Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
20/04/2024 15:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Azt mondja Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, hogy Magyar Péter megjelenése a közéletben átütötte a nagyvárosok falát, vagyis megtörtént az, ami nem szokott: egy ellenzéki ember feltűnése az apró településeken is beszédtémát szolgáltat, megrágják őt, megcsodálják, vagy épp ellegyintgetik, de beszélnek róla.
Ezzel csak egy tényt említett a polgármester, az érzelmeit nem közölte, de fideszesként nyilván nem boldog.
A másik tény gyulai illetőségű, itt kezdte meg Magyar a választási kampányát, elég szokatlanul, mondhatni legényesen, egy teherautó platóján beszélt, arról lépett le, arra ugrott fel, szakasztott, mint egy agitátor a háború utáni koalíciós időkben, aki épp földet osztani készül. Magyar egyébként beszélt is valami ilyesmit, földosztásszerűt, de nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy az ellenzék, amióta csak a fővárosban rekedt meg, folyvást vidéki turnéra készül, mindig megígéri ezt magának, össze is pakol erős cipőt a sáros utakra, meg meleg mackófelsőt, de aztán mégsem hagyja kihűlni a megszokott fotelt. És erre jó oka van. Ezek a vidéki kirándulások nem szoktak jól sikerülni, részint erősen hasonlítanak tízévenként esedékes rokoni látogatásokra, ahol már senki sem emlékszik a másikra, másrészt már nincs is kire emlékezni: a mai ellenzéki politikusok kilencvenkilenc százalékát a vidékinek nevezett kistelepülési ember a büdös életben nem látta soha, a televízióban biztos nem.
Így pedig nehéz meleg hangú diskurálásban feloldódni, panaszt hallatni, panaszt meghallani, a bizalom hídjára egymást átkarolva rálépni. Ez az érzés a kocsmában – már ha a patika, az iskola, és a vegyesbolt után meg nem szűnt az is – gyorsan kialakul, a fővárosi vizitelők esetén azonban erről szó sincs. Nem azért, mert ők nadrágos emberek, ahogy ezt a rémes, százéves, amúgy lenéző közhelyet emlegetni szokták, hanem mert esetükben ismeretleneknek kellene elhinniük, hogy majd fordítanak a helyiek életén.
Nem is mondanak nekik semmit.
Mármost Magyar Pétert a hvg.hu riportja szerint egy harmincezres városban ezer ember várta, akik részint gyorsan felfogták, hogy a békési problémákból, az utak állapotából, az elvándorlásból, az ukrán gabonaügyből jól felkészült teherautó platólakó jött hozzájuk, részint meg mintha az ő nyelvükön is beszélne. Úgy érezték, hogy máris ismerik, pedig persze nem, ez lehetetlen is lenne, mégis ismerősként beszélnek hozzá, nem engedik el, még nem mennének haza, kérdezik, panaszkodnak neki („Romániában is jobb”) kézről kézre adják a mikrofont.
Ez a harmadik tény, makacs és konstans, mert Békéscsabán, Gyomaendrődön, vagy Sarkadon sem volt más a helyzet. Ha sok is az illúzió, az is tény, hogy a hit is a valóság része. Pont a Fidesz, ez a szőrét hullató, kivénhedő illuzionista ne tudná ezt?
Ez van. Magyar Péter, most mindegy is, hogy miért, de kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét, amely az ő politikai ígéreteit bevárásra alkalmasnak ítélte. Pár hete van csak a placcon, és az európai elemzők már három európai parlamenti mandátumra tartják jónak.
Valamit nagyon tud. Nem biztos, hogy ő, talán inkább a közönsége. Ők tudnak már magukról valamit.
Ha megérjük, meglátjuk, ezt szokták mondani az óvatosak. Szerintem valamit már most látunk, de legyen így: egyelőre nyílik neki a tér, de nem tudni, meddig és mennyire. A nehéz terep a Schmidt Jenő által emlegetett községekben, kisebb településeken vár rá.
A Fidesz – földön.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. április 20-ai adásában hangzott el.