Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
20/04/2024 15:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Azt mondja Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, hogy Magyar Péter megjelenése a közéletben átütötte a nagyvárosok falát, vagyis megtörtént az, ami nem szokott: egy ellenzéki ember feltűnése az apró településeken is beszédtémát szolgáltat, megrágják őt, megcsodálják, vagy épp ellegyintgetik, de beszélnek róla.
Ezzel csak egy tényt említett a polgármester, az érzelmeit nem közölte, de fideszesként nyilván nem boldog.
A másik tény gyulai illetőségű, itt kezdte meg Magyar a választási kampányát, elég szokatlanul, mondhatni legényesen, egy teherautó platóján beszélt, arról lépett le, arra ugrott fel, szakasztott, mint egy agitátor a háború utáni koalíciós időkben, aki épp földet osztani készül. Magyar egyébként beszélt is valami ilyesmit, földosztásszerűt, de nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy az ellenzék, amióta csak a fővárosban rekedt meg, folyvást vidéki turnéra készül, mindig megígéri ezt magának, össze is pakol erős cipőt a sáros utakra, meg meleg mackófelsőt, de aztán mégsem hagyja kihűlni a megszokott fotelt. És erre jó oka van. Ezek a vidéki kirándulások nem szoktak jól sikerülni, részint erősen hasonlítanak tízévenként esedékes rokoni látogatásokra, ahol már senki sem emlékszik a másikra, másrészt már nincs is kire emlékezni: a mai ellenzéki politikusok kilencvenkilenc százalékát a vidékinek nevezett kistelepülési ember a büdös életben nem látta soha, a televízióban biztos nem.
Így pedig nehéz meleg hangú diskurálásban feloldódni, panaszt hallatni, panaszt meghallani, a bizalom hídjára egymást átkarolva rálépni. Ez az érzés a kocsmában – már ha a patika, az iskola, és a vegyesbolt után meg nem szűnt az is – gyorsan kialakul, a fővárosi vizitelők esetén azonban erről szó sincs. Nem azért, mert ők nadrágos emberek, ahogy ezt a rémes, százéves, amúgy lenéző közhelyet emlegetni szokták, hanem mert esetükben ismeretleneknek kellene elhinniük, hogy majd fordítanak a helyiek életén.
Nem is mondanak nekik semmit.
Mármost Magyar Pétert a hvg.hu riportja szerint egy harmincezres városban ezer ember várta, akik részint gyorsan felfogták, hogy a békési problémákból, az utak állapotából, az elvándorlásból, az ukrán gabonaügyből jól felkészült teherautó platólakó jött hozzájuk, részint meg mintha az ő nyelvükön is beszélne. Úgy érezték, hogy máris ismerik, pedig persze nem, ez lehetetlen is lenne, mégis ismerősként beszélnek hozzá, nem engedik el, még nem mennének haza, kérdezik, panaszkodnak neki („Romániában is jobb”) kézről kézre adják a mikrofont.
Ez a harmadik tény, makacs és konstans, mert Békéscsabán, Gyomaendrődön, vagy Sarkadon sem volt más a helyzet. Ha sok is az illúzió, az is tény, hogy a hit is a valóság része. Pont a Fidesz, ez a szőrét hullató, kivénhedő illuzionista ne tudná ezt?
Ez van. Magyar Péter, most mindegy is, hogy miért, de kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét, amely az ő politikai ígéreteit bevárásra alkalmasnak ítélte. Pár hete van csak a placcon, és az európai elemzők már három európai parlamenti mandátumra tartják jónak.
Valamit nagyon tud. Nem biztos, hogy ő, talán inkább a közönsége. Ők tudnak már magukról valamit.
Ha megérjük, meglátjuk, ezt szokták mondani az óvatosak. Szerintem valamit már most látunk, de legyen így: egyelőre nyílik neki a tér, de nem tudni, meddig és mennyire. A nehéz terep a Schmidt Jenő által emlegetett községekben, kisebb településeken vár rá.
A Fidesz – földön.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. április 20-ai adásában hangzott el.