Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Peti evett egy pizzát – Selmeci János jegyzete
19/04/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
Egy második, megbízható forrás megerősítésére várunk.
A szerkesztőségben izzik a levegő, a sportból a techrovatból is többen átjöttek a polos szobába. Tomi, a rovatvezetőnk az egyik kezéből a másikba rakosgatja a telefonját, hátha attól hamarabb csörög, többen a Facebookot nyomkodjuk, mikor ugrik már fel az a bizonyos chatablak. Talán még sosem éreztem ilyen feszültséget.
Tegnap felkerült a Netflixre Az elnök emberei, meg is néztük az asszonnyal. Végre bele tudom élni magam annak a két újságírónak a helyzetébe. Lehet, hogy most történelmet írunk. Nem előzhetnek meg minket.
Bazsi oldani próbálja a feszültséget azzal, hogy a fociról beszél, Szoboszlai mekkorát játszott tegnap, kár, hogy lecserélték, mondja, de senki sem reagál rá. Én sem néztem a meccset, de örülök, hogy van végre egy világklasszis, aki magyar. Magyar, klasszis, mennyi minden juthat most eszünkbe erről.
Az étterem tulajdonosa nem válaszol. A megosztásai alapján dékásnak tűnik. Kati a helyszíni fotókat böngészi, hátha felismer valakit, akit megkérdezhetünk. Én a többi független portál címlapjait figyelem, de még senki sem írt meg semmit. Előnyben lehetünk.
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
Azonnal írni kezdem a cikket. A címbe kötelezően a név, a pizza, a leadbe a helyszín, néhány mondat a politikai rendezvény lényegéről, országjárás, kormánykritika satöbbi. Már csak egy enter választ el a címlaptól, amikor eszembe jut valami;
"Te Tomi, tudjuk, hogy milyen pizza volt?"
Tomi arcáról leolvad a mosoly, miközben válaszol: "Figyeljetek szerintem ez a dolog most fontosabb ennél. Legyen csak annyi, hogy Peti pizzát evett. Szerintem ezt most nem írhatjuk meg." Az végén már olyan halkan beszél, hogy az ananász szót le kell olvasnunk a szájáról. Kirakom a cikket.
Másnap valami rossz érzés fog el, miközben belépek a szerkesztőségbe. Tomi szótlanul int felém, Kati sehol, Márkról már tudom, hogy felmondott. Még sosem olvasták el annyian egy cikkemet se, mint a tegnapit. A kedvem szörnyű, iszom egy kávét, aztán írok egy üzenetet az asszonynak, hogy nézzük meg este a Spotlight-ot. Az újságírásról szól.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. április 19-i adásában hangzott el.
