„Vásároljon
Esti gyors

Álommagyar – Szénási Sándor jegyzete

14/10/2020 17:18

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Mi pediglen hun szkíták vagyunk, hun hunok, hun meg sumérek, hun meg mindezek együtt, mert az élet bonyolult ... Csak az boldog, aki bódult, és aki bódult, annak nem kell szembenéznie a valósággal, vagyis tulajdonképpen mivelünk, akik az altatás nehéz műveletét végezzük a magyarjainkon. Az alvó magyar a jó magyar, nem lát, nem hall, nem beszél.

2020. október 14. Esti gyors-részlet / Szénási Sándor jegyzete 2020.10.14.
02:32
00:00

Az ötödikesek már újra tanulhatják a hun-magyar rokonságot, köszönhetően annak a frissen összerakott NER-időgépnek, amely dédapáik korába repíti őket, egy cirka százharminc évvel korábbi nemzettudatba, szittya Árpáddal, a 30 millió magyar lakta Kárpát-medencével, meg a honfoglalás millenniumának többi kellékével. Ezt persze sokan kifogásolják, rájuk majd később kerítünk sort, előbb jegyezzük meg, hogy oktatáspolitikánk, miközben elszántan farol vissza a múltba, azért küzd még némi gyávaságfaktorral, például a párthus herceg ügyében. A párthus herceg, amint azt régen még mindenki tudta, maga Krisztus Urunk, amiből részint az az előny jön, hogy Jézust nem kell többé zsidónak tekintenünk, viszont a Megváltó rögvest a vérrokonunk is lesz, hiszen a párthusok ugyebár a szkíták közül valók. Mi pediglen hun szkíták vagyunk, hun hunok, hun meg sumérek, hun meg mindezek együtt, mert az élet bonyolult, de a lényeg az, hogy a hun-magyar rokonság például az Istenfia magyarságának tisztázása nélkül féligazság, az meg sehova se vezet. A következő lépés tehát világos.

Mármost a kárálókról, a finnugor halszagúakról és egyéb söpredékről.

Arról, hogy minek ez az egész.

Székely Kriszta rendező a 24.hu-n azt mondja, hogy az SZFE lerohanásának, a kultúrharcnak az az egyik célja, hogy a színházak ne a gondolkodás, kételkedés, nevettetés helyszínei legyenek, hanem valamiféle magamutogatásnak. Mármost mit lehet ott mutogatni? A nemzetet természetesen, de a mutogatás ünnepi természetéből kifolyóan nem a maga pőre, naturalista és lehangoló valóságában, nem, a nemzet mint önmagáról szőtt álom jelenik itt meg, elegáns hun atyafisággal, isteni származással, igazi szittyaként, akinek a szupremáciája az eget veri, de legalábbis púposra feltölti a Kárpát-medencét. Nem a tények fontosak, nem a régészet, a nyelvtudomány, a rideg ész. Hiszen mi, akik lankadatlanul szőjük a magyarok álmát, pontosan tudjuk, mennyi hülyeséget hordunk közben össze, de azt is tudjuk, hogy csak az boldog, aki bódult, és aki bódult, annak nem kell szembenéznie a valósággal, vagyis tulajdonképpen mivelünk, akik az altatás nehéz műveletét végezzük a magyarjainkon. Az alvó magyar a jó magyar, nem lát, nem hall, nem beszél. Tente szittya baba, tente.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2020. október 14-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.