Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Egy mondat Kaczyński margójára
23/10/2023 09:02
| Szerző: Arató András
A haza bárhol lehet, csak éppen ellenzékben nem, történjék bármi is a lengyel választásokon.
Most hagyjuk az irka szerkezetének értékelését, a margó éppen nem lehet a Kaczyńskié, minthogy ő maga került kívülre, ám tudjuk, vissza lehet kúszni a szövegtestbe, elvégre a haza bárhol lehet, csak éppen ellenzékben nem, tudjuk mi ezt, amióta csak Dísz tér a Dísz tér, érezzük a bőrünkön, a boldogság-hormonunk állandó túltermelési válságban leledzik, sőt, még emlékszünk régebbi dolgokra is, oly időkre, amikor az iskolákban tanárok tanítottak – kémiások kémiát, geográfiások megyéket vár nélkül, várakat megye nélkül, hallásosok éneket, vallásosok vallást, ha valakinek éppen arra szottyant szottyanni valója, magyarok magyar irodalmat, dazu nyelvtant és írattak dolgozatot, pirossal aláhúzták a hibákat, elírásokat, a korrekciónak éppen az volt a helye, ahol most a PiS-t látjuk, örömmel látjuk, legalábbis a mostani helyén; akkoron bizony hiába magyaráztad, valójában két l-lel akartad írni az állatot, csak az egyiket elhasználtad a lóban; és bizony lebuktál, amikor a szomszédról másoltad a dogát, vagy éppen valamelyik Árpi súgott neked, mert amikor a Shakespeare a tárgy és a tanácsadód a füledbe zümmögi, Jumurdzsák kétszikű és bibés, akkor már késő, Habony nem egy Finkelstein, Rosencrantz és Guildenstern pedig halott, sőt, William sincs már közöttünk, Desdemona sosem szerepelt a Mónika sóban, sőt, a sót sem sónak írjuk, valami bűz van, mindig bűzlik valami, de Dániában talán a legkevésbé, Donald pedig visszajött, de nem Amerikában, amit onnan lehet tudni, hogy seperc alatt béke teremne, ha lenne háború, de nincs, hanem különleges katonai van, és Lavrov–Fürkész találkozó, meg törpék kézfogása, és mialatt ez utóbbi hatalmasságok a világ békéjén munkálkodnak, cincognak az egerek – pesti NATO nagykövetek gyülekeznek, pedig tilos az uzsonnaszünetben az udvaron politizálni, jött is a feddés Szijjártótól – ha legközelebb így viselkedtek, akkor már a Nemzet Pedellusa sújt le rátok teljes szigorával, nádpálcával, zsebpénz-megvonással – árulás? – az persze hogy van, anélkül nem működik egyetlen normális illibera sem, mert ahol árulás nincs, ott vétel sem nem van, nagy tisztelettel kérdezem, ki is ez a hepciás Kaja Kallas észt kormányfő, most megmondom, ki ő, noha mi sem áll távolabb tőlem, mint az árulkodás, hát bizony hogy ő a férjének a felesége, egy atomárusé, és ha nem is ő, de valaki más atomot ad-vesz – mert a mi nemzetünk álomgyárosa egy polihisztor, ért ő mindenhez is, villanyautóhoz, szárazelemhez (szovjethatalom plusz villamosítás egyenlő kommunizmus), vakcinához, altatáshoz különösen, csak sose feledd, minden alvásnak előbb-utóbb ébredés vagy halál a vége; szóval a lengyelek még nem jöttek rá, mennyire szeretik az oroszokat, a vargazséket, az abortusztilalmat, a KESMA virágzó sajtószabadságát, van úgy az, hogy egy nép még nem elég érett a Paradicsomra, nem tudja, előre kell menni, nem hátra, és még a cseresznye színével sincs tisztában, de majd újra eljő, ami elment, vagy nem, ki tudja?
