Csillag István: Kerítés

Többértelmű, fura szó. Egyszer szimpla főnév, máskor meg igéből melléknévi igenév. Amikor körülkerítjük földünket, kertünket, vagy házunkat akkor a hívatlan betolakodóktól szeretnénk magunkat a kerítés által megvédeni. A kerítés ugyanakkor az elrekesztés, a kirekesztés eszköze is, ennek a védelmében szoktuk mondani: kívül tágasabb. Persze aligha védelem az, amikor valaki kényszeresen kerítéseket épít – akár a saját és családja védelmében –, az egyben kirekeszti magát a közösségből, vagy másképpen karámokra osztja a közösséget. Egészen másról beszélünk, amikor nem saját védelmünkben fordulunk a kerítés eszközéhez, hanem a célba vett tárgyat, személyt kerítjük, csellel arra törekszünk, hogy nekünk legyen kiszolgáltatva, a mi eszközünk legyen. A kerítő nem kifejezetten szeretett foglalkozás. A hozományvadász használ kerítőt, mindkettő célja azonos; megkaparintani a kiszemelt személy vagyonát, azáltal, hogy tévedésbe ejtik őt.

 

Jan Vermeer van Delft a Kerítőnő c. festménye

 

 

Orbán rendszerében a kerítésnek mind a két értelme használatban van. A szavazókat folyamatosan „kerítik” - tévedésbe ejtik, tévedésben tartják – a hozományvadászok, oly módon, hogy a választópolgárok Orbánnal és rablócsapatával flörtölve minden vagyonukat védtelenné téve felkínálkozzanak nekik. A fizikai kerítés pedig Orbán és Putyin mesterien kivitelezett összjátékának eredménye, hiszen amikor Putyin a szövetséges szír rezsimet „megsegítve” 2015-ben földig bombázta Aleppót, a szír menekültek elárasztották Európát, a déli útvonalon érkezve jelesül Magyarországot, hogy azután áradatuk – Putyin nem is nagyon titkolt célja szerint – megroppantsa azt a Németországot, amelyik a Krím 2014-es orosz megszállását megtorolandó kezdeményezője volt az Oroszország elleni szankcióknak. A kerítés a Putyinnal már korábban nukleáris és gázszövetséges Orbán rendszernek lett a szimbóluma, a mesteri félelemkeltés folyamatosságát jelképező építmény Magyarország déli határain. Persze egyben az ellenzék megbélyegzését szolgáló csalétek is, hiszen ennek segítségével lehetett a funkcionális analfabéta választókkal közölni, hogy mi védünk benneteket, mert mi kerítést építünk a keresztény magyarság védelmében, amíg az ellenzék rátok engedné menekültnek nevezve a földjeiteket, munkátokat, lányaitokat, asszonyaitokat megszerezni kívánó migránsokat.

Ám aki már hozzászokott a kerítéshez, az nem tud leállni. A kerítés szenvedélye ragadta magával a kormányt, jelesül annak önmagát utódjelöltnek képzelő tagját Lázár Jánost, aki az új építési törvényben minden elemét felvonultatja a kerítésnek. Egyfelől igazi, vérbeli mesteréhez, Orbánhoz méltó módon „kerítőként” beeteti a közönséget a „magyarkodással”, amikor leszögezi, hogy Magyarországon magyar anyagból, magyar vállalkozó építhet (magyar.-be magyar… sz), ami nyilván megdobogtatja a nemzeti színű lobogóba csavart politikai analfabéta és a maguk előtt villódzva pénzt látó vállalkozók szívét is. Ez azonban csak az álca, mert a törvény a korlátlan kerítésépítésről, sőt a bekerítésekről szól. Egyrészt minden építési hatáskört, továbbá építés menedzselést – adott esetben, illetve kivéve a gyevi (fideszes) bírót – kivesz az önkormányzatok kezéből, másrészt lényegében korlátlanul állapítja meg a tavak, folyók medervonalát, veszi el bárkinek a nádasát, strandját akár versenyhajókikötő építés céljára. Sőt, a törvény nem ismeri a strand, vagy a kemping fogalmát sem, hiszen csak ennek az árán lehetséges a ma létező, törvényes tulajdont – úgy a Balaton, mint a Fertő tó, vagy a Velencei tó mellett - a kormány stratégiai döntésével felülírni (elrabolni), bárhol a vízen fürdőházat építeni. Azaz, akinek a kezében kalapács van (jelen esetben Lázár János által megjelenített Orbán-kormánynak), az mindenben szöget lát, oszt úgy beveri idegen tulajdonba is azt, hogy csak úgy reccsen, oszt jónapot.

Remélem, hogy még közel mehetek a Balaton-parthoz az én életemben is, ingyen bemehetek a saját adakozásommal és munkámmal épített közösségi strandra, még ha Lölő, vagy a Bánk bánból ismert tollasodó, ám szegény jobbágy nevét viselő vej veszi is a szívére és vállára a továbbiakban a sorsát a kormány nyilván közérdeket szolgáló döntése nyomán. Ám, ahogy már van köz nélküli közmeghallgatás, úgy lesz polgárok nélküli önkormányzat, illetve majd lesz ez: Ön kormányoz, Ön feredőzik a feredőházban, mi meg nem. Hiszen mi más az önkényuralom, amint a Marseillaise is mondja: „Ellenünk tört a kény uralma, vérben áztatja zászlaját!" Szerencsére nálunk vér nélkül, nem úgy, mint Orbán haverja, Putyin teszi ezt Ukrajnában.