagy be nem hódolt kisegyházak, lázadni merészelő tanárok, a kormánylapban szégyenlistára került bírók, orvosok, ellenzéki művészek, vagy Kövér László szép szavaival "nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristák”: értsd újságírók.

Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken

31/05/2023 14:13

| Szerző: Gábor György

 | Szerkesztő: Ivánkai Márk

Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.

Szijjártó Péter, reagálva a NATO koszovói békefenntartó kötelékében szolgáló magyar katonákat ért támadásra, arra a döbbenetes lincshangulatra, amelynek során közel harminc magyar katona megsérült, közülük többüket meglőttek, a külügyminiszter annak a véleményének adott hangot, hogy az európai integráció jó eszköz a nyugalom, a béke és a biztonság fenntartására. Magyarországnak – emlékeztetett a külügyér – kifejezett érdeke az EU bővítése Szerbiával, ám a tagországok döntő többsége – panaszolta fel Szijjártó – ellene van a bővítésnek, arról nem is beszélve, hogy az európai intézmények rendkívül lassúak.

Imígyen szóla tehát Szijjártó. Sajnos mindeközben elfeledkezni látszott az együttműködés egyéb kínálkozó formáiról, beleértve a bővítést is, amelyek amúgy szintén a magyar biztonságot és a magyar érdekeket szolgálhatnák: például EU-s tagállamként a legsunyibb privát szempontok durva és erőszakos érvényesítése helyett – és mindezzel Magyarország vészesen kiteljesedő politikai és gazdasági elszigetelődését előidézve – az EU (és benne a magyar) összközösségi érdekek szem előtt tartását. Vagy egészen konkrét és felettébb aktuális példával élve, elősegíteni és nem hátráltatni Svédország felvételét a NATO-ba, amelyet nagyszerű partnerével, Törökországgal karöltve, az EU tagállamok közül egyes egyedül Magyarország gátol meg. S mintha a magyar intézmények (országgyűlés stb.) ebben a tekintetben feltűnő és szemet szúró lassúságáról sem emlékezett volna meg minden idők legpompásabb magyar külügyminisztere, holott tudjuk, sok más esetben, akár egy-két óra leforgása alatt, vagy mondjuk az éjszaka homályába burkolózva is képesek a fénysebességet felidéző rapiditással az egész magyar társadalom életére, gazdasági és szociális körülményeire elementárisan kiható döntéseket meghozni a pártállamilag megolajozott országgyűlés hűséges és heroikus bátorságukról folyamatosan tanúságot tevő bajnokai.

Mindenesetre így van ez rendjén ott, ahol korántsem az európai közösség szempontjai a meghatározóak, benne Magyarország jól felfogott nemzeti, politikai és gazdasági érdekeivel, hanem Orbán Viktor, Szijjártó Péter és a többi politikai és gazdasági kurafi és céda magánérdekei, kivonva belőle Magyarország jól felfogott nemzeti, politikai és gazdasági érdekeit.

Szánalmasan és rongy módon tükrözi ezt a szélkakasszerűen pörgő-forgó erkölcstelen és totálisan "önlezüllesztett", "önsemmibe vett" és "önszemenköpködött" értékrendet, a folyton folyvást hangoztatott értékek gátlástalan és mindig az adott önérdekekhez igazított "öndevalválását" (vesd össze nemzet, kereszténység, család, magyar fiatalok jövője stb.) az a tény, hogy ha Ukrajnában magyarokat inzultus ér, akkor annak fő kiváltó okai az ukrán fasiszták, a nem létező Ukrán állam és a nemlétező Ukrán államot támogató háttérhatalom, valamint annak emberei, Brüsszel, az EU, az USA, "Soros Gyuri bácsi", a magyar dollárbaloldal, и так далее.

Ezzel szemben, ha magyarokat szerb részről ér fegyveres támadás, akkor büszkék lehetünk ugyan a magyar katonákra, de – az ukránoktól eltérően – fel sem merül, akár csak puszta gondolati kísérletként sem az esetleges szerb fasizmus, fel sem merül – a "nem létező" Ukrajnától eltérően –, hogy Koszovó, illetve a Koszovói Köztársaság voltaképpen létezik-e, avagy nem létezik, s szóba sem kerül – ugyancsak Ukrajnától eltérően – az emitt tornyosuló háttérhatalom, Moszkva, Oroszország, Putyin és az ő érdekeiket – a magyar politikai elittelenség legaljához kísértetiesen hasonuló, azaz cselédmódon kiszolgáló Vucic és Dodik, no meg persze a magyar dollárbaloldal analógiájára a magyar rubelkormánypártiság esetleges létezősége, vagyis lételméleti (ontológiai) felmerülhetősége.

Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.

Szijjártó Péter ezzel a gyalázatos beszédével, amellyel – nem mellesleg – a külügyminiszteri pozíció ellátásának totális alkalmatlanságáról tett kikezdhetetlen tanúbizonyságot, továbbá önmaga becstelenségéről és mérhetetlen ostobaságáról, mindenesetre a nagy elődök kitaposott ösvényét járva Szijjártó is méltóképpen keretezte és kontextualizálta a hatvanadik születésnap hatalmas ünnepének parttalanul áradó szakrális és világi orbániádáját, nemzetünk nagy háláját a hatalmas Putyin és a nagy (egyre nagyobb) Oroszország, leánykori nevén Szovjetunió iránt.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB