A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Szegény éhes magyar választó lakomája – Selmeci János jegyzete
26/04/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Magyar választópolgárnak lenni legalább tíz éve elég szar dolog. Mintha a menza tele lenne rosszabbnál rosszabb fogásokkal, a löncshús és a száraztészta rajongóin kívül senkinek sem jut igazán a kedvére való, egy-két finomnak tűnő desszert talán akad, amire az ember bizalommal szavaz, de azzal jól lakni ugye nem lehet, ráadásul legközelebb azt is mindig ráöntik valamelyik undorító főételre.
Mi a közös ügyeink, az országunk sorsának – szóval az előétel, a leves, főfogás, és a desszert elkészítésének apró részletei, és az azok mögött álló gondolatvilágok – megvitatása helyett, a melyik szakács árulta el vagy mérgezte meg az országot diskurzust kaptuk meg politikai lakomaként.
A magyar választót magára hagyták a hatalommal, illetve a hatalom híján a megmaradt pozíciók szétosztogatásával és a saját életben maradásukkal foglalkozó pártjaik, az elkötelezett híveken kívül, akik egész biztos, hogy a választók kisebbségét jelentik, mindenki csak jobb híján, vagy annak tudatában szavazhatott, hogy a valódi folyamatokra semmi hatása nincs.
Szerintem még a Fidesz szavazók többsége is így van ezzel, tizennégy év után aligha várhatnak már többet ettől a kormánytól, mint amit eddig is kaptak, általában jobban élünk, utalják a nyugdíjat, nem jön vissza a Gyurcsány, nem foglal el minket Brüsszel, de azért rendes orvos meg rendes iskola meg gyorsabb felzárkózás nem lesz, most júniusban meg mehetnek szavazni a legrosszabb kormányzati évéből még ki sem kecmergő, az üzenetek tekintetében dögunalmas pártjukra.
A harcos Orbán-kritikus ellenzékiek a '22-es zakó után még rosszabb választási lehetőség előtt álltak; az EP választás biztos bukta, csak az a kérdés, hogy meglesz-e a Basset Hound a Beagle-ök között, aki aztán nekimehet a kétharmados Bernáthegyinek, azaz Gyurcsány Ferenc lenyeli-e a többieket, esetleg túlél még a Momentum is, na egy ilyen kínálattól a legéhesebb híveken kívül tényleg nem tudom, hogy kinek kezd el csorogni a nyála.
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de az reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni. Az összetevőkről semmit sem tudni, az íze bármilyen lehet, fogalmuk nincs hogy fest majd, és milyen más ételek mellett gőzölög az Európai Parlament asztalán, de legalább még nem ettek belőle, és ha az is a vége, hogy 2026-ban az ország többsége a klasszikus is löncshúsnál marad, legalább esznek valami újat, amiről még nem tudják, hogy kétharmados gyomorrontást okoz.
Ez lenne a magyar választópolgárok szomorú lakomája.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. április 26-i adásában hangzott el.
