Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Peti evett egy pizzát – Selmeci János jegyzete
19/04/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
Egy második, megbízható forrás megerősítésére várunk.
A szerkesztőségben izzik a levegő, a sportból a techrovatból is többen átjöttek a polos szobába. Tomi, a rovatvezetőnk az egyik kezéből a másikba rakosgatja a telefonját, hátha attól hamarabb csörög, többen a Facebookot nyomkodjuk, mikor ugrik már fel az a bizonyos chatablak. Talán még sosem éreztem ilyen feszültséget.
Tegnap felkerült a Netflixre Az elnök emberei, meg is néztük az asszonnyal. Végre bele tudom élni magam annak a két újságírónak a helyzetébe. Lehet, hogy most történelmet írunk. Nem előzhetnek meg minket.
Bazsi oldani próbálja a feszültséget azzal, hogy a fociról beszél, Szoboszlai mekkorát játszott tegnap, kár, hogy lecserélték, mondja, de senki sem reagál rá. Én sem néztem a meccset, de örülök, hogy van végre egy világklasszis, aki magyar. Magyar, klasszis, mennyi minden juthat most eszünkbe erről.
Az étterem tulajdonosa nem válaszol. A megosztásai alapján dékásnak tűnik. Kati a helyszíni fotókat böngészi, hátha felismer valakit, akit megkérdezhetünk. Én a többi független portál címlapjait figyelem, de még senki sem írt meg semmit. Előnyben lehetünk.
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
Azonnal írni kezdem a cikket. A címbe kötelezően a név, a pizza, a leadbe a helyszín, néhány mondat a politikai rendezvény lényegéről, országjárás, kormánykritika satöbbi. Már csak egy enter választ el a címlaptól, amikor eszembe jut valami;
"Te Tomi, tudjuk, hogy milyen pizza volt?"
Tomi arcáról leolvad a mosoly, miközben válaszol: "Figyeljetek szerintem ez a dolog most fontosabb ennél. Legyen csak annyi, hogy Peti pizzát evett. Szerintem ezt most nem írhatjuk meg." Az végén már olyan halkan beszél, hogy az ananász szót le kell olvasnunk a szájáról. Kirakom a cikket.
Másnap valami rossz érzés fog el, miközben belépek a szerkesztőségbe. Tomi szótlanul int felém, Kati sehol, Márkról már tudom, hogy felmondott. Még sosem olvasták el annyian egy cikkemet se, mint a tegnapit. A kedvem szörnyű, iszom egy kávét, aztán írok egy üzenetet az asszonynak, hogy nézzük meg este a Spotlight-ot. Az újságírásról szól.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. április 19-i adásában hangzott el.
