Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Arató András: Atlétikai VB 2023, Budapest
7/08/2023 09:13
| Szerző: Arató András
Jönnek hozzánk a világ minden tájáról a legkülönbözőbb színű, vallású, világnézetű, identitású sportolók, edzők és tán szurkolók. Igazi multikulturális ünnep, a béke kiáltványa, minden fajta háború, agresszió elutasítása - lehetne az Atlétikai VB ilyen esemény. Talán az is lesz mindenütt, ahol nem a magyar tévé adását nézik.
Már majdnem, mint egy olimpia. A 49 versenyszám mennyisége sem jelentéktelen, az ötkarikás játékok mintegy háromszáz attrakciójához is mérhető. Izgalmas, látványos futások, ugrások, dobások. Akár örülhetnénk, büszkék is lehetnénk a rendezés joga miatt. Közkívánatra épült hozzá stadion, boldogságunkban elfelejthetjük a kórházakat, iskolákat. Jönnek hozzánk a világ minden tájáról a legkülönbözőbb színű, vallású, világnézetű, identitású sportolók, edzők és tán szurkolók. Igazi multikulturális ünnep, az együttélés ünnepe, a béke kiáltványa, minden fajta háború, agresszió elutasítása - lehetne ez ilyen esemény. Talán az is lesz mindenütt, ahol nem a magyar tévé adását nézik.
2016-ban, a Riói olimpia idején írtam az alábbiakat. (Azóta volt Brazíliának egy Bolsonarója, de tavaly szépen megbukott.)
Belenéztem az Olimpia megnyitójába
A koreográfia az élet keletkezését mutatja be röviden a homo sapiens kifejlődéséig, aztán sokkal részletesebben a brazil népesség kialakulását. Ahogy érkeznek Dél-Amerikába egymás után a portugálok, spanyolok, németek, hozzák az afrikaiakat (rabszolgának). Később Japánból, Koreából, Kínából vándorolnak be nagy számban, végül a Közel-Keletről a kereskedelmet meghonosító arabok. Bemutatják, hogy Brazíliának a sokszínűség a legfőbb erénye. A „multi-kulti”.
Közvetlenül a közvetítés előtt a Magyar Televízióban látunk egy úgynevezett közérdekű reklámot, a kormányét arról, hogy mi, tudni illik a magyarok nem engedjük, hogy mások mondják meg, kivel éljünk együtt. Üzenjük Brüsszelnek, hogy értsék. Így adják, belekapcsolva az olimpiába, a népek ünnepi találkozójába. És ezt majd nézhetjük két hétig, úszáshoz, vízilabdához, rögbihez. És jönnek majd az egyperces híradóik. Anyátok! – írnám, ha írnék ilyet.
Még előtte a szpíker a stúdióban szinte minden mondatának fókuszába beleszövi, hogy Magyarország tökéletesen alkalmas a játékok megrendezésére. Látjuk-halljuk a mindig vicces ország-elnökünket (Áder János): itt az ideje, mondja, hogy végre ne egy megapolisz adjon otthont a világ sportolóinak, mert Budapest nem megapolisz, hanem egy nem megapolisz.
Szerettem az olimpiát - az eszmét is, a látványt is. Nem éreztem a közvetítések nyakában a kádárizmus hűvös-meleg leheletét.
Most erősek a fenntartásaim. A molekuláris dopping már szinte mellékes, az agykárosítás súlyosabb annál. Nálunk.
Igaz, 1936-ban Berlinben rendezték az olimpiát.
