Sem tudás, sem intelligencia - Rózsa Péter jegyzete
Orbán semmihez sem ért. Mármint semmilyen szakmához. A joghoz sem, mert a régi rendszerben diplomázott, a rendszerváltás után nem gyakorolta sem az ügyvédséget, sem mást, a szakmában. A gazdasághoz sem ért, mert soha nem szerzett tapasztalatot ott, sem vállalkozóként, sem menedzserként, sem máshogy. A humán területekhez sem, mert részint azokat többnyire megveti, lenézi, meg sem fordult ott fiatal korában, mert nem volt ideje két focimeccs között például színházba járni sem.
Forgasd a madarat – Szénási Sándor jegyzete
Az amerikaiak, és a művelt világ egy része is úgy véli, hogy Trump emberi és hétköznapi tettei talán tiszteletlenek itt-ott, de az, hogy bemutat bárkinek, hogy elvesz bármit, ami megtetszik neki, olajat, országot, hogy nyakát szegi a polkorrekt beszédnek, hogy egészséges módon annyira olvasatlan és tudatlan, hogy a vele beszélgető tábornokok azt állítják, egy ötévessel próbálnak dűlőre jutni, szóval mindez igenis tetszik.
DJ-pult Teheránban - Kárpáti Iván jegyzete
A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.
Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel - Dési János jegyzete
Az ínyencek egyik kedvence a Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel, uborkafával, diktatúra-öntettel.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
Hógolyó - Szénási Sándor
Hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak …
Trump barátsága - Selmeci János jegyzete
Donald Trump barátsága tényleg olyasmi, amiért illethetné valamiféle dicséret a magyar külpolitikát, pláne ha nem lennénk öri-hariban mindenki mással, én anno azt gondoltam, hogy Trump eljövetele ad egy utolsó lehetőséget a miniszterelnöknek a helyesebb, az orosz elnök fenekétől elfelé vezető irány megtalálására.
Bepillantás a NER hátsó udvarába - Rózsa Péter jegyzete
Mert hiszen valamitől elborult a NER vezérek és lovagok agya, amikor hagymázos, nemzeti jelszavak és tételmondatok zsolozsmázása közben leépítették a maradék jogállami intézmények és jogi keretek rendszerét, kirabolták a költségvetést, közpénzt szivattyúztak át a magánszférájukba, és nem érdekelte őket az sem, hogy végül is azt a tyúkot vágják le, aminek a tojása korábban a sikeres fejlődés záloga volt. Nem jön pénz, de majd lesz valami.
Arató András: Navigare nesze ezt – a lerágott csolnak
10/08/2023 09:56
| Szerző: Arató András
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Legyetek bátorak – e szavakkal bocsátotta vízre Robert az öccsét, James Onedint, pontosabban Charlotte Rhodes-t, még pontosabban a Charlotte Rhodes nevű három árbócon dagadó keblű vitorlást, minthogy James elunta az alsó középosztályt, és célba vette a közép-középosztályt. Volt ennek a vállalkozó kedvű, kedves, antipatikus fiatalembernek – a költő szavait lízingelve – vér a pucájában, az üzlet érdekében sok-sok áldozatot vállalt. Többek között egy idősebb, szaknyelven szólva öregecskedő hölgyet vett feleségül a cél érdekében. Minthogy a sikért nem adják ingyen.
A karrier alakulását az ötven év előtti magyar közönség lélegzetvisszafojtva figyelte, tanúként követve a jellemfejlődés gyönyörű példáját – a főszereplő a történet elején egy fiatal ember, a végén meg nem. És ahol kellett, ott honunk polgárai anyagi áldozatot is vállalva beavatkoztak. Minthogy ez a vízi vállalkozó nem átallott afro-afrikai embereket eladási céllal szállítani, a későbbi korok illegális migrációja számára mutatott be technológiai receptet. A magyarok felismerték a mi fehér és keresztény kultúránkra leselkedő veszélyt, és legott megkezdték a gyűjtést Isaura fölszabadítása érdekében.
Legyetek bátorak, és ha megsegít Isten és Orbán Viktor titeket és még fel- vagy alcsútiak is vagytok születésileg, akkor röpke tizenhárom esztendő alatt nyolcvankettőezer-ötszázszorosára gyarapodik a vagyonkátok. Ha okosabbak vagytok a Zuckinál. Amennyiben hiányzik valamelyik adottság a felsoroltakból, akkor sincs baj, hiszen egy jó gázszerelő iránt mindig van kereslet. E szavakkal bocsájtotta az élet tengerére honunk legnagyobb vagyonkezelője a szavait csillogó szemekkel szürcsölő tanulóifjúságot.
A radikális balliberális média, karöltve a hungarofób dollárbaloldallal ismét kettős mércével mérgezte a közvéleményt. Lölő így, Andrea úgy, huszonhétmilliárd meg amúgy, miközben föl sem teszik a kérdést: mi a fxszt hajózik összevissza ez az Onedin?
Pedig gázszerelőék spórolósak. Vettek maguknak egy hajócskát mindössze egy félévi keresetükért, miközben Molnár kémiatanár úr egy ötéves Suzukira elpazarolja háromévi jövedelmét! És még ő sztrájkol, meg közalkalmatlankodásért morog. Bizony hogy Lölő nem követel magának ilyet, pedig még csak nem is közszereplő (lehetne az, de szerénységből is jeles osztályzatot érdemel). Az álompár mehetne luxusszállodákba is töltekezni, amit szorgos munkájukkal bőven kiérdemeltek, de ha már van nekik ez a csónakjuk, inkább hánykolódnak kint a tengeren. Hiába, akinek van nyaralója (alias vígkendbárkája), az röghöz van horgonyozva. Meg azért is használják az Aranyrózsát, nehogy megsértődjünk. Hisz’ mi vettük nekik, adtunk rá pénzt az ő bankocskájukon keresztül.
Egy egyszerű szabólegénynek is joga van a boldogsághoz! – ekként kéri meg a gazdagodás útjának még a kezdetén sem járó Mótel ruhaszerelő reb Tevjétől utóbbi lányának, Cejtelnek a kezét. Persze Anatevka nem Felcsút, de a leánykérés mindig nagy kihívás. Most meg a rosszindulatúak pletykálkodnak, hogy vége a boldogságnak, lejárt a szerződés. Ugyan már, a házassági kontraktus nem határozott idejű, így aztán lejárni nem tud, legföljebb fölbomlani. Közös megegyezés esetén.
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Címlapi kép: Fortepan/Bauer Sándor, 1965.
