Mintha újrajátszanák a német utcákon, kocsmákban és stadionokban Jugoszlávia széthullását, pedig szólhatna a dolog másról.

Voltak olyanok, akik a magyar csapat ellen drukkoltak, Orbán miatt. Mert nem akarták, hogy Orbánnak jó legyen. Köztudomású, hogy Orbán a világ legnagyobb focidrukkere, és a felcsúti stadiont is a kertje végébe építette.

Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.

A rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő félévben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU elnökség szerepét.

A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.

A skótok elleni meccset megnéztem és a végén nehezen tudtam volna kibújni a hatása alól, nem is akartam, volt ott minden. Az elmúlt napokban beregisztráltam egy sportfogadási oldalra is.

Ez a mostani négyhónapos, tulajdonképpeni ex-lex állapot sem jöhetett volna létre, ha Magyarország jogrendjét, azt a bizonyos, egykor jogállamnak titulált valamit, nem buherálta, sufnituningolta volna agyon – a saját szája íze szerint az Orbán-kormány és a Fidesz.

Ide-oda röptükben nem feledkeznek meg egyéb fontos dolgaikról sem, például, hogy hogyan lehetne beülni valamelyik uniós szélsőjobbos frakcióba, ahol aztán kiderül: nem hiányzik a magyar EP-delegátus senkinek.

Orbán színpadán a díszletmunkások már bontják a kijáratot a magyaroknak, akik a vesztett csata után megint győzelmesen távoznak majd, már ha nem omlik rájuk egy tartógerenda.

Orbán "marha hasznosnak" bizonyult döntéseiből szedett csokrot a szerző. Hol, mikor, hogyan szolgálta az ország politikai vezetője a magyar érdekeket külföldön?

Reméljük, a nyaralásukat is mi, adófizetők állhatjuk, ha elröppennének pestiesen szólva „görögbe vagy törökbe” egy kicsit lesülni a családdal együtt, ha éppen foglalt lenne a Rose d’Or luxusjacht az adriai kikötőben.

Egy hölgy közölte, hogy mától egyetlen betevője a capuccino lesz, mégpedig éjjel és nappal, '56-osok unokája ő, aki nem tűrheti a justizmordot, és a tejeskávé szakadatlan fogyasztásával ország-világ, de még Gianni Annoni előtt is hajlandó demonstrálni, hogy eddig és ne tovább a magyar nemzet megbecstelenítésében.