Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Bevallom, miattam van még hatalmon a Fidesz – Selmeci János jegyzete
28/06/2024 18:05
| Szerző: Selmeci János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.
Bevallom, én vagyok a hibás. Ha az elmúlt tíz évben nem beszéltem volna össze-vissza ebbe a mikrofonba, az arra érdemesek már rég leváltották volna a kormányt.
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége. Azt a bizonyos hó végi kellemetlen érzést kifejezetten szeretjük azokkal a kollégáimmal együtt, akiknek a fizetése most pontosan annyi, mint 15 évvel ezelőtt volt, és a tizede sincs annak, amit valakinek a rokona egy random állami cég vezetésével meg tud keresni, de teljesen oda vagyunk azért is, hogy egyes médiumnak látszó valamik dolgozói az állami reklámpénzeknek, vagy az önkormányzati forrásoknak hála olvasók és nézők nélkül is vígan meg tudnak élni.
Már csak azért is meg vagyunk elégedve a mostani helyzettel, mert a döntéshozók nem válaszolnak a kérdéseinkre, interjút is alig adnak nekünk, márpedig borzasztó lenne, ha fel kellene készülnöm egy miniszteri interjúra, esetleg egy állami korrupciók lebuktató oknyomozó cikknek, vagy a daganatos betegségben meghalt magyarok magas számáról szóló riportnak bármi következménye lenne, jól elvagyunk mi a langyos vízben a hatalom kiszolgálása közben, mielőtt valamilyen megelőzhető betegségben, 5-10 évvel az európai átlag előtt végül felállunk a korrupt médiaelit színarany asztalától, és elhagyjuk ezt a világot.
Elnézést kérek azért is, mert munkámmal az elmúlt években legitimáltam az autoriter kormányt azzal, hogy úgy kritizáltam az ellenzéket, mintha Magyarországon parlamentáris demokrácia lenne, azt az ellenzéket, amelyik véletlenül sem legitimálta az autoriter kormány azzal, hogy elindult és veszített egy rakás elcsalt választáson, és véletlenül sem tett úgy a parlamenti frakció pénzek és fizetések felvételével, és azonnali kérdések feltételével, mintha Magyarországon parlamentáris demokrácia lenne. Sajnálom, hogy egyetlen ellenzéki politikust sem kérdeztem meg az elmúlt években arról, hogyan kellene szelektálnom a hírek között, és milyen vélemények megengedhetők azokban a publicisztikáimban, amikkel így sajnos az ellenzéket romboltam és Orbán rendszerének fenntartását szolgáltam, szemben természetesen azokkal a politikusokkal, akik a harmadik-negyedik kétharmados vereség után is vannak olyan bátrak, hogy ismét ők próbálkoznak a demokrácia helyreállításával.
Egy másik ajtón is be kell kopogtatnom elnézést kérni, ugyanis megvan az esélye, hogy külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytattam. Van ugyanis egy "journalism is not a crime” feliratú pólóm, amiben rádiós Youtube-videókban is szerepeltem, és amivel minden kétséget kizáróan arról akartam meggyőzni a választókat, hogy ne szavazzanak a szabad sajtó ellehetetlenítésében érdekelt politikusokra, ezt a pólót pedig nem másból, mint pókeren, külföldiektől nyert dollárokból vásároltam. Szegény magyar szuverenitás, ezt kapod tőlem, ne haragudj!
Mivel folytatni szeretném az ellenzéket és a nemzetet egyaránt porba tipró, erkölcstelen munkámat, kénytelen vagyok Önökhöz fordulni kedves olvasók és hallgatók; kérem támogassák a független sajtó, így a Klubrádió fennmaradását is. Hadd lebegjünk tovább az önkény és a demokrácia között, a rendszert fenntartó médiaelit tagjaként, veszélyeztetve a nemzeti szuverenitást, de főként, és most már komolyan, hadd feleljünk meg az újságíró szakma elvárásainak azok helyett, akik szerint a semlegesség fenntartásának, a hatalom szolgálatának számít, ha velük szemben is kritikusak vagyunk, és hadd feleljünk meg Önöknek azok helyett, akik a közpénzből finanszírozott feladatuk, az országgal való foglalkozás helyett a szétvert/magától is lassan széteső magyar sajtó szutyongatásával vannak elfoglalva.
Kérem segítsenek, hogy végezhessük a munkánkat, mielőtt, ahogy állítólag Martin Luther King mondta, úgyis a pokol legforróbb bugyrában fogunk az idők végezetéig égni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. június 28-i adásában hangzott el.
