Csillag István: A korbácsfonó

Sokáig kellene kaparni az emlékezetünket, hogy eszünkbe jusson, mi is történt a görög-perzsa háborúk alatt. Sokaknak rémlik ugyan az egyik hosszútávú olimpiai futásról, a maratonról, hogy ott volt valami csata, mások emlékeznek Themisztoklész a szalamiszi szorosban aratott hajós győzelmére, megint mások látták Leonidász spártai királynak a Thermopülai–szorosban végrehajtott hőstettét bemutató sajátos technikájú fekete-fehér filmet. Kevesek számára mond azonban valamit Xerxész perzsa király neve, pedig ő volt az, aki a nehezen kiépített hidat elsöprő tengeri vihar hatására megbüntette a tengert, a legenda szerint alattvalóinak háromszáz korbácsütéssel kellett sújtania a háborgó habokat, sőt még izzó vasakkal is meg kellett szurkálniuk a hullámokat.

A miniszterelnök múlt pénteki szokásos rádió-szózatában az engedetlen tenger megkorbácsolásához hasonló büntetés megindokolásába fogott, amikor az alig csillapuló inflációért a multikat tette meg bűnbaknak mondván: "azok, akik megtehetik, mármint az eladók, a kereskedők, leginkább a nagy multiláncok azonnal kihasználják a lehetőséget, és mindig próbálnak többet emelni, mint ami egyébként indokolt lenne, hiszen ez növeli az ő profitjukat". A bűnbakok kijelölése azonban még nem ér fel a tenger megkorbácsolásával ezért kijelentette: "itthon az árspekuláns multikkal szemben mindenképpen föl kell lépnünk, úgy, ahogy az utóbbi időszakban végre már a magyar államigazgatás különböző szervei meg is tették". Az már megszokott, hogy a miniszterelnök évtizede harcol a saját rémálmaival, a démonjaival, amelyeket azután egész közönségét fenyegető szörnyekként fest le, hogy majd Szent György lovagként eredményesen küzdhessen a maga alkotta sárkányokkal. Ami a szokásos elmetolulásos eszmefuttatásban valóban kérdés, hogy mitől csökken az áremelkedés üteme, amikor a kormány a "tengerkorbácsoláson", meg ellenségeinek, így az ellenzéki önkormányzatok – elsősorban Budapest –, meg a szegényeket segítő Iványi Gábor szervezeteinek a büntetésén kívül szinte semmit sem tesz. Látjuk, hogy a fővárostól újabb pénzeket von el, látjuk, hogy lényegében a nürnbergi perben elítélt emberiesség elleni büntetettel felérő módon apasztja el a hajléktalanok, szegények ápolásával foglalkozó karitatív szervezetek forrásait, látjuk, hogy néhány állami nagy beruházás halasztását jelentette be, de nem zárolja az oligarcháinak a zsebét duzzasztó kiadásokat (ld. Atlétikai stadion), a környezetet évszázadokra veszélyeztető ázsiai cégek által kezdeményezett akkumulátorberuházások támogatásait, nem kezdeményezi azoknak a támogatásoknak a mérséklését, amelyek kizárólag a CSÓK-osokat gazdagítják. Ha lényegében érdemben semmit sem tesz, a tengerkorbácsoláson kívül, akkor tényleg mitől is mérséklődik az áremelkedés üteme?

Persze, jól tudjuk, hogy az Európai Unió országai átlagos áremelkedéséhez képest, ami évente kb. 6 százalék (ebbe persze a magyar rekorder is beleszámít), a magyar infláció még mindig ennek közel a háromszorosa, augusztusban 16,4 százalék. Azt is jól tudjuk, hogy ez a rendkívül magas 16,4 százalékos áremelkedési ütem a közel 25 százalékos szintről mérséklődött. Na, de hogyan és mitől? Elsősorban attól, hogy elfogyott a’zemberek pénze pedig Orbán újraválasztására a kormánya az éves hazai termék (GDP) 10 százalékát elérő költekezést vállalt 2021. novembere és 2022. áprilisa között: így a 2021-ben már befizetett személyi jövedelemadó visszatérítésére, a 25 év alattiak adómentességére, a 13. havi nyugdíj teljes összegének a visszaadására, a nyugdíjprémiumra, a fegyveres testületek "fegyverpénzére", a munkáltatói járulékok 4 százalékpontnyi csökkentésére, a központi béremelésekre és külön a GDP 5 százalékát elérő beruházási kezdeményezésekre.

Na, de hol van már a tavalyi pénz? Jól látszik ez a vásárlások megtorpanásán. A rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy Karácsonykor (2022.dec.) és Húsvétkor (2023. április) kevesebbet vásároltak a’zemberek, mint a megelőző évben. Az áremelkedési ütem csökkenésének – a’zemberek pénzhiánya miatt – egyik oka, hogy a vásárlási kedv lohadása miatt a kereskedők kézzel-lábbal igyekeznek szabadulni a készleteiktől, hiszen ezek finanszírozására felvett kölcsönök után súlyos kamatokat kell fizetniük. Nem a "tenger korbácsolása" miatt vannak a boltokban állandó akciók, hanem azért, mert a kereskedelmi üzletek hasznát elviszik az emelkedő kamatok. Jól látszik, hogy a multik árrése a tavalyi évhez képest a felére esett és nem kevesen váltak veszteségessé.

 

Négy fűzvesszőből font korbács

 

Rippl-Rónai Múzeum. (2021-11-27). RRM_NT_70.30.2: Korbács "aprószenteki korbács".

 

A mérséklődés másik oka, hogy az éves mérés (előző év augusztusi árszintet hasonlítjuk az idei év augusztusi árszintjéhez) miatt az előző év augusztusának hirtelen áremelkedése (pl. az élelmiszerárak 40-45 százalékos felugrása) után, ha nem emelkedik már tovább az árszint akkor is a legelemibb átlagszámítás folytán 20 százalék alá kerül az áremelkedés ütem. Hiszen a vizsgált év I. félévében 40 százalék volt az árszintemelkedése, majd ugyanannak az évnek a II. félévében pedig már csak 0 százalék, akkor az éves emelkedés csökkenő irányzatot mutatva már csak 20 százalékot ad ki. Ezt hívják szaknyelven bázishatásnak, vagy statisztikai hatásnak. Na, persze erről a sárkányölő Szent Viktor nem beszél.

Miért is beszélne, hiszen akik a szájába adják a szót, pontosan tudják, hogy mennyi a miniszterelnök szövegértési képessége és meddig terjed a türelme. Az ésszerű, szakszerű és becsületes magyarázat helyett, ők a "korbácsfonással" foglalkoznak, ha a főnök meg akarja büntetni az árhullámot, akkor meg kell korbácsolni azt. Gazdaságfejlesztésért felelős minisztere: Nagy Márton bármikor kész a korbácsfonásra, elképesztő demagógiával szolgálja urát, tudja, hogy elődjeinek – pedig volt közöttük akadémikus is – nem az okos fejüket, hanem a gyorsan pergő és hazug nyelvüket díjazta a főnök. Pedig amíg Matolcsy György jegybankfőnök mellett volt első táskahordozó Nagy Márton hallhatta Matolcsytól, hogy "az amatőrt a dilettánstól az különbözteti meg, hogy az amatőr még tanulhat." Nagy Márton nem tanul és nem felejt, érti és érzi, hogy a demagóg tengerkorbácsolás ilyenkor választások előtt még busás haszonnal is kecsegtet, ráadásul a soviniszta, nemzeti populizmussal levakarhatja magáról azt a rágalmat, hogy valaha értett is valamihez.

Észrevehetné pedig, hogy volt főnöke Matolcsy és annak tettestársa Varga Mihály pénzügyminiszter nem szálltak be ebbe a demagóg tenger- azaz multikorbácsolásba. Ők most bölcsen hallgatnak – jóllehet maximálisan kiszolgálták a főnök hatalommániáját és pénz szeretetét, hogy a miniszterelnök (és haverjai Mészáros, Garancsi, Szíjj, és még sokan mások) állhasson/állhassanak a saját lábukon –, mi több ortodox közgazdasági tankönyvekből olvasnak fel idézeteket, sutba dobva a főnöknek valaha tetsző unortodoxiáikat.

Persze, van még a "korbácsfonásban" Nagy Mártonnak versenytársa, aki ráadásul nem csupán vele, hanem a kis propagandaminiszterrel az arogáns Rogánnal, sőt mi több magával a főnökkel is versenyez. Lázár János miniszter legény a gáton, ha demagógiáról van szó. Ő úgy kipenderíti az általa megalázott, tőle függő alkalmazottjait, ahogy arra csak a miniszterelnök volt képes erre a G-napon Simicskával, vagy a Népszabadság kivégzése után Spéderrel. Lázár demagógiája tényleg csak Nagy Mártonnal ér fel, amikor nagy arccal hirdeti, hogy ő bizony képes lenne – akárminek a lerohasztása árán – 32 milliárdot találni a teljesen legatyásodott MÁV 800 milliárdos költségvetésében.

A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket. Jól jön ez az idegenellenesség a Brüsszelt megfélemlíteni akaró Fidesznek, akiknek vezetői – ahogy azt a kiváló orosz festő, Repin képén láttuk – ugyanúgy akarnak levelet írni az Unió vezetőinek, ahogyan azt valaha a XVII. században a zaporozsjei kozákok tették, amikor levelet írtak a szultánnak. Jól jön ez úgy az önkormányzati, mint az uniós választásra gyúró miniszterelnöknek is, hiszen így az őt követő csőcselék hős és rettenthetetlen vezéreként bátran tetszeleghet, miközben az áremelkedés rá se hederít a korbácsolásra, meg a korbácsfonókra.