Mily könnyű lehet a kognitív disszonancia talaján mindennemű mérlegeléstől távol tartani egyre diszfunkcionálisabb agyunkat. A liberálisoknak egyébiránt a kilenc százalék háromnegyede éppúgy nem cselekvésre kötelező döntő többség, mint a brüsszeli szankciók ellen "voksolók" törpe minoritása. A fővárosi lakók éppúgy nem gyűltek össze, mint ahogy a nemzet nem konzultált.

Az a tény, hogy egy magánhadsereg 800 km-t háborítatlanul megtesz egy nap alatt egy országban, anélkül, hogy az út mentén vagy a városokban élő civil lakosság bármilyen módón kifejezné a viszonyát a masírozó zsoldosokhoz, mindent elmond a társadalom pszichés állapotáról.

"Van ez a celebvilág, akik a nyilvánosság pótlékaként állandóan zaklatják a nagyérdeműt..."

A Magyarországi Református Egyház számára létfontosságú a TEK-től megkapott eszközök mielőbbi birtokbavétele – természetesen szigorúan hitéleti feladatok ellátása végett –, hiszen – egyfelől – sem a keresztség, sem az úrvacsora sákramentuma nem nélkülözhet egyetlen gépkarabélyt vagy maroklőfegyvert sem, még csak az kéne, ilyen perverz és dekadens fantazmagóriával kizárólag az elpogányosodott, Krisztus igaz útjáról letért, vallástalan, templomkiüresítő bűnös nyugati világ rendelkezik.

Kár, hogy amikor az Alaptörvényt elfogadtatta Orbán és annak időtállóságát méltatta gránitszilárdságúnak mondva azt, még nagyon szégyenlősnek akart mutatkozni, ezért nem azt mondta olyan szilárd a – folyamatosan módosítgatott – Alaptörvény, mint a gánti kő.

Az államnak az ég adta világon semmi keresnivalója nincs ott, ahol művészeti-esztétikai teljesítményekről esik szó. Tudniillik az államnak (beleértve sajnos a miniszterelnököt is) nincs ízlése, nincs művészeti vénája, ne is legyen, s ha mégis volna, az tekintessék szigorúan magánügynek. Az állam díjazza azt a tűzoltót, aki élete kockáztatásával kimenti az égő lakásból a mozgássérült nagymamát, vagy díjazza azt, aki találmányával, korszakos felismerésével vagy egyedülálló teljesítményével maradandót alkot, de maradjon csendben, ha az irodalom vagy egyéb művészet kerül szóba: mint hozzá nem értő laikus, illedelmesen álljon odébb mihamarabb.

Hiába kritikus Bottoni könyve több helyén a ma diktatúrájával, mindez semmit nem jelent abban a vonatkozásban, hogy legnagyobb megdöbbenésemre Stefano Bottoni hazugságokat és negyedigazságokat ír a hajdani Demokratikus Ellenzékről, és levont következtetései pedig botrányosak és mélyen igaztalanok.

L. Simon László a televízió nagy nyilvánossága előtt abszurdnak nevezte a feltételezést, hogy az MCC-t tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs (aki egyben a miniszterelnök politikai igazgatója is) határozná meg, mely könyvek kerülnek a Libri boltok kirakatába. Szikár objektivitással szögezzük le: L. Simon megint fején találta a szöget, s igazat mondott: valóban abszurd lenne. Tündöklő abszurditásból persze nincs hiány.

Aki ma Magyarországon Horthy Miklós szennyesét kívánja tisztára mosni, az a magyar nemzet ellensége.

A rubeljobboldal mint nyelvi populizmus semmire nem lesz jó. A tüntetések és a kordonbontás pedig nem alternatíva, csak reménytelen brummogás.

Szóval az állampapírba fektetett megtakarítások biztonságát maga az igazmondó, nyájas és igazságos Orbán Viktor szavatolja, meg biztosan a hamvas lelkületű Rogán is, meg a velejéig szeplőtelen Szijjártó is, meg akit csak óhajt a magyar nép, mindent garantálnak a mi kedvünkért!

Magyarországon, akarom mondani agyarországon (a neonhirdetményen kiégett az M betű) az állami szabályozás érdek-és értékmentessége még jámbor óhajként is felforgató gondolat, a minden kiadó számára elérhető adófizetői áldozat pedig "mese habbal".