Arató András: Trump, korunk Petőfije

A János vitézben benne van az egész világ. Honunk legkisebb választókerületétől (ahol a birkák szétszéledtek a juhászbojtár fegyelmezetlensége következtében) Tündérországig teljes geográfiai áttekintést kapunk belőle, megtudjuk például, hogy Taljánországban, különösen Szicíliában örökös tél vagyon, ám a magyarság „erős természete” miatt „megbirkozott vele, aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat, leszálltak s hátokra vették a lovokat”. Továbbá Franciaország és India határán nincs móka, kacagás, hanem baromi nagy hegyek vannak.

Viszont sajnálatos módon Ukrajnáról nem esik szó ebben a földrajzkönyvben, aminek az okát a mi generációnk sajnos csak élemedett korára tudta meg, mégpedig korunk kiemelkedő elemzőitől, akik nem azt állítják, hogy ilyen nevű ország nincs, hanem csak annyit, hogy Ukrajna tulajdonképpen nincs.

Ezt a finom distinkciót vette észre a költői lelkületű Donald Trump, midőn korszerűsítette Petőfi világtérképét. Mindenféle gonosz féknyúzók tudatlanságot, műveletlenséget, tahóságot kiáltanak, pedig csak nem értik a Donalddal azonosan egyező idők szavát. Néki talán csak azt vethetjük a szemére, hogy túlságosan cizelláltan megfogalmazott tételeihez a nép talán éppúgy nem érett még meg, mint Marty McFly gitárszólójához a Johnny B. Goode 1955-ös előadásában, mely utóbbi a Vissza a jövőbe című dokumentarista értékeket csak nagyon szimbolikusan felvonultató filmben kitűnően ábrázolta a tér és az idő kontinuitásának jelentőségét. Csak ezen ismeret alapján érthetjük meg hazánk földrajzi elhelyezkedésének relatív minőségét.

Magyarország ugyanis tényleg határos Oroszországgal és Ukrajnával, Akadnak, akik tagadják e nyilvánvaló tényt, mert vagy tudatlanok, vagy gonosz brüsszeli ügynökök. Az ilyenek annyira nem békepártiak, hogy ott is háborút vizionálnak, ahol különleges katonai műveletek zajlanak, remélvén a Nyugat permanens hanyatlásának lanyhulását. Itt jegyezzük meg, hátha valaki nem tudja: békepárti az, aki nem mondja, hogy háború van, a háborúpártiak (vagyis Amerika, Brüsszel, a dollárbal és Kovács néni) hazug módon háborúnak nevezi azt, amikor szovjet tankok egy nem létező országba masíroznak, baráti segítséget nyújtva a néninek vagy bácsinak, aki nem akar átkelni a zebrán. No gender, nertársak, no gender! Ezek azok, akik úgy tesznek, mintha nem Orbán Viktor lenne Törökország elnöke, mely utóbbi tény fényesen bizonyítja honunk Trump által vázolt földrajzi elhelyezkedését, ezek azok, akik leugrálnának a villamos lépcsőjéről, ha nyitva lenne az ajtó. Válság persze van, az emberiség története válságok sorozata, de mi oly szerencsés korban élünk, amikor van egy derék legény, aki, noha tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta, meg még az éhes borjú is baszakodik, de ő szívesen közvetítene az orosz-ukrán krízisben, ugyanott Wartburg kétütemű altatógép és döglött vakcina eladó. Miért pont Wartburg? Jó, akkor nem Wartburg, de magyar aksival.

Modern agyműködésre van szükség, nem gondolkodásra. Egyszerűen összefogjuk a tér és az idő négy sarkát, kicsit megrázzuk, tekerünk rajta kettőt-hármat, és rögtön a Kossuth téren találjuk Kocsis Mátét, amint a görög tengerben lubickolva ünnepli október 23-át, a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság ünnepét.

Trump világító, sőt, rávilágító elme, becsüli a magyarokat, mert a magyarok török elnökének „erős természete van”. De még utóbbi, a nagyerejű kisember is kompromisszumra kész, ha megfingatják. Visszavonta az internetadót, meg az olimpiát, most meg retirált, mert nekitámadott a legfőbb ellenzéke, a Mi Hazánk – mi az már, hogy a kiskorúaknak buzeráns képeket mutogatnak?! Fogta is magát a Nagy miniszter, vagyis nem az idióta, hanem a másik, aki forró ólommal vagy viasszal köttette be a szemét, hogy ne hallja a szirénát, a Csák miniszter, szóval emez elrendelte, kiskorúaknak nista sajtófotó bámulás.

A mi hazánk meg néz, mint a moziban.