Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Navigare nesze ezt – a lerágott csolnak
10/08/2023 09:56
| Szerző: Arató András
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Legyetek bátorak – e szavakkal bocsátotta vízre Robert az öccsét, James Onedint, pontosabban Charlotte Rhodes-t, még pontosabban a Charlotte Rhodes nevű három árbócon dagadó keblű vitorlást, minthogy James elunta az alsó középosztályt, és célba vette a közép-középosztályt. Volt ennek a vállalkozó kedvű, kedves, antipatikus fiatalembernek – a költő szavait lízingelve – vér a pucájában, az üzlet érdekében sok-sok áldozatot vállalt. Többek között egy idősebb, szaknyelven szólva öregecskedő hölgyet vett feleségül a cél érdekében. Minthogy a sikért nem adják ingyen.
A karrier alakulását az ötven év előtti magyar közönség lélegzetvisszafojtva figyelte, tanúként követve a jellemfejlődés gyönyörű példáját – a főszereplő a történet elején egy fiatal ember, a végén meg nem. És ahol kellett, ott honunk polgárai anyagi áldozatot is vállalva beavatkoztak. Minthogy ez a vízi vállalkozó nem átallott afro-afrikai embereket eladási céllal szállítani, a későbbi korok illegális migrációja számára mutatott be technológiai receptet. A magyarok felismerték a mi fehér és keresztény kultúránkra leselkedő veszélyt, és legott megkezdték a gyűjtést Isaura fölszabadítása érdekében.
Legyetek bátorak, és ha megsegít Isten és Orbán Viktor titeket és még fel- vagy alcsútiak is vagytok születésileg, akkor röpke tizenhárom esztendő alatt nyolcvankettőezer-ötszázszorosára gyarapodik a vagyonkátok. Ha okosabbak vagytok a Zuckinál. Amennyiben hiányzik valamelyik adottság a felsoroltakból, akkor sincs baj, hiszen egy jó gázszerelő iránt mindig van kereslet. E szavakkal bocsájtotta az élet tengerére honunk legnagyobb vagyonkezelője a szavait csillogó szemekkel szürcsölő tanulóifjúságot.
A radikális balliberális média, karöltve a hungarofób dollárbaloldallal ismét kettős mércével mérgezte a közvéleményt. Lölő így, Andrea úgy, huszonhétmilliárd meg amúgy, miközben föl sem teszik a kérdést: mi a fxszt hajózik összevissza ez az Onedin?
Pedig gázszerelőék spórolósak. Vettek maguknak egy hajócskát mindössze egy félévi keresetükért, miközben Molnár kémiatanár úr egy ötéves Suzukira elpazarolja háromévi jövedelmét! És még ő sztrájkol, meg közalkalmatlankodásért morog. Bizony hogy Lölő nem követel magának ilyet, pedig még csak nem is közszereplő (lehetne az, de szerénységből is jeles osztályzatot érdemel). Az álompár mehetne luxusszállodákba is töltekezni, amit szorgos munkájukkal bőven kiérdemeltek, de ha már van nekik ez a csónakjuk, inkább hánykolódnak kint a tengeren. Hiába, akinek van nyaralója (alias vígkendbárkája), az röghöz van horgonyozva. Meg azért is használják az Aranyrózsát, nehogy megsértődjünk. Hisz’ mi vettük nekik, adtunk rá pénzt az ő bankocskájukon keresztül.
Egy egyszerű szabólegénynek is joga van a boldogsághoz! – ekként kéri meg a gazdagodás útjának még a kezdetén sem járó Mótel ruhaszerelő reb Tevjétől utóbbi lányának, Cejtelnek a kezét. Persze Anatevka nem Felcsút, de a leánykérés mindig nagy kihívás. Most meg a rosszindulatúak pletykálkodnak, hogy vége a boldogságnak, lejárt a szerződés. Ugyan már, a házassági kontraktus nem határozott idejű, így aztán lejárni nem tud, legföljebb fölbomlani. Közös megegyezés esetén.
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Címlapi kép: Fortepan/Bauer Sándor, 1965.
