Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Szegény éhes magyar választó lakomája – Selmeci János jegyzete
26/04/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Magyar választópolgárnak lenni legalább tíz éve elég szar dolog. Mintha a menza tele lenne rosszabbnál rosszabb fogásokkal, a löncshús és a száraztészta rajongóin kívül senkinek sem jut igazán a kedvére való, egy-két finomnak tűnő desszert talán akad, amire az ember bizalommal szavaz, de azzal jól lakni ugye nem lehet, ráadásul legközelebb azt is mindig ráöntik valamelyik undorító főételre.
Mi a közös ügyeink, az országunk sorsának – szóval az előétel, a leves, főfogás, és a desszert elkészítésének apró részletei, és az azok mögött álló gondolatvilágok – megvitatása helyett, a melyik szakács árulta el vagy mérgezte meg az országot diskurzust kaptuk meg politikai lakomaként.
A magyar választót magára hagyták a hatalommal, illetve a hatalom híján a megmaradt pozíciók szétosztogatásával és a saját életben maradásukkal foglalkozó pártjaik, az elkötelezett híveken kívül, akik egész biztos, hogy a választók kisebbségét jelentik, mindenki csak jobb híján, vagy annak tudatában szavazhatott, hogy a valódi folyamatokra semmi hatása nincs.
Szerintem még a Fidesz szavazók többsége is így van ezzel, tizennégy év után aligha várhatnak már többet ettől a kormánytól, mint amit eddig is kaptak, általában jobban élünk, utalják a nyugdíjat, nem jön vissza a Gyurcsány, nem foglal el minket Brüsszel, de azért rendes orvos meg rendes iskola meg gyorsabb felzárkózás nem lesz, most júniusban meg mehetnek szavazni a legrosszabb kormányzati évéből még ki sem kecmergő, az üzenetek tekintetében dögunalmas pártjukra.
A harcos Orbán-kritikus ellenzékiek a '22-es zakó után még rosszabb választási lehetőség előtt álltak; az EP választás biztos bukta, csak az a kérdés, hogy meglesz-e a Basset Hound a Beagle-ök között, aki aztán nekimehet a kétharmados Bernáthegyinek, azaz Gyurcsány Ferenc lenyeli-e a többieket, esetleg túlél még a Momentum is, na egy ilyen kínálattól a legéhesebb híveken kívül tényleg nem tudom, hogy kinek kezd el csorogni a nyála.
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de az reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni. Az összetevőkről semmit sem tudni, az íze bármilyen lehet, fogalmuk nincs hogy fest majd, és milyen más ételek mellett gőzölög az Európai Parlament asztalán, de legalább még nem ettek belőle, és ha az is a vége, hogy 2026-ban az ország többsége a klasszikus is löncshúsnál marad, legalább esznek valami újat, amiről még nem tudják, hogy kétharmados gyomorrontást okoz.
Ez lenne a magyar választópolgárok szomorú lakomája.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. április 26-i adásában hangzott el.
