A tanulság talán az is, hogy Udvaros Dorottya jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)

És most hisznek. A reményt adó felelőssége óriási, a végkifejlet kiszámíthatatlan, a remény lehet hiú is, de legalább van.

"Itt zajlik köröttünk a Magyar Péter-ügy, és már senki nem beszél arról, honnan is indult ez."

A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik.

Magyar Pétert se lenyelni, se kiköpni nem tudják, pedig úgy indult a dolog, hogy "reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik."

Néhány gyors gondolat a Magyar Péter-jelenség kapcsán.

A hatalom főszereplőinek a gyerekeire hatalmas teherrel zúdul majd a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják nemsokára.

Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlat kapcsán.

Az atlanti szervezet folyosóin az Orbán-kormánnyal kapcsolatban a "megbízható" helyett inkább olyan jelzőket használnak – igaz, egyelőre és szerencsére nem hivatalosan – hogy hitszegő, képmutató meg oroszbarát.

Az orosz lapok tele vannak egyenruhás, fegyvert szorongató gyerekkatonák képeivel.

Akiknek nem tetszett a NER stílusa, módszerei, azok mondogatták mindig: "de legalább kormányozni tudnak!". Hát, nem tudnak.

Most olyan időket élünk – és persze az azóta elmúlt több mint kétezer évben nem először, azt is mondhatnám, hogy jellemzően többnyire nem olyan időket élünk – amikor az emberség és az alázat volna a sorvezetőjük azoknak, akik a hatalmat birtokolják.