Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogy lett ilyen magányos? Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar-lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre.

Le Pen a kolostorban járva összefutott az intézmény zárdafőnökével, aki szíves örömest idegenvezette az arra tévedt turistát. Különösen büszkén mutatta meg a bútorzatot, amivel elkápráztatta a vendégét: ha egy egyszerű apácazárda refektóriumában ily gyönyörű terített asztal várja a novíciákat, milyen lehet az életszínvonal hatvan pusztában? Nyugi, Marine, Magyarország jelene francia hon jövője!

"Sokféle megfontolás tarthatta vissza mindazokat, akik válasz nélkül hagyták a népszámlálási kérdőív említett rubrikáját, a bizalmatlanságtól egészen a vallás átpolitizáltságából eredő félelemig."

A türelmes szülő hagyja a gyermekét, hadd próbálkozzon, nem veszi ki a kezéből az irónt, amikor egy cica vagy épp a Colosseum lerajzolásával próbálkozik. A mi apánk is ilyen, de most a paciencia végső határáig jutott, midőn imígyen szólt: „Gyurka, te nem vagy képes a kezeléséhez, pedig megmondtam neked, akkor játszhatsz tovább a közpénz jellegét elvesztett pénzemmel, ha egyszámjegyűvé redukálod év végéig az inflációt!"

Kísért, sőt már itt van a nyakunkon a Bibó István által zsákutcásnak nevezett magyar történelem. A balsorsból kikerülve a balítéletek, a rossz döntések fenyegetik újra nemzetünk jelenét és jövőjét.

Egyes egyházi vezetők úgy járnak-kelnek, forgolódnak a párt- és állami vezetők társaságában, mint az 1950-es évek kommunista rendszere által életre keltett szép emlékezetű békepapság intézményének harcos egyházi aktivistái, erre a célra kiszemelt és jól teljesítő papok, lelkészek, rabbik.

A Szabadság-klub politikai publicisztikáknak, nem nekrológoknak fenntartott rovat. De talán nem blaszfémia, ha a halálhírrel mégis itt és így hozakodom elől – mert az elhunyt iránt érzett tiszteletem oka bizony nem független e rovat szellemétől.

Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.

A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.

Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.

E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!

Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.