Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Arató András: Törökfogás 2 – még mindig demokrácia van Magyarországon?
3/11/2023 14:29
| Szerző: Arató András
A kérdés egyben az is, a „még mindig demokrácia” lehet-e egyáltalán demokrácia…
Tulajdonképpen tök mindegy lenne, mit mond Török Gábor, ha nem a nyilvánosság előtt tenné. De ott teszi, ezúttal a Partizánnak adott életút interjút. Most úgy tűnik, rákapott az igehirdetés ízére, mert pár héttel ezelőtt visszavonultságából előlépve ismertette a magyarokkal az ő várható jövőjüket, most pedig definiálta a jelenük néhány elemének mibenlétét. Ő egy igazán független szakértő, stabil jövedelme van, a Csányi Sándorral régóta tartó munkakapcsolata legalábbis erre enged következtetni, és még az MLSZ elnökségi tagja is. Megbízója személyének apropóján megjegyezte: nem az OTP első embere az egyetlen autonóm szereplő, ha úgy tetszik, oligarcha Magyarországon.
Elsősorban is szerinte „még mindig demokrácia van Magyarországon, a demokrácia minimumfeltételei – a szabad választás, a szabad részvétel és a szabad nyilvánosság – adottak.” E sommás megállapítással sokan vitatkoznak, olyan apróságokra hivatkozva, mint az arányosság, a diszkrimináció a külföldön élő magyar állampolgárok között, az információhoz jutás korlátozottsága, a kényszer-pártszövetségek, satöbbi, satöbbi. Ám ezúttal inkább azzal kapcsolatban fejeznénk ki aggályainkat, hogy a demokrácia létezésének vajon per definitíve elegendő bizonyítéka-e több párt létezése, választások rendszeres megrendezése.
(Jegyezzük meg, a „még mindig” kifejezéssel van egy kis problémánk, amit talán a másfél órás interjú komplett megtekintése föloldana, de ilyet a családtagokon kívül senkitől sem várhatunk el. Szóval e szópárossal egy változás előszelét fogalmazzuk meg, például a 90. percben még mindig 0:0 volt az állás, Sztálin 1953. március elsején még mindig élt – érzékeltettük, hogy a végén csak rúgott valaki egy gólt, illetve, hogy a diktátorok sem halhatatlanok, hál’ istennek.)
Török tehát közvetve sejteti: a „még mindig” állapotából a „már nem” stációba való átmenet rögös szakaszát éljük a fejlett NER felépítésének korában. Adódik a kérdés, a „még mindig demokrácia” lehet-e demokrácia…
Célja biztosan, de értelme is van-e annak, amit Török mond?
A négyévenkénti (parlamenti) választás liberális demokráciákban nem cél, hanem eszköz, a fékek és ellensúlyok legfontosabbika. Az választópolgárok elzavarják a regnáló kormányt, amennyiben elégedetlenek vele. Ezt persze csak akkor tehetik meg, ha a feltételek adottak hozzá. Az 1990 előtti NDK-ban, vagy épp Lengyelországban létezett több párt, mégis aligha tekinthetjük azokat a rendszereket a többpárti demokráciák modellértékű példáinak. Azok „népi demokráciák”, diktatúrák voltak. Ha úgy tetszik, illiberálisak.
A demokrácia legfőbb célja az emberek szabadságának kibontakoztatása, a tehetség, a méltó élet feltételeinek biztosítása.
Beszélhetünk-e demokráciáról ott, ahol a bűnelkövetés következményei személyfüggőek, ahol a jogszolgáltatáshoz csak elvétve lehet hozzájutni, ahol az egészségügyi szolgáltatás csak a gazdagok számára elérhető, ahol a korrupció leleplezése a leleplező számára jár hátrányos következményekkel, ahol az adófizetők pénzéből fenntartott média hazug propagandagyárként szolgálja a hatalmat, ahol egy nímand korlátozhatja egy kiállítás látogatását? Sorolhatnánk. Kérdésünket ekképpen foglalhatjuk össze: demokrácia-e az, ahol az állam összes intézménye kizárólag a hatalmon lévők elmozdíthatatlanságát szolgálja?
Török szerint Mészáros luxusjachtozásáról simán el tudja képzelni, hogy Orbán Viktor jóváhagyása nélkül történt. Még emlékszünk tán a mondásra: erről Kádár biztosan nem tud, mert ha tudna róla, nem engedné. Amúgy milyen világ az, amelyikben egyáltalán fölmerül: egy oligarcha hajókázáshoz miniszterelnöki engedély szükséges?
Ha már így szóba került, Mészárosról, aki egy mackóruhás, „csupaszív, nyitott, kedves barátságos gázszerelő volt a 2000-es évek elején”, azaz cuki pali, azt mondja: „Bármennyire furcsa, Mészáros Lőrinc is autonóm szereplő abban az értelemben, hogy figyelni kell arra, hogy mit gondol.”
És vajon milyen technikával lehet figyelni arra, amit Lölő gondol? Hozzánk sajnos csak azok a mondatok jutnak el, amiket kimond. Vagy ha az ember (teljesen függetlenként) ott csücsül a felcsúti szotyola-centrumban, akkor kihallatszik a fejéből? Netán más szájából?
Ennek a nagy gondolkodónak, a nemzet gázszerelőjének a nevén 13 év alatt az emberi fantáziát meghaladó mértékű vagyon halmozódott fel. Mi sem bizonyítja látványosabban a honi demokráciának az ő létezését.
