„Klubrádió
Szabadság Klub
Arató András: Ki a diplomata?
Szabadság Klub

Arató András: Ki a diplomata?

Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.

Csillag István: A korbácsfonó
Szabadság Klub

Csillag István: A korbácsfonó

A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.

Arató András: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Szabadság Klub

Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz

Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.

Arató András: Életeteket és véreteket! Meg az adótokat.
Szabadság Klub

Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat

Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.

Gábor György: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
Szabadság Klub

Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség

L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.

Arató András: Neveitek napjára
Szabadság Klub

Arató András: Neveitek napjára

A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.

Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken

31/05/2023 14:13

| Szerző: Gábor György

Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.

Szijjártó Péter, reagálva a NATO koszovói békefenntartó kötelékében szolgáló magyar katonákat ért támadásra, arra a döbbenetes lincshangulatra, amelynek során közel harminc magyar katona megsérült, közülük többüket meglőttek, a külügyminiszter annak a véleményének adott hangot, hogy az európai integráció jó eszköz a nyugalom, a béke és a biztonság fenntartására. Magyarországnak – emlékeztetett a külügyér – kifejezett érdeke az EU bővítése Szerbiával, ám a tagországok döntő többsége – panaszolta fel Szijjártó – ellene van a bővítésnek, arról nem is beszélve, hogy az európai intézmények rendkívül lassúak.

Imígyen szóla tehát Szijjártó. Sajnos mindeközben elfeledkezni látszott az együttműködés egyéb kínálkozó formáiról, beleértve a bővítést is, amelyek amúgy szintén a magyar biztonságot és a magyar érdekeket szolgálhatnák: például EU-s tagállamként a legsunyibb privát szempontok durva és erőszakos érvényesítése helyett – és mindezzel Magyarország vészesen kiteljesedő politikai és gazdasági elszigetelődését előidézve – az EU (és benne a magyar) összközösségi érdekek szem előtt tartását. Vagy egészen konkrét és felettébb aktuális példával élve, elősegíteni és nem hátráltatni Svédország felvételét a NATO-ba, amelyet nagyszerű partnerével, Törökországgal karöltve, az EU tagállamok közül egyes egyedül Magyarország gátol meg. S mintha a magyar intézmények (országgyűlés stb.) ebben a tekintetben feltűnő és szemet szúró lassúságáról sem emlékezett volna meg minden idők legpompásabb magyar külügyminisztere, holott tudjuk, sok más esetben, akár egy-két óra leforgása alatt, vagy mondjuk az éjszaka homályába burkolózva is képesek a fénysebességet felidéző rapiditással az egész magyar társadalom életére, gazdasági és szociális körülményeire elementárisan kiható döntéseket meghozni a pártállamilag megolajozott országgyűlés hűséges és heroikus bátorságukról folyamatosan tanúságot tevő bajnokai.

Mindenesetre így van ez rendjén ott, ahol korántsem az európai közösség szempontjai a meghatározóak, benne Magyarország jól felfogott nemzeti, politikai és gazdasági érdekeivel, hanem Orbán Viktor, Szijjártó Péter és a többi politikai és gazdasági kurafi és céda magánérdekei, kivonva belőle Magyarország jól felfogott nemzeti, politikai és gazdasági érdekeit.

Szánalmasan és rongy módon tükrözi ezt a szélkakasszerűen pörgő-forgó erkölcstelen és totálisan "önlezüllesztett", "önsemmibe vett" és "önszemenköpködött" értékrendet, a folyton folyvást hangoztatott értékek gátlástalan és mindig az adott önérdekekhez igazított "öndevalválását" (vesd össze nemzet, kereszténység, család, magyar fiatalok jövője stb.) az a tény, hogy ha Ukrajnában magyarokat inzultus ér, akkor annak fő kiváltó okai az ukrán fasiszták, a nem létező Ukrán állam és a nemlétező Ukrán államot támogató háttérhatalom, valamint annak emberei, Brüsszel, az EU, az USA, "Soros Gyuri bácsi", a magyar dollárbaloldal, и так далее.

Ezzel szemben, ha magyarokat szerb részről ér fegyveres támadás, akkor büszkék lehetünk ugyan a magyar katonákra, de – az ukránoktól eltérően – fel sem merül, akár csak puszta gondolati kísérletként sem az esetleges szerb fasizmus, fel sem merül – a "nem létező" Ukrajnától eltérően –, hogy Koszovó, illetve a Koszovói Köztársaság voltaképpen létezik-e, avagy nem létezik, s szóba sem kerül – ugyancsak Ukrajnától eltérően – az emitt tornyosuló háttérhatalom, Moszkva, Oroszország, Putyin és az ő érdekeiket – a magyar politikai elittelenség legaljához kísértetiesen hasonuló, azaz cselédmódon kiszolgáló Vucic és Dodik, no meg persze a magyar dollárbaloldal analógiájára a magyar rubelkormánypártiság esetleges létezősége, vagyis lételméleti (ontológiai) felmerülhetősége.

Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.

Szijjártó Péter ezzel a gyalázatos beszédével, amellyel – nem mellesleg – a külügyminiszteri pozíció ellátásának totális alkalmatlanságáról tett kikezdhetetlen tanúbizonyságot, továbbá önmaga becstelenségéről és mérhetetlen ostobaságáról, mindenesetre a nagy elődök kitaposott ösvényét járva Szijjártó is méltóképpen keretezte és kontextualizálta a hatvanadik születésnap hatalmas ünnepének parttalanul áradó szakrális és világi orbániádáját, nemzetünk nagy háláját a hatalmas Putyin és a nagy (egyre nagyobb) Oroszország, leánykori nevén Szovjetunió iránt.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB