
Elillant a győztesek nyugalma - Kárpáti Iván jegyzete
Az Orbán-univerzum belső szabályai már nem írják felül a valóságot. 381 ezer forint a mediánbér, csak jelzem. Ez nagyobb ellenfél, mint egy Soros Györgybe oltott Magyar Péter.

A versek ideje a Klubrádióban - Dési János jegyzete
"Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit... Mért legyek én őrült spanyol - Kisázsiában? Menjen minden visszafelé!"

Önazonossági védelem – Józsa Márta jegyzete
Tippeljük meg, mi történhet, ha egy önazonos faluba szeretne beköltözni egy roma család. Vagy akár valami közismert libernyák elfajzott.

Kit nem árult már el Tusványos bálványa? – Rózsa Péter jegyzete
Vagy a zavar, vagy a végtelen gonoszság hozta elő Orbánból a Tihanyi apátságban mondottakat, amikor a romániai magyarok legádázabb ellenségének, annak a Simionnak a szövetségéről delirált, aki az úzvölgyi magyar katonai síremlék meggyalázásának vezére volt. Tusványos bálványa, a nagy Orbán ugyan kit és mit nem árult már el pillanatnyi politikai vagy éppen anyagi előnyökért?

Magyarország szuverenitását veszélyeztető álcivil gyermekek – Selmeci János jegyzete
A Hintalovon Alapítvány gyermekjogi jelentése szerint ötszörösére nőtt a magukban kárt tevő gyerekek száma; a kormány erre válaszul betiltotta a Budapest Pride-ot.

Nincs itt semmi látnivaló - Józsa Márta jegyzete
Átláthatósági törvény a neve, egy bizonyos Halász János nevű bába segédletével látta meg kedd éjszaka 23:58-kor a napvilágot a kis lidérc.

Tükör által világosan - Szénási Sándor jegyzete
Néhány személyes megjegyzés a Gyurcsány-történet utóhangjaihoz.

Orbán, az országgyarapító? - Kárpáti Iván jegyzete
Kárpátalja nem holmi makett, amit majd szépen betesznek a NER vitrinszekrényébe a felcsúti kisvasút mellé. Ott emberek élnek.
Arató András: Navigare nesze ezt – a lerágott csolnak
10/08/2023 09:56
| Szerző: Arató András
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Legyetek bátorak – e szavakkal bocsátotta vízre Robert az öccsét, James Onedint, pontosabban Charlotte Rhodes-t, még pontosabban a Charlotte Rhodes nevű három árbócon dagadó keblű vitorlást, minthogy James elunta az alsó középosztályt, és célba vette a közép-középosztályt. Volt ennek a vállalkozó kedvű, kedves, antipatikus fiatalembernek – a költő szavait lízingelve – vér a pucájában, az üzlet érdekében sok-sok áldozatot vállalt. Többek között egy idősebb, szaknyelven szólva öregecskedő hölgyet vett feleségül a cél érdekében. Minthogy a sikért nem adják ingyen.
A karrier alakulását az ötven év előtti magyar közönség lélegzetvisszafojtva figyelte, tanúként követve a jellemfejlődés gyönyörű példáját – a főszereplő a történet elején egy fiatal ember, a végén meg nem. És ahol kellett, ott honunk polgárai anyagi áldozatot is vállalva beavatkoztak. Minthogy ez a vízi vállalkozó nem átallott afro-afrikai embereket eladási céllal szállítani, a későbbi korok illegális migrációja számára mutatott be technológiai receptet. A magyarok felismerték a mi fehér és keresztény kultúránkra leselkedő veszélyt, és legott megkezdték a gyűjtést Isaura fölszabadítása érdekében.
Legyetek bátorak, és ha megsegít Isten és Orbán Viktor titeket és még fel- vagy alcsútiak is vagytok születésileg, akkor röpke tizenhárom esztendő alatt nyolcvankettőezer-ötszázszorosára gyarapodik a vagyonkátok. Ha okosabbak vagytok a Zuckinál. Amennyiben hiányzik valamelyik adottság a felsoroltakból, akkor sincs baj, hiszen egy jó gázszerelő iránt mindig van kereslet. E szavakkal bocsájtotta az élet tengerére honunk legnagyobb vagyonkezelője a szavait csillogó szemekkel szürcsölő tanulóifjúságot.
A radikális balliberális média, karöltve a hungarofób dollárbaloldallal ismét kettős mércével mérgezte a közvéleményt. Lölő így, Andrea úgy, huszonhétmilliárd meg amúgy, miközben föl sem teszik a kérdést: mi a fxszt hajózik összevissza ez az Onedin?
Pedig gázszerelőék spórolósak. Vettek maguknak egy hajócskát mindössze egy félévi keresetükért, miközben Molnár kémiatanár úr egy ötéves Suzukira elpazarolja háromévi jövedelmét! És még ő sztrájkol, meg közalkalmatlankodásért morog. Bizony hogy Lölő nem követel magának ilyet, pedig még csak nem is közszereplő (lehetne az, de szerénységből is jeles osztályzatot érdemel). Az álompár mehetne luxusszállodákba is töltekezni, amit szorgos munkájukkal bőven kiérdemeltek, de ha már van nekik ez a csónakjuk, inkább hánykolódnak kint a tengeren. Hiába, akinek van nyaralója (alias vígkendbárkája), az röghöz van horgonyozva. Meg azért is használják az Aranyrózsát, nehogy megsértődjünk. Hisz’ mi vettük nekik, adtunk rá pénzt az ő bankocskájukon keresztül.

Egy egyszerű szabólegénynek is joga van a boldogsághoz! – ekként kéri meg a gazdagodás útjának még a kezdetén sem járó Mótel ruhaszerelő reb Tevjétől utóbbi lányának, Cejtelnek a kezét. Persze Anatevka nem Felcsút, de a leánykérés mindig nagy kihívás. Most meg a rosszindulatúak pletykálkodnak, hogy vége a boldogságnak, lejárt a szerződés. Ugyan már, a házassági kontraktus nem határozott idejű, így aztán lejárni nem tud, legföljebb fölbomlani. Közös megegyezés esetén.
Olyan ez a Rose d’Or, mint a konyak (volt a komenizmusban). Utóbbit a munkásosztály saját italaként tartotta számon, amit az ő választott képviselőin keresztül fogyasztott.
Címlapi kép: Fortepan/Bauer Sándor, 1965.