Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Három évtized – Józsa Márta jegyzete
22/02/2026 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig.
Volt egykor egy ember, történetesen Pécsett, aki munka után hazafelé menet be akart ugrani egy lakótelepi büfébe, hogy megegyen egy szendvicset, és megigyon egy sört. A tulaj közölte vele, hogy ez nem fog menni, őnála cigány nem ehet, nem ihat, nem szórakozhat.
Egy harminc évvel ezelőtti történetről van szó, nyilván előtte is, utána is voltak, vannak ilyenek. Csakhogy ott és éppen akkor a kiutasított nem is tudom, hogy nevezzem: vendég? állampolgár? diszkriminált kisebbségi?, maga is egy vállalkozás tulajdonosa, ápolónő felesége biztatására nem hagyta annyiban a dolgot. Valahol hallotta, hogy létezik már – mert éppen harminc éve létezik - Roma Sajtóközpont, megkeresett, és volt olyan szerencsénk, hogy a büfé tulajdonosa tanúk előtt is megismételte vendégköre kiválasztásának sajátos szempontjait. Ebből adódott Magyarországon az első olyan, vendéglátóhelyen történt bizonyítható eset, amelynek nyomán bíróságon marasztalták el a kocsmárost. Lehet folytatni a legendákat – mert vannak bőven – például annak a Roma Sajtóközpontban dolgozó, roma újságírónőnek az esetével, aki párnákkal kitömve álcázta terhesnek magát, hogy be tudja bizonyítani: egy nagyváros kórházában roma kismamákat elkülönítve, és persze jóval alacsonyabb színvonalon látnak el. Volt olyan kolléganő is, aki elment munkásnak egy veszélyes üzembe, hogy annak járjon utána: mi történik az ott több műszakban dolgozó roma asszonyokkal. Akik akkor sem számítanak, ha gép levágja a kezüket.
A tenni-, megírni-, megfilmesíteni valók azóta sokasodtak, holott három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig. Ami a kormányzati propagandát, majd az azt követő őszintétlen kanosszajárást illeti. Addig is gondoljunk bele: a cigányok nincsenek egyedül. Lenézett, másodrendű állampolgárokból nincs hiány, külföldre kényszerült betegápolóktól száműzött tudósokig hosszú a sora azoknak, akik érzik azt, amit a gondosan a társadalom perifériáján tartott romák éreznek. Azt, amit elhozott nekünk a Nemzeti Együttmegalázás rendszere, a NER.
Lázár János kanosszajárása a Roma Playen:
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026, febbruár 5-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában. Meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
