„Palackvisszaváltással
Publicisztika
Hintőpor – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Hintőpor – Józsa Márta jegyzete

Amikor kiderült, hogy a hintőpor talkum, azaz zsírkő tartalmú, amely a bányászat során gyakran azbeszttel szennyeződik, akkor kivonták a nyugati forgalomból. Valami hasonló történt a könnyen kitermelhető, tehát olcsó zúzott köveknél is, amelyekre nagy az igény útépítéskor, parkolók, játszóterek kialakításakor. Az Orbán-bányák érdekeit nem sértette, így nem is tiltakozott senki itthon azellen, hogy azbesztes port hintsenek a szemünkbe.

Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
Publicisztika

Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor

A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.

Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete

Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.

A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete

Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.

Aszály – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Aszály – Józsa Márta jegyzete

Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.

Fecnik – Szénási Sándor jegyzete

14/08/2024 18:04

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Sok száz millió, egymás hegyén-hátán élő, együttműködésre kényszerített egyén tudása, hogy a sok kis szemétből sok gigantikus szeméthalom lesz végül.

2024. augusztus 14. Esti gyors - részlet l Szénási Sándor jegyzete 2024.08.14.
03:21
00:00
Villamos. Hőség. Kínai család. A gyerekek állnak, a mamájuk is, két felnőtt ül. De most nem a belső hierchiáról van szó. A padlóról van szó, amire a gyerekek a kibontott csokikról papírtörmeléket hullatnak, igaz, csupán szemmel is alig látható darabkákat. Abból sem sokat, két-három fehérlő foltocska látszik csak a sötét alapon.

De a mama nagyon is lát. Pergő párbeszéd kezdődik, nagyon is generációs alapon, vagyis a kicsik láthatóan hülyeségnek tartják azt, amit a felnőttek a létezés fundamentumaként kezelnek, a szemetelést ugyanis, pontosabban annak mértékét, annak nyilvánvaló eltúlzását a felmenők részéről, akik azonban láthatóan nem engednek. A papa-mama arc nem komorodik el, néha össze is nevetnek, az obligát mosoly nem szűnik folyamatosan jelezni a konfrontáció elkerülésének, az együttműködés, a lojalitás szükségességének kényszerét, ámde a hangnem kicsit keményedik. Semmi ordítozás, de a szavaknak kezd éle lenni, a szülői pillantások fókuszban tartják a gyerekek szemét, az üzenet minden csatornán megy, szemmel, testmozdulatokkal, emelkedő dallamú beszéddel, sokallom is, tekintve a befektetett energia és az elnyerhető haszon feltűnő különbségét. Ennyi cirkusz pár fecni miatt.

A kicsik megtörnek. Az egyik felvesz a villamospadlóról két cafatot, a másik egyet. Merthogy három szemétkéről lenne szó. Az egyik felnőtt felpattan az ülésről, kinyitja a neszesszerjét, előszed belőle  egy apró műanyag zacskót, szétpattintja és a gyerekek elé tárja, akik apró, gondos mozdulatokkal beleszórják az anyagot, az összenyomható felső rész visszapattan, a kosz eltűnik a táska mélyén, hogy aztán, nyilván ugyanolyan figyelemmel hulljon egy papaírgyűjtő kuka aljára.

Két nap múlva ugyanezt látom a Mammut kávézójában. Egy mama, két kislány, dettó az a színdarab.

Mármost ezzel én nem akarok mondani semmit. Nem mondom, hogy éljen a letelepési kötvény-korrupció, távol álljon. Nem mondom, hogy bezzeg a múltkor egy ordítozó, a sörösdobozokat széthányó részeg oroszt láttam ugyanazon a villamoson, nem mondom, mert magyart is láttam, nem egyet. Tudom, hogy a jelenet alapja sok száz millió, egymás hegyén-hátán élő, együttműködésre kényszerített egyén tudása, hogy tudniillik a sok kis szemétből sok gigantikus szeméthalom lesz végül, aminek nem árt elébe menni, amíg a dolog kezelhető. Nem mondom, hogy az állam elnyomó szigora megoldás. Ez is távol álljon.

Csak elmondtam, amit láttam, és csak kérdezem, hogy szimpla belátásssal, a rohadt nagy mocsokhalmok megidézésével a fantáziánkban nem lehet-e sokkal emberibb, de hatékony, életminőség-javító módszerrel élni.

Ha nem tetszik akarni, hát nem. Tessék elfelejteni, hogy szóltam.