"Ma olvastuk el, hogy az állam esetleg nyugdíjprémiumot fizet majd, persze, csak ha a növekedés meghaladja 3,5% -t. A választék zavarbaejtő." Szénási Sándor kollégánk reggeli töprengése a nyugdíjprémiumról.

"Most, hogy ebben a témában láthatóan nagy az egyetértés Orbán és Fico között, esetleg a magyar miniszterelnök kihasználhatná a kínálkozó lehetőséget."

Ahol a nyúljás pacalos Németh Szilárd lehet az egyik legnagyobb "civil" ott azon sincs mit csodálkozni, hogy „Mészáros Lőrinc” a legkitűnőbb üzletember, Rákay Kálmán a legmenőbb filmes és a János kórházban megfelelő az egészségi ellátás.

"A januári ember azt mondja, őt már nem lehet becsapni, ő már nem hisz el semmit, bár tudja, néha azért csapdába esik, ha ügyesen szédítik, főleg csípős reggeleken, amikor felerősödnek az ízületi fájdalmai, és nem figyel oda." Ezúttal a Reggeli gyorsban jelentkezett jegyzettel Szénási Sándor.

Hősünk igazi és plurális demokrata, noha analógiájának értelmét alapos kutatómunka után sem leltük fel.

A lakásszenteléskor a pap az ajtófélfára szokta írni az évszámot és három betűt, CMB-t, melynek jelentése: Christus Mensionem Benedicat, azaz Krisztus áldja meg e hajlékot. Kevésbé latinos műveltségű hívek számára létezik másik megfejtés is, a GMB, azaz Gáspár-Menyhért-Boldizsár.

Ritkán állunk meg elgondolkozni azon, hogy jó-e ma egyáltalán magyarnak lenni. (...) Az országban, ahol kevés számú milliárdos oligarcha ül a nincstelen milliós tömegek nyakán. Az ellopott pénzekből ugyanis – utólag – már nem lehet sikeres és fejlődő társadalmat építeni. A tengeri jachtok, a hatvanpuszták és a terepjáró Mercik országából nem lesz kárpát-medencei Szilícium-völgy.

A kormány kibekkelte a (z idővel kormányváltó nagygyűlésekké változó) tüntetéseket, marad a státusztörvény, nem mondott le Pintér Sándor, nem lett szabad tankönyvválasztás és a huszonegyedik század kihívásaira felkészítő modern tanmenet sem, lesz viszont olyan fizetés, amiből talán már meg lehet élni.

A szuverenitásunk megvédésével megbízott állami hatóság épp a maradék szabadságunk elvételével foglalkozik, az igazságügy elejéről már nyugodtan elhagyhatjuk az "i" betűt, marad a gazság!

Az Alexandra egyik könyvesboltjának tájékoztatója szerint a 18 év alatti személyek nem mehetnek át a felnőtt, fóliákkal pöttyözött részlegbe, csak az ifjúsági részen tartózkodhatnak, ahol – legalábbis a legjobb remények szerint – nem tenyészik a máshol kitakarásra ítélt bűn, viszont virul az ártatlanság paradicsomi kertje.

Könnyen becsaphatók vagyunk, és már nemigen érdekel sokakat, mi honnan származik; mi az, hogy eredeti; netán hiteles. A van világa ez, az éppen itt van dolgok, a cserélhető, eldobható, áruk, eszközök világa.

Nézegetjük a komoly kiterjedésű mezőt, ismerős pofát látok a végében, hát nem maga a főméltóságos főkormányzó úr tekint a távolba? Ő az bizony, a XX. század kiemelkedő államférfiúja, ahogy az objektivitásáról ismert milliárdos-főigazgató asszony kutatásai föltárták a jelenkor tanulóifjúsága előtt. Igaz, ami igaz, senki sem produkált honunk történetében több véráldozatot, mint Horthy Miklós.