Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Atlétikai VB 2023, Budapest
7/08/2023 09:13
| Szerző: Arató András
Jönnek hozzánk a világ minden tájáról a legkülönbözőbb színű, vallású, világnézetű, identitású sportolók, edzők és tán szurkolók. Igazi multikulturális ünnep, a béke kiáltványa, minden fajta háború, agresszió elutasítása - lehetne az Atlétikai VB ilyen esemény. Talán az is lesz mindenütt, ahol nem a magyar tévé adását nézik.
Már majdnem, mint egy olimpia. A 49 versenyszám mennyisége sem jelentéktelen, az ötkarikás játékok mintegy háromszáz attrakciójához is mérhető. Izgalmas, látványos futások, ugrások, dobások. Akár örülhetnénk, büszkék is lehetnénk a rendezés joga miatt. Közkívánatra épült hozzá stadion, boldogságunkban elfelejthetjük a kórházakat, iskolákat. Jönnek hozzánk a világ minden tájáról a legkülönbözőbb színű, vallású, világnézetű, identitású sportolók, edzők és tán szurkolók. Igazi multikulturális ünnep, az együttélés ünnepe, a béke kiáltványa, minden fajta háború, agresszió elutasítása - lehetne ez ilyen esemény. Talán az is lesz mindenütt, ahol nem a magyar tévé adását nézik.
2016-ban, a Riói olimpia idején írtam az alábbiakat. (Azóta volt Brazíliának egy Bolsonarója, de tavaly szépen megbukott.)
Belenéztem az Olimpia megnyitójába
A koreográfia az élet keletkezését mutatja be röviden a homo sapiens kifejlődéséig, aztán sokkal részletesebben a brazil népesség kialakulását. Ahogy érkeznek Dél-Amerikába egymás után a portugálok, spanyolok, németek, hozzák az afrikaiakat (rabszolgának). Később Japánból, Koreából, Kínából vándorolnak be nagy számban, végül a Közel-Keletről a kereskedelmet meghonosító arabok. Bemutatják, hogy Brazíliának a sokszínűség a legfőbb erénye. A „multi-kulti”.
Közvetlenül a közvetítés előtt a Magyar Televízióban látunk egy úgynevezett közérdekű reklámot, a kormányét arról, hogy mi, tudni illik a magyarok nem engedjük, hogy mások mondják meg, kivel éljünk együtt. Üzenjük Brüsszelnek, hogy értsék. Így adják, belekapcsolva az olimpiába, a népek ünnepi találkozójába. És ezt majd nézhetjük két hétig, úszáshoz, vízilabdához, rögbihez. És jönnek majd az egyperces híradóik. Anyátok! – írnám, ha írnék ilyet.
Még előtte a szpíker a stúdióban szinte minden mondatának fókuszába beleszövi, hogy Magyarország tökéletesen alkalmas a játékok megrendezésére. Látjuk-halljuk a mindig vicces ország-elnökünket (Áder János): itt az ideje, mondja, hogy végre ne egy megapolisz adjon otthont a világ sportolóinak, mert Budapest nem megapolisz, hanem egy nem megapolisz.
Szerettem az olimpiát - az eszmét is, a látványt is. Nem éreztem a közvetítések nyakában a kádárizmus hűvös-meleg leheletét.
Most erősek a fenntartásaim. A molekuláris dopping már szinte mellékes, az agykárosítás súlyosabb annál. Nálunk.
Igaz, 1936-ban Berlinben rendezték az olimpiát.
