
Elillant a győztesek nyugalma - Kárpáti Iván jegyzete
Az Orbán-univerzum belső szabályai már nem írják felül a valóságot. 381 ezer forint a mediánbér, csak jelzem. Ez nagyobb ellenfél, mint egy Soros Györgybe oltott Magyar Péter.

A versek ideje a Klubrádióban - Dési János jegyzete
"Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit... Mért legyek én őrült spanyol - Kisázsiában? Menjen minden visszafelé!"

Önazonossági védelem – Józsa Márta jegyzete
Tippeljük meg, mi történhet, ha egy önazonos faluba szeretne beköltözni egy roma család. Vagy akár valami közismert libernyák elfajzott.

Kit nem árult már el Tusványos bálványa? – Rózsa Péter jegyzete
Vagy a zavar, vagy a végtelen gonoszság hozta elő Orbánból a Tihanyi apátságban mondottakat, amikor a romániai magyarok legádázabb ellenségének, annak a Simionnak a szövetségéről delirált, aki az úzvölgyi magyar katonai síremlék meggyalázásának vezére volt. Tusványos bálványa, a nagy Orbán ugyan kit és mit nem árult már el pillanatnyi politikai vagy éppen anyagi előnyökért?

Magyarország szuverenitását veszélyeztető álcivil gyermekek – Selmeci János jegyzete
A Hintalovon Alapítvány gyermekjogi jelentése szerint ötszörösére nőtt a magukban kárt tevő gyerekek száma; a kormány erre válaszul betiltotta a Budapest Pride-ot.

Nincs itt semmi látnivaló - Józsa Márta jegyzete
Átláthatósági törvény a neve, egy bizonyos Halász János nevű bába segédletével látta meg kedd éjszaka 23:58-kor a napvilágot a kis lidérc.

Tükör által világosan - Szénási Sándor jegyzete
Néhány személyes megjegyzés a Gyurcsány-történet utóhangjaihoz.

Orbán, az országgyarapító? - Kárpáti Iván jegyzete
Kárpátalja nem holmi makett, amit majd szépen betesznek a NER vitrinszekrényébe a felcsúti kisvasút mellé. Ott emberek élnek.
Csillag István: Egy demokrata hiánya
2/10/2023 09:04
| Szerző: Csillag István
Mindent megtett, hogy utolsó erőnkből is védjük a gondolat, a beszéd, a cselekvés, a választás szabadságát.
Zorán énekli: „Hogy értsd egy pohár víz mit ér...ahhoz sivatag kell.” Már tizenegy éve bolyongtunk Orbán jóvoltából abban a sivatagban, szülőföldünkön, ami egyre kevésbé akar valamennyiünk hazája lenni amikor Kálmán László meghalt. Tudtuk, hogy egyre inkább csak a miniszterelnök barátainak, rokonainak és üzletfeleinek jut itt víz. Napról-napra kellett átélnünk, hogy víz nélkül halálra vagyunk ítélve és a vizet az értelmes, megértő beszéd jelentette, hiszen tudjuk minden a szavakkal kezdődik. Szavakkal fosztanak meg az éltető víztől, szavakkal taszítanak a sivatagba. Ebben a sivatagosodó Magyarországon Kálmán László értelmes beszéde felért egy pohár vízzel.
Két éve, 2021.október 10-én ment el barátunk Kálmán László – tanult szakmáját, választott hivatását tekintve nyelvész –, akinek okosságát, nyitottságát, megértő módban fogalmazott magyarázatait, kérlelhetetlen igazságszeretetét nem csak diákjai, barátai, hanem a Klubrádió hallgatósága is – Nádasdy Ádámmal együtt vezetett „Szószátyár” című műsoruk jóvoltából – élvezhette. Éppen azért mert társasága, színes és kedves személyisége, hangja hozzánk nőtt, az általa hagyott űr csendje elviselhetetlen. Biztosan tudom, hogy ebben a rovatban olvashatnánk cikkeit ahogyan évekig írta a szabad gondolkodást, az oktatás szabadságát védelmező, a korlátolt gondolkodással, a merev szabályokat önkényes zsarnoksággal ránk kényszerítő fogalmazással szemben kérlelhetetlen logikával nyílt vitát vállaló írásait a Qubit nevű ismert blogon.

Valójában azt vártuk tőle, hogy beszédünkben, írásainkban, tegyen rendet pedig mindig be tudta bizonyítani, hogy valójában a fejünkben kellene rendet tenni. Tapintatosan, de öniróniával átitatott ironikus modorban próbált ráébreszteni, hogy ne avítt tankönyvek szabályaihoz ragaszkodjunk, hogy gyerekeinket ne nyelvtankönyvekkel kínozzuk, hanem arra figyeljünk, ahogyan a világot látják, ahogy láttatni akarják. Kálmán Laci szabad ember volt, a szabadságot szerette éppen ezért harcolt a beszéd, a gondolat, az önkifejezés szabadságáért. Kálmán Laci szabad tudós volt, aki nem állhatta az önkényt, a zsarnokságot és persze ennyiben demokrata volt, hiszen meg is írta, hogy mindenki inkább demokráciáról beszél akkor is, amikor valójában örökletes úton, örökké fenntartható zsarnokságot épít, ahogy Orbán és példaképei Lukasenka, Putyin, Hszi Csin Ping. Meg is írta, hogy a zsarnoksággal szemben persze ő is a demokrácia híve, ám – ha fogalmazhatom - annak az „északi” demokráciának a híve, amelyben addig vitatják a dolgot, amíg ki nem alakul a szinte mindenki által elfogadott konszenzus, bármennyi ideig tart is, bármennyi érvelést is igényel ennek a tartósnak ígérkező összehangnak a létrehozása. Tisztában volt vele, hogy a demokrácia, a többségi döntés nem csak a kisebbségek elnyomásával jár, hanem az egyenlő szavazati jog elvét kihasználó tömegmanipuláció az egyetértés, az együtt értés hiányával könnyen idézi elő a „többség zsarnokságát” (Tocqueville), amikor is néhány száz, vagy néhány ezer szavatos többséggel megválasztottak a megválasztásuk után mindenki felett basáskodva építik ki saját uralmukat, zúzzák szét azt a mechanizmust, ami a konszenzus létrehozását segítené elő. Kálmán László a szabad gondolkodás, a szabad beszéd, a szabad cselekvés harcosa volt, minden a szabadságklub örökös tagja.
A maga eszközeivel, érveléssel, magyarázattal, ha kell, beadványokkal, tüntetéseken való részvétellel, tudományos dolgozatokkal, cikkekkel az ellen küzdött, hogy bárki ránk kényszerítse az akaratát, hogy „ránk törjön a kény uralma”. Mindent megtett, hogy utolsó erőnkből is védjük a gondolat, a beszéd, a cselekvés, a választás szabadságát. A szabadság védelmében nem sajnálta a szót, noha ekkor sem volt felelőtlenül fecsegő-locsogó, egyszóval szószátyár. Vigyázott a fegyverére, tudta „a szó veszélyes fegyver”, és ő tudott bánni vele. Rá gondolok, ha igyekszem egyértelműen fogalmazni, hogy nincs reménytelen helyzet, mindig van mód érvelni, mindig van lehetőség kérdezni, mindig van más választás.