Arató András: Egy mondat Kaczyński margójára

Most hagyjuk az irka szerkezetének értékelését, a margó éppen nem lehet a Kaczyńskié, minthogy ő maga került kívülre, ám tudjuk, vissza lehet kúszni a szövegtestbe, elvégre a haza bárhol lehet, csak éppen ellenzékben nem, tudjuk mi ezt, amióta csak Dísz tér a Dísz tér, érezzük a bőrünkön, a boldogság-hormonunk állandó túltermelési válságban leledzik, sőt, még emlékszünk régebbi dolgokra is, oly időkre, amikor az iskolákban tanárok tanítottak – kémiások kémiát, geográfiások megyéket vár nélkül, várakat megye nélkül, hallásosok éneket, vallásosok vallást, ha valakinek éppen arra szottyant szottyanni valója, magyarok magyar irodalmat, dazu nyelvtant és írattak dolgozatot, pirossal aláhúzták a hibákat, elírásokat, a korrekciónak éppen az volt a helye, ahol most a PiS-t látjuk, örömmel látjuk, legalábbis a mostani helyén; akkoron bizony hiába magyaráztad, valójában két l-lel akartad írni az állatot, csak az egyiket elhasználtad a lóban; és bizony lebuktál, amikor a szomszédról másoltad a dogát, vagy éppen valamelyik Árpi súgott neked, mert amikor a Shakespeare a tárgy és a tanácsadód a füledbe zümmögi, Jumurdzsák kétszikű és bibés, akkor már késő, Habony nem egy Finkelstein, Rosencrantz és Guildenstern pedig halott, sőt, William sincs már közöttünk, Desdemona sosem szerepelt a Mónika sóban, sőt, a sót sem sónak írjuk, valami bűz van, mindig bűzlik valami, de Dániában talán a legkevésbé, Donald pedig visszajött, de nem Amerikában, amit onnan lehet tudni, hogy seperc alatt béke teremne, ha lenne háború, de nincs, hanem különleges katonai van, és Lavrov–Fürkész találkozó, meg törpék kézfogása, és mialatt ez utóbbi hatalmasságok a világ békéjén munkálkodnak, cincognak az egerek – pesti NATO nagykövetek gyülekeznek, pedig tilos az uzsonnaszünetben az udvaron politizálni, jött is a feddés Szijjártótól – ha legközelebb így viselkedtek, akkor már a Nemzet Pedellusa sújt le rátok teljes szigorával,  nádpálcával, zsebpénz-megvonással – árulás? – az persze hogy van, anélkül nem működik egyetlen normális illibera sem, mert ahol árulás nincs, ott vétel sem nem van, nagy tisztelettel kérdezem, ki is ez a hepciás Kaja Kallas észt kormányfő, most megmondom, ki ő, noha mi sem áll távolabb tőlem, mint az árulkodás, hát bizony hogy ő a férjének a felesége, egy atomárusé, és ha nem is ő, de valaki más atomot ad-vesz – mert a mi nemzetünk álomgyárosa egy polihisztor, ért ő mindenhez is, villanyautóhoz, szárazelemhez (szovjethatalom plusz villamosítás egyenlő kommunizmus), vakcinához, altatáshoz különösen, csak sose feledd, minden alvásnak előbb-utóbb ébredés vagy halál a vége; szóval a lengyelek még nem jöttek rá, mennyire szeretik az oroszokat, a vargazséket, az abortusztilalmat, a KESMA virágzó sajtószabadságát, van úgy az, hogy egy nép még nem elég érett a Paradicsomra, nem tudja, előre kell menni, nem hátra, és még a cseresznye színével sincs tisztában, de majd újra eljő, ami elment, vagy nem, ki tudja?