Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Arató András: Törökfogás 2 – még mindig demokrácia van Magyarországon?
3/11/2023 14:29
| Szerző: Arató András
A kérdés egyben az is, a „még mindig demokrácia” lehet-e egyáltalán demokrácia…
Tulajdonképpen tök mindegy lenne, mit mond Török Gábor, ha nem a nyilvánosság előtt tenné. De ott teszi, ezúttal a Partizánnak adott életút interjút. Most úgy tűnik, rákapott az igehirdetés ízére, mert pár héttel ezelőtt visszavonultságából előlépve ismertette a magyarokkal az ő várható jövőjüket, most pedig definiálta a jelenük néhány elemének mibenlétét. Ő egy igazán független szakértő, stabil jövedelme van, a Csányi Sándorral régóta tartó munkakapcsolata legalábbis erre enged következtetni, és még az MLSZ elnökségi tagja is. Megbízója személyének apropóján megjegyezte: nem az OTP első embere az egyetlen autonóm szereplő, ha úgy tetszik, oligarcha Magyarországon.
Elsősorban is szerinte „még mindig demokrácia van Magyarországon, a demokrácia minimumfeltételei – a szabad választás, a szabad részvétel és a szabad nyilvánosság – adottak.” E sommás megállapítással sokan vitatkoznak, olyan apróságokra hivatkozva, mint az arányosság, a diszkrimináció a külföldön élő magyar állampolgárok között, az információhoz jutás korlátozottsága, a kényszer-pártszövetségek, satöbbi, satöbbi. Ám ezúttal inkább azzal kapcsolatban fejeznénk ki aggályainkat, hogy a demokrácia létezésének vajon per definitíve elegendő bizonyítéka-e több párt létezése, választások rendszeres megrendezése.
(Jegyezzük meg, a „még mindig” kifejezéssel van egy kis problémánk, amit talán a másfél órás interjú komplett megtekintése föloldana, de ilyet a családtagokon kívül senkitől sem várhatunk el. Szóval e szópárossal egy változás előszelét fogalmazzuk meg, például a 90. percben még mindig 0:0 volt az állás, Sztálin 1953. március elsején még mindig élt – érzékeltettük, hogy a végén csak rúgott valaki egy gólt, illetve, hogy a diktátorok sem halhatatlanok, hál’ istennek.)
Török tehát közvetve sejteti: a „még mindig” állapotából a „már nem” stációba való átmenet rögös szakaszát éljük a fejlett NER felépítésének korában. Adódik a kérdés, a „még mindig demokrácia” lehet-e demokrácia…
Célja biztosan, de értelme is van-e annak, amit Török mond?
A négyévenkénti (parlamenti) választás liberális demokráciákban nem cél, hanem eszköz, a fékek és ellensúlyok legfontosabbika. Az választópolgárok elzavarják a regnáló kormányt, amennyiben elégedetlenek vele. Ezt persze csak akkor tehetik meg, ha a feltételek adottak hozzá. Az 1990 előtti NDK-ban, vagy épp Lengyelországban létezett több párt, mégis aligha tekinthetjük azokat a rendszereket a többpárti demokráciák modellértékű példáinak. Azok „népi demokráciák”, diktatúrák voltak. Ha úgy tetszik, illiberálisak.
A demokrácia legfőbb célja az emberek szabadságának kibontakoztatása, a tehetség, a méltó élet feltételeinek biztosítása.
Beszélhetünk-e demokráciáról ott, ahol a bűnelkövetés következményei személyfüggőek, ahol a jogszolgáltatáshoz csak elvétve lehet hozzájutni, ahol az egészségügyi szolgáltatás csak a gazdagok számára elérhető, ahol a korrupció leleplezése a leleplező számára jár hátrányos következményekkel, ahol az adófizetők pénzéből fenntartott média hazug propagandagyárként szolgálja a hatalmat, ahol egy nímand korlátozhatja egy kiállítás látogatását? Sorolhatnánk. Kérdésünket ekképpen foglalhatjuk össze: demokrácia-e az, ahol az állam összes intézménye kizárólag a hatalmon lévők elmozdíthatatlanságát szolgálja?
Török szerint Mészáros luxusjachtozásáról simán el tudja képzelni, hogy Orbán Viktor jóváhagyása nélkül történt. Még emlékszünk tán a mondásra: erről Kádár biztosan nem tud, mert ha tudna róla, nem engedné. Amúgy milyen világ az, amelyikben egyáltalán fölmerül: egy oligarcha hajókázáshoz miniszterelnöki engedély szükséges?
Ha már így szóba került, Mészárosról, aki egy mackóruhás, „csupaszív, nyitott, kedves barátságos gázszerelő volt a 2000-es évek elején”, azaz cuki pali, azt mondja: „Bármennyire furcsa, Mészáros Lőrinc is autonóm szereplő abban az értelemben, hogy figyelni kell arra, hogy mit gondol.”
És vajon milyen technikával lehet figyelni arra, amit Lölő gondol? Hozzánk sajnos csak azok a mondatok jutnak el, amiket kimond. Vagy ha az ember (teljesen függetlenként) ott csücsül a felcsúti szotyola-centrumban, akkor kihallatszik a fejéből? Netán más szájából?
Ennek a nagy gondolkodónak, a nemzet gázszerelőjének a nevén 13 év alatt az emberi fantáziát meghaladó mértékű vagyon halmozódott fel. Mi sem bizonyítja látványosabban a honi demokráciának az ő létezését.
