Wittinghoff: Megindult a rászorulók rohama
28/11/2022 13:50
| Szerző: Klubrádió
A Realitás november közepi adásában Rózsa Péter műsorvezető a kormány salátatörvénybe csempészet szociális törvény módosításáról és az egészségügyi ellátásról szóló törvény módosításáról, valamint több száz posta bezárásáról beszélgetett vendégeivel. Szakértőink Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere, Gyenesei István politikus, korábbi önkormányzati miniszter és Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament egyesület elnöke voltak.
A szociális törvény módosításának először nyilvánosságra került tervezete szerint elsősorban mindenki önmagáért felelős, ha pedig a bajbajutott személy bármilyen külső segítségre vagy támaszra szorulna, akkor a hozzátartozó, majd az önkormányzat, azután pedig a karitatív szervezetek, egyházak kötelezettségét írta volna elő a törvény – ebben a sorrendben. Felelősség tekintetében az eredeti tervezet az államot a legutolsó helyre sorolta. Aztán a végső változatban az egyén, a hozzátartozók és az önkormányzat után már nem a karitatív szervezetek következtek, hanem az állam. Ezután írták bele egy újabb pontba, hogy az állam és az önkormányzatok együttműködnek egyházi és civil szervezetekkel. A törvénymódosítás ellen egyházak, önkormányzatok, orvosok és szociális munkások egyaránt tiltakoztak – vélhetően ennek tudható be, hogy a parlament november 22-én a finomított változatot fogadta el. Szakértők, civilek és a parlamenti ellenzék szerint azonban a lényeg így sem változott, az 1993-ban elfogadott szociális törvény – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Pintér Sándor belügyminiszter javaslata alapján – végül a parlamentben egy hete átment módosítása szerint az állam minden korábbinál kevesebb felelősséget vállal rászoruló állampolgáraiért.
A Realitás még november 18-án, tehát az átírt szociális törvény országgyűlési elfogadása előtt négy nappal foglalkozott a módosítással.
Rózsa Péter szerint bár a civilek és önkormányzatok határozottan tiltakoznak, a "lakosság", azaz a társadalom többsége nagyon csendes, vendégeit arról kérdezte, mi okozhatja ezt a csendet.
Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere nagyon pozitívnak tartja, hogy Székely János szombathelyi megyés püspök nagyon határozottan tiltakozott a szociális törvény tervezete ellen, az önkormányzati vezető szerint ugyanis az állam felelőssége ebben a kérdésben megkerülhetetlen. Polgármesterként azt látja, hogy már most, a téli rezsiszámlák előtt negyven százalékkal növekedett azoknak a száma, akik szociális segélyért fordulnak a városhoz. Úgy véli, hogy szociális krízis előtt állunk. Szerinte a lakosság hallgatásának oka egyfelől a Kádár-rendszerben keresendő, hiszen az idősebb korosztály a fiatalságának nagy részét abban az időszakban élte le. A nagy reményekkel érkezett rendszerváltás illúziói lassan szertefoszlottak, és ma csak döbbenten néznek, mi lett az álmaikból, miközben ennek a korosztálynak már nincsenek meg az eszközei, hogy tiltakozzék. Abszolút értelemben persze nem rosszabb társadalom anyagi helyzete, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, de a Kelet-Európában egykor viszonylag jó helyzetű Magyarország – a legvidámabb barakk – azóta sereghajtó lett a régióban. Posztszovjet államok is elszáguldottak mellettünk - fogalmazott Wittinghoff.
Gyenesei István, aki a második Gyurcsány-kormányban önkormányzati miniszter volt, úgy látja, régen elmúlt az az idő, amikor azt mondtuk, hogy aki feladatot ad, tegye mellé a szükséges forrásokat is. Szerinte a Fidesz elsősorban azokat büntetné a módosítással, akik pár hónapja még a szavazóik voltak, és bíztak bennük. Hangsúlyozta azonban, a közhangulatot felülírja egy másfajta félelem, amit a központi kormányzati kommunikáció naponta erősít az emberekben. Azt sulykolják, hogy a világ gondjaihoz képest az egyén jövője nagyon kis probléma, ezért az emberek visszahúzzák a csápjaikat, és csendben maradnak. Úgy véli, az a hierarchia, amivel rátolják az egyénre, az önkormányzatokra, a civil szférára a felelősséget, mindenképpen tisztességtelen, mert a lakossági elégedetlenség is az önkormányzatoknál csapódik le. Nem az állam, hanem az önkormányzat ellen fordul a nép, ami közel van hozzá, be tud kopogni, és oda tud ütni az asztalra. Mindezzel együtt Gyenesei István próbálja jóhiszeműen nézni az intézkedéseket, és elhinni, hogy az állam alkalmasnak tartja az egyént, az önkormányzatokat és a civil szférát, hogy tőle átvegye ezeket a feladatot. De így nézve sem érti, hogy akkor a következő lépést miért nem teszi meg, miért nem ad hozzá megfelelő forrást. Hiszen így nem teszi az egyént alkalmassá, hogy öngondoskodó tudjon lenni, nem teszi az önkormányzatokat és a civil szférát alkalmassá arra, hogy tőle átvegye ezt a feladatot. Azt mondja, az rendelheti a nótát, aki fizeti a zenészt. Szerinte szó sincs pénzhiányról, csak megpróbálják elmosni, teríteni a felelősséget.
Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület elnöke nagy elkeseredéssel és szomorúsággal olvasta a törvénytervezetet. Azt mondja, a magyar lakosság húsz százaléka hatvanöt év feletti, akik nem tudnak új forrásokat, megélhetési módokat találni. Egyetért az Alkotmánybíróság érvelésével, hogy attól, akitől államilag elvonták a forrást, és nem tud előteremteni mást, attól nem korrekt elvárni bármiféle öngondoskodást. A civil szervezet vezetője szerint különösen felháborító ebben az egészben, hogy a ma a hatvanöt év felettiek hetven százaléka valamilyen fizikai korlátozottsággal él, amit annak köszönhetnek, hogy tűrték a rossz, egészségre káros munkahelyeket, életkörülményeket. Ha ezeket a módosításokat a pályakezdőknél kezdenék bevezetni, akkor azok úgy alakíthatnák a tartalékolást, a kapcsolatokat, a családon belüli viszonyokat, hogy esetleg húsz-harminc év múlva, amikor eljön az idő, hogy magukról kell gondoskodniuk, akkor talán lenne mihez nyúlniuk.
Karácsony Mihály szerint az államkasszában sok pénz van, csak azt akarják elhitetni az elégedetlenkedőkkel, hogy üres. Azt látja, a kormány maradványelv alapján próbálja megoldani a problémákat, ahol a szociális ellátást nagyon hátra sorolja, mivel a preferenciáik nem a szociálisan rászorulók, hanem a nagyzolás, a felső középosztály megerősítése. Szerinte a költségvetési tervezet modelljét kellene megváltoztatni, meg kellene nézni, hogy a magyar lakosságnak milyen szükségletei vannak, és azt hogyan lehet európai szinten kielégíteni, és utána jöhetnének csak a presztízsberuházások.
A műsor másik témája az egészségügyi ellátásról szóló törvény módosítása volt, amely kapcsán Rózsa Péter riporter arról kérdezte vendégeit, hogy ha nincs pénz, akkor vajon mit lehet tenni az egyes területeken, valamint mit akarhatnak ezzel elérni a módosítás megalkotói.
Wittinghoff Tamás szerint egy ilyen modell akár működhetne is, de Magyarországon három apróság hiányzik belőle: az infrastrukturális háttér, az orvosok és a pénz. A polgármester azt mondja, Budaörsön jelenleg huszonnégy órás felnőtt- és gyermekügyelet is van, és bár nem tudja, mi lesz pontosan az átalakítás után, de úgy tűnik, hogy este tízig a háziorvosokra, utána reggel nyolcig az Országos Mentőszolgálatra akarják ráterhelni az ügyeleti rendszert. A polgármester szerint a klasszikus sürgősségi ellátás lesz agyon terhelve, nem fogja tudni sem a családorvosi rendszer, sem az OMSZ ellátni ezt a feladatot. A sürgősségi ellátás fog olyan feladatokkal foglalkozni, amiknek jó esetben helyben meg kellene tudnia oldódni, az ügyeleti rendszerben.
Gyenesei István szerint a legnagyobb gond az általános orvoshiány. A háziorvosi rendszer jövője pedig elég sötéten fest, amely kormánytól függetlenül nagy kihívást jelent majd a jövőben. A háziorvosok csak tíz százaléka negyvenöt év alatti, kilencven százalékuk idősebb.
Karácsony Mihály szerint is aggasztó, hogy a háziorvosok átlagéletkora hatvan év, és sok a betöltetlen praxis, néhány olyanról is tudunk az országban, amely tizenöt éve üres. A helyzet Borsodban a legkritikusabb, ahol nyolcvan praxis betöltetlen. A háziorvosi rendszerben tavaly hatvanhárom millió esetet láttak el, amelyben egy betegre tizenkét perc jutott. A sürgősségi ügyeletek betegforgalmát is mérték, ebből világosan látszik, hogy a betegek kilencvenöt százaléka délután öt után jelentkezik, amikor befejeződik a hagyományos rendelési idő.
A harmadik téma a több száz kisposta bezárása volt, amely kapcsán Karácsony Mihály elmondta, a nyugdíjszerű ellátást kapóknak több mint a fele nem átutalással kapja meg a nyugdíját, hanem a postás viszi ki. Aminek a rendszere elvileg nem sérül majd, de ha nincs otthon a címzett, akkor később be kell mennie a saját pénzéért a húsz-harminc kilométerre lévő hivatalba, ami sokaknak infrastrukturális, anyagi vagy egészségügyi okokból kivitelezhetetlen.
Gyenesei István szerint fel kellene tenni a kérdést, hol van a Magyar Posta pénze. Tavaly ugyanis negyvenkét milliárdért eladta a Posta Múzeumot, most meg előállnak azzal, hogy takarékossági okokból meg kell szüntetni háromszázhatvanhat postahivatalt. Energiatakarékosságra hivatkoznak, de semmilyen korszerűsítés vagy fejlesztés nem történt, a posták többségében még egy szék sincs. Gyenesei arra is emlékeztetett, hogy kistelepüléseken a postás párbeszédet folytat a lakossággal, valamint az elöregedett településeken a postás közbiztonsági szempontból is fontos tényező. Szintén megjegyezte, a vidék azért néptelenedik el, mert a fiatalok a szolgáltatások után mennek.
A beszélgetést a cikk elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg!
2022. november 18. péntek 15.00
műsorvezető: Rózsa Péter
