Galaxis kalauz

A mérhetetlenség mértékegységei

7/10/2022 18:56

| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió

A művészet értékének mérhetőségétől a számolás történetéig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is kiderítettük, mi okozta a 17. században a dodó madár vesztét.

2022. október 05. Galaxis kalauz (2022. október 05., szerda 15:00)

47:39

00:00

Műsorvezetők: Timár Ágnes Szerkesztők: Timár Ágnes

Az előző héten a személyes értékű tárgyakról beszélgettünk Dúll Andrea környezetpszichológussal. A 201. epizódban azonban megnéztük, vannak-e olyan objektumok, amelyek mindenkinek ugyanannyira és esetleg ugyanazért értékesek. Az első interjúban arra kerestük a választ, hogy lehet-e objektíven minősíteni a művészetet. Martos Gábor művészeti író megerősítette, hogy nem. Legalábbis, ha nem szélsőséges példákról van szó, nem jelenthető ki valamiről egyértelműen, hogy értékes-e, és főleg, hogy milyen értékű. A műkincskereskedelmet jelölte meg az egyetlen olyan területnek, ahol bármilyen formában mégis eredményre juthatunk, de hozzátette, ez is csak napjainkra igaz, amikor is pénzzel mérünk mindent.

Az élet más területein is találunk ugyanakkor olyan értékeket, amelyek szintén nem számszerűsíthetők, nem mérhetők, mégis beárazzák őket a szakértők.

Lehoczky Krisztiánnal, a Mályi Természetvédelmi Egyesület elnökével arról beszélgettünk, mi határozza meg az egyes madarak természetvédelmi értékét.

A madarak védelme fontosságának tökéletes bizonyítékai azok a szerencsétlen fajták, amelyek nem élték túl az ember gondatlan térnyerését. Az egyik leggyakrabban emlegetett, sőt a kipusztított állatfajok jelképének is számító madár a dodó, aki még az Alice Csodaországban című alkotásban is helyet kapott. A galambalakúak rendjébe tartozó röpképtelen szárnyas az Indiai-óceán területén lévő Mauritius szigetén élt. Vesztét a holland telepesek okozták, akik 1638-ban költöztek az addig lakatlan szigetre.

Ma már természetesen a veszélyeztetett fajokra világviszonylatban odafigyelnek a szakemberek, és pontosan számon tartják őket. Akkoriban azonban nem számolgatták, hogy vajon még hány dodó madár van a szigeten.

Pedig meg tudták volna számolni. Nagy Dénes matematikus elmondta, már az ősember képes volt arra, hogy felmérje az elejtett vadak számát. Erre használhatta az ujjait, kavicsokat, rovátkákat. Sőt, egyes kutatások szerint, még a barlangrajzok is szolgáltak egyfajta eredménytáblaként.