
Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.

Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.

Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.

Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!

Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.

Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.

Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.

Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
28/05/2023 08:03
| Szerző: Gábor György
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Megint, immár sokadszorra derült ki, hogy hiába a kormány szent küldetése és eltökélt missziója, a legautentikusabb keresztény tanítás terjesztésének rendíthetetlen szándéka minden becsületes, istenkereső honfiú és honleány számára, az Orbán-kabinet evangelizációs törekvése még mindig nem hozta meg kívánt és remélt gyümölcsét!
Kizárólag ennek tudható be, hogy jóllehet a Corvinus Egyetemen nagyszerű példával járva elől, kötelező részvételre felszólítva berendelték a hallgatókat zárthelyit írni, ám amikor „mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,2-4), minthogy megjelent közöttük Orbán Ráhel, aki egyszeriben szétáradott, és zárthelyi helyett férjének, a nagyszerű Tiborcz Istvánnak a tulajdonában álló világhírű BDPST Groupról tartott roppant érdekfeszítő előadást.
Én itt csak emlékeztetnék a csodálatos Corvinus Egyetem tudományos-oktatási autonómiájának ismételt megnyilvánulására, meg arra, hogy úgy gondolták, az abszolút tudás elérésének szent célzatával minden további nélkül át lehet verni (sőt, át kell verni!) az egyetemi hallgatókat, hadd csillapíthassák tudásszomjukat a kis butuskák a szakértelem lehető legtisztább szakmai forrásából, a saját lábán álló Orbán Ráhel szárnyas szavaiból. S mostantól bízvást remélhető, hogy hamarosan a Corvinuson kollokvium helyett Mészáros Lőrinc fog tartani előadást a hallgatóknak saját maga strómanolta cégbirodalmáról, komplex vizsga helyett Rogán Antal a korszakos találmányairól, szigorlat helyett Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadiipari érdekeltségeiről és mind-mind a többiek, hátha a Corvinuson a nagy érdeklődésre tekintettel végre meghirdethetik a Maffiózó- és strómanszakos nappali, esti és levelező képzést.
Ám az igazán fájó, hogy a kormánykörökben egyre sűrűbben hangoztatott zsidó-keresztény tradícióval és értékrenddel szemben a zsidó és keresztény világban éppen most beköszöntött sávuot és pünkösd idején is sokak számára ennek a hagyománynak a legnemesebb értékrendje továbbra is ismeretlen és megannyi méltatlan támadásnak kitett. Ha nem így lenne, nem érné most Orbán Ráhelt és a Corvinust annyi támadás, épp ellenkezőleg: a hála és köszönet megrendült hangján kéne feléjük fordulni!
Ugyanis annyit illene tudni, hogy már a zsidó hagyományban az ünnep a Tóra adásának idejéhez (chág mátán toráténu), legszentebb pillanatához kötődött, a végtelen isteni tudásból való töltekezéshez, amelynek hordozója lett a nép, s amelyet minden nemzedék a maga élete során újra és újra felidéz a könyv állandó olvasásával, újra és újra elmélyedve a tanulás, az elmélkedés életet adó csodájában. Ennek szimbolikus, ugyanakkor nagyon is valóságos jelképe, amikor az ünnep beköszöntét egész éjjel tartó virrasztással és tanulással köszöntik a zsidók, az élet „javításával” (tikun léjl sávuot). Vagyis vegyük észre, hogy a tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Mindössze annyit üzennék az Orbán-Tiborcz házaspárnak, hogy a zsidó hagyomány szerint a tóraadásra azért a sivatagban került sor, hogy egyik törzs se követelhessen előjogokat magának, senki se érezhesse úgy, mintha a többiekkel szemben valamiféle privilégiumot élvezne: a Tórát, annak törvényeit és parancsolatait abszolút egalitárius módon mindenki a sajátjának tudhatta, s mindenkire egyformán vonatkoztak az előírások. Még a királyokra, az uralkodókra is! Úgy bizony!
És a keresztény pünkösd, a Szentlélek eljövetelének és az ajándékai kiáradásának ünnepe ugyancsak a töltekezés ideje. És ebben is megtalálható a magyar oktatásnak szánt üzenet, hiszen amint az apostolokat „eltöltötte a Szentlélek”, „különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,4) Vagyis csak a hit nélkül élők gondolják, hogy hatalmas visszalépés a magyar oktatási rendszerben, hogy a nyelvtudás már nem kötelező és nem feltétele az egyetemi diplomának, legfeljebb csak akkor, ha az egyes egyetemek ezt másként gondolják, s maguk gondoskodnak nyelvórákról, nyelvtanárokról, máskülönben vígan kikerülhetnek nyelveken nem beszélő szakemberek, akik szorosan vett szakmájuk idegen nyelvű szakirodalma helyett és a nemzetközi konferenciákat, szakmai találkozókat és egyáltalán, a nemzetközi kapcsolatokat mellőzve Orbán Ráhellel és férjének cégével töltekeznek és csodálatos módon egyszeriben ők is nyelveken szólnak.
És itt is csak egyetlen üzenetem volna a fenti házaspár számára: a magyar népszokásoknak megfelelően pünkösdkor szokták megválasztani a pünkösdi királyt, akinek a legkülönbözőbb kiváltságokat biztosít ilyenkor a szokásjog: ingyen mulatozhat, kocsmázhat, ehet, ihat, ám a privilegizált állapot egy idő után szükségszerűen véget ér.
Hát így, kedves Ráhel és István!