Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Törökfogás 2 – még mindig demokrácia van Magyarországon?
3/11/2023 14:29
| Szerző: Arató András
A kérdés egyben az is, a „még mindig demokrácia” lehet-e egyáltalán demokrácia…
Tulajdonképpen tök mindegy lenne, mit mond Török Gábor, ha nem a nyilvánosság előtt tenné. De ott teszi, ezúttal a Partizánnak adott életút interjút. Most úgy tűnik, rákapott az igehirdetés ízére, mert pár héttel ezelőtt visszavonultságából előlépve ismertette a magyarokkal az ő várható jövőjüket, most pedig definiálta a jelenük néhány elemének mibenlétét. Ő egy igazán független szakértő, stabil jövedelme van, a Csányi Sándorral régóta tartó munkakapcsolata legalábbis erre enged következtetni, és még az MLSZ elnökségi tagja is. Megbízója személyének apropóján megjegyezte: nem az OTP első embere az egyetlen autonóm szereplő, ha úgy tetszik, oligarcha Magyarországon.
Elsősorban is szerinte „még mindig demokrácia van Magyarországon, a demokrácia minimumfeltételei – a szabad választás, a szabad részvétel és a szabad nyilvánosság – adottak.” E sommás megállapítással sokan vitatkoznak, olyan apróságokra hivatkozva, mint az arányosság, a diszkrimináció a külföldön élő magyar állampolgárok között, az információhoz jutás korlátozottsága, a kényszer-pártszövetségek, satöbbi, satöbbi. Ám ezúttal inkább azzal kapcsolatban fejeznénk ki aggályainkat, hogy a demokrácia létezésének vajon per definitíve elegendő bizonyítéka-e több párt létezése, választások rendszeres megrendezése.
(Jegyezzük meg, a „még mindig” kifejezéssel van egy kis problémánk, amit talán a másfél órás interjú komplett megtekintése föloldana, de ilyet a családtagokon kívül senkitől sem várhatunk el. Szóval e szópárossal egy változás előszelét fogalmazzuk meg, például a 90. percben még mindig 0:0 volt az állás, Sztálin 1953. március elsején még mindig élt – érzékeltettük, hogy a végén csak rúgott valaki egy gólt, illetve, hogy a diktátorok sem halhatatlanok, hál’ istennek.)
Török tehát közvetve sejteti: a „még mindig” állapotából a „már nem” stációba való átmenet rögös szakaszát éljük a fejlett NER felépítésének korában. Adódik a kérdés, a „még mindig demokrácia” lehet-e demokrácia…
Célja biztosan, de értelme is van-e annak, amit Török mond?
A négyévenkénti (parlamenti) választás liberális demokráciákban nem cél, hanem eszköz, a fékek és ellensúlyok legfontosabbika. Az választópolgárok elzavarják a regnáló kormányt, amennyiben elégedetlenek vele. Ezt persze csak akkor tehetik meg, ha a feltételek adottak hozzá. Az 1990 előtti NDK-ban, vagy épp Lengyelországban létezett több párt, mégis aligha tekinthetjük azokat a rendszereket a többpárti demokráciák modellértékű példáinak. Azok „népi demokráciák”, diktatúrák voltak. Ha úgy tetszik, illiberálisak.
A demokrácia legfőbb célja az emberek szabadságának kibontakoztatása, a tehetség, a méltó élet feltételeinek biztosítása.
Beszélhetünk-e demokráciáról ott, ahol a bűnelkövetés következményei személyfüggőek, ahol a jogszolgáltatáshoz csak elvétve lehet hozzájutni, ahol az egészségügyi szolgáltatás csak a gazdagok számára elérhető, ahol a korrupció leleplezése a leleplező számára jár hátrányos következményekkel, ahol az adófizetők pénzéből fenntartott média hazug propagandagyárként szolgálja a hatalmat, ahol egy nímand korlátozhatja egy kiállítás látogatását? Sorolhatnánk. Kérdésünket ekképpen foglalhatjuk össze: demokrácia-e az, ahol az állam összes intézménye kizárólag a hatalmon lévők elmozdíthatatlanságát szolgálja?
Török szerint Mészáros luxusjachtozásáról simán el tudja képzelni, hogy Orbán Viktor jóváhagyása nélkül történt. Még emlékszünk tán a mondásra: erről Kádár biztosan nem tud, mert ha tudna róla, nem engedné. Amúgy milyen világ az, amelyikben egyáltalán fölmerül: egy oligarcha hajókázáshoz miniszterelnöki engedély szükséges?
Ha már így szóba került, Mészárosról, aki egy mackóruhás, „csupaszív, nyitott, kedves barátságos gázszerelő volt a 2000-es évek elején”, azaz cuki pali, azt mondja: „Bármennyire furcsa, Mészáros Lőrinc is autonóm szereplő abban az értelemben, hogy figyelni kell arra, hogy mit gondol.”
És vajon milyen technikával lehet figyelni arra, amit Lölő gondol? Hozzánk sajnos csak azok a mondatok jutnak el, amiket kimond. Vagy ha az ember (teljesen függetlenként) ott csücsül a felcsúti szotyola-centrumban, akkor kihallatszik a fejéből? Netán más szájából?
Ennek a nagy gondolkodónak, a nemzet gázszerelőjének a nevén 13 év alatt az emberi fantáziát meghaladó mértékű vagyon halmozódott fel. Mi sem bizonyítja látványosabban a honi demokráciának az ő létezését.
