Szájkarate, de a magyar miniszter fenyeget is: meg fogják fizettetni a Sparral a dolgot, egészen pontosan ezt mondta: "ne tűrjük tovább a hazudozást, alaptalan állításokat tőlük, s inkább vegyük meg őket szőröstül-bőröstül”. Ha tehát visszapofázol, és a magyar kormánynak nem tetsző dolgokat mondasz, akkor úgy felvásárolnunk, hogy az osztrák anyád sem ismer majd rád.

Nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét. 

Sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.

Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya.

Jön a csősz és mindenkit kizavar az erdőből. Az erdőből, ahol nemrég még ő is fegyverrel harcolt.

A nagygyűlésen sem hangzott el a színpadról, hogy Orbán az, akit le kell győzni valahogy. Nem hangzott el, de az Andrássy utat megtöltők jelentős része valószínűleg úgy értelmezte mondottakat magában, hogy röviden megfogalmazva, "Orbán takarodj".  Lehet harmadik erőzni és efféléket mondani – sokan próbálkoztak ezzel –, de ilyen értelemben nincs egyelőre “harmadik erő.”

"Nyomatékul és a választási csoda reményében kellett tehát kokárdát viselni őszerintük a világ végéig, no ekkor ment el tőle a kedvem. Holott egész gyerekkorom arról szólt, hogy a kabát alatt viseltük a kokárdát, igaz, csak tizenötödikén." Józsa Márta jegyzetéből az is kiderül, milyen megfejtésre jutott 2002-ben az utazóközönség egy része, mikor meglátott egy megakokárdás felszállót a nemzeti ünnep után.

De ha magyarok alatt Orbán Viktor nem is kizárólag önmagát érti, sőt kockáztassuk meg, nem is szűk családi és baráti körét, a nemzet fele így is, úgy is kimarad, vagy az áruló kategóriába kerül...

Ha lefejtjük az újdonság varázsát Magyar Péterről, nem sok kézzel fogható, tényszerű dolgot tud mondani a közönségnek. Csupa-csupa olyasmit tudunk meg tőle, amit a hazai politikát hivatásszerűen figyelő független újságírók réges-régen tudnak. Legfeljebb hozzáférésük nincs az adatokhoz, a tényekhez. Azt, hogy a rendszer velejéig korrupt – pipa, tudjuk jól. Hogy az egész magyar gazdaság egy folytatásos Orbán-família Kft. – Mészáros Lőrincnek álcázva, szintén jól ismert.

A nemzet boldog csak a magasban lesz, ehhez azonban az ige kimondásán túl valami fizikai kapaszkodó is kell, nehogy a történelem dühödt szele elfújja, alásodorja az egész társaságot, pont oda, ahonnan feljebb kívánkozott. Erre pedig nincs jobb megoldás egy kilátónál, másképpen fogalmazva lombkoronasétánynál, amelyen állva a magyar a fák, madarak, és vadorzók fölött közel lehet a tiszta éghez, elméje kitisztul, lelke békére talál. Már ha.

Tovább bűzlik ez a gennyes seb a NER-en, átüt a szag mindenen, lassan átjárja a rendszer minden zugát. Ki kellene szellőztetni.

A rendeleti kormányzás lényege, hogy nincsenek erkölcsi aggályaink. Teszünk a jogrendre, az alkotmányosságra, hiszen ezek erő nélkül mit sem érnek.