Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Arató András: Ki a diplomata?
21/09/2023 12:34
| Szerző: Arató András
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
David Pressman úr és a többiek! Eddig és ne tovább, el a kezeket Szöllősi Györgytől! – ekként kiáltott bele a világba Csisztu Zsuzsa, amitől megremegett Joe Biden, mert nem volt a fülében olvasztott viasz, mint Odüsszeusznak, amikor felbúgott az amazonok szirénája, vagy mint egy osztriga Woody Allen tányérjában. Megtudtuk, Szöllősi olyannyira hivatalos személyiség, hogy végtelenül fontos utazásának költségeit a Külügyminisztérium, tehát a boldog magyar adófizetők állták volna. Megspóroltuk, vehetünk rajta egy reptéri széksort.
Történt, hogy az imperialisták, akik köztudottan sosem alszanak, megtagadták a diplomata vízum kiadását a sportfirkásznak, aki pedig a világhíres Árpád Kupa küzdelmei fényét lett volna hívatott önmaga személyes jelenlétével emelni. Pedig jubileumhoz érkezett a sporttörténelem, minthogy Puskás és Dzsudzsák Amerikába szakadt öregfiai huszonötödször mutatják meg a világnak, miként is kell a labdába rúgni. Ezúttal már nem az Appalache- és a Sziklás-hegységek közötti szűk és kietlen puszta lakóira hárul e küldetés, mert őket már meghaladta a kor és szelleme, hanem főként magyar export-csapatok kápráztatják el a két említett dombvidékről áramló tömegeket.
Hanem jeles hazánkfia más, fontos küldetés teljesítésében vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná a helyi és tudatlan lakosoknak, amit már a műveltebbje magától a MINISZTERELNÖKTŐL jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni, akinek az újraválasztása többet jelentene az azonnali békénél, azt eredményezné ugyanis, hogy nem is volt háború ukrán földön. Talán máshol sem, sőt, a dinoszauruszok sem haltak ki.
Eközben hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság: méretes úszómedencében frissítheti fel magát a délelőtti megfeszített munka utáni ebédszünetben, és – egy kis nyugágybéli ejtőzés után – újult erővel láthat neki a délutáni kaszálásnak. Van még lehetőség a további fejlesztésre, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja éppúgy nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni, mint a svábhegyi fonográf partjainál.
Magyarország erős és gazdag akar lenni – tudtuk meg a KÖTCSEI ÜZENETBŐL, amiből a szerénység háramlik a sztratoszférába, minthogy Magyarország már most is erős és gazdag. Nem soroljuk most fel mindazon szimptómákat, amelyek e megállapítást kétséget nem hagyva bizonyítják, de elfogadjuk, hogy a tökéletességhez hiányzó apróságok egészen pontosan 2034-re eltűnnek, mint közpénz a magánzsebben, vagy szürke szamár a ködben. Magyarország kicsi, ami persze szintén nem feltétlenül végleges állapot, ám számos jelenség bizonyítja, gyakran a pöttömnyi határozza meg a nagyok sorsát. Egy-két beteg sejt a testben döntő fordulatot hozhat, vagy például egy cipőtalp és egy picinyke kutyaszar egyesülése meghatározhatja az egész bálterem illatvilágát. Dávid és Góliát meséje egy lerágott csont, de a svéd hazudozás a virágzó magyar népi demokráciáról megmutatja, nem oda Buda! Szinte hallom a dollároldal szisszenését: és a Nemzet Fürkésze miért nem csap oda, amikor az orosz gyerekek tankönyvei új minősítéssel (ú.m. fasiszta) árnyalják az 56-os hősök emlékét? Ennek két oka is van. A hon kül- és altatásügyi minisztere hősiesen behatolt a fehéroroszlán barlangjába, tehát hiába is rendelte volna magához az orosz nagykövet nertársat, ha egyszer házon kívül volt, másrészt az oroszok nem kérték a felvételüket a NATO-ba. És eközben hatalmas a diplomáciai nyomás a háborúpárti Nyugat részéről, és a (még) nem nemzeti kézben lévő vállalatok is nyerészkednek, amitől nő az infláció.
Közben egy átmeneti pillanatra megdöbbentünk, midőn elénk tolakodott a hír: a Használtautó pont hu nem a Mészáros néven fotó nemzeti nagytőke tulajdonába került. Aztán belegondoltunk, aki ad magára, az nemcsak jachtot nem vásárol használtan, hanem autót sem.
Hanem azt, hogy ki a diplomata, azt nem a kétes hírű, világias (alias profán) Fehér Házban döntik el, hanem egy kolostorban. A Kolostorban.
