Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.
Állami elnyomás és kétkezi gazemberek - Dési János jegyzete
Az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül.
Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Bevallom, miattam van még hatalmon a Fidesz – Selmeci János jegyzete
28/06/2024 18:05
| Szerző: Selmeci János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.
Bevallom, én vagyok a hibás. Ha az elmúlt tíz évben nem beszéltem volna össze-vissza ebbe a mikrofonba, az arra érdemesek már rég leváltották volna a kormányt.
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége. Azt a bizonyos hó végi kellemetlen érzést kifejezetten szeretjük azokkal a kollégáimmal együtt, akiknek a fizetése most pontosan annyi, mint 15 évvel ezelőtt volt, és a tizede sincs annak, amit valakinek a rokona egy random állami cég vezetésével meg tud keresni, de teljesen oda vagyunk azért is, hogy egyes médiumnak látszó valamik dolgozói az állami reklámpénzeknek, vagy az önkormányzati forrásoknak hála olvasók és nézők nélkül is vígan meg tudnak élni.
Már csak azért is meg vagyunk elégedve a mostani helyzettel, mert a döntéshozók nem válaszolnak a kérdéseinkre, interjút is alig adnak nekünk, márpedig borzasztó lenne, ha fel kellene készülnöm egy miniszteri interjúra, esetleg egy állami korrupciók lebuktató oknyomozó cikknek, vagy a daganatos betegségben meghalt magyarok magas számáról szóló riportnak bármi következménye lenne, jól elvagyunk mi a langyos vízben a hatalom kiszolgálása közben, mielőtt valamilyen megelőzhető betegségben, 5-10 évvel az európai átlag előtt végül felállunk a korrupt médiaelit színarany asztalától, és elhagyjuk ezt a világot.
Elnézést kérek azért is, mert munkámmal az elmúlt években legitimáltam az autoriter kormányt azzal, hogy úgy kritizáltam az ellenzéket, mintha Magyarországon parlamentáris demokrácia lenne, azt az ellenzéket, amelyik véletlenül sem legitimálta az autoriter kormány azzal, hogy elindult és veszített egy rakás elcsalt választáson, és véletlenül sem tett úgy a parlamenti frakció pénzek és fizetések felvételével, és azonnali kérdések feltételével, mintha Magyarországon parlamentáris demokrácia lenne. Sajnálom, hogy egyetlen ellenzéki politikust sem kérdeztem meg az elmúlt években arról, hogyan kellene szelektálnom a hírek között, és milyen vélemények megengedhetők azokban a publicisztikáimban, amikkel így sajnos az ellenzéket romboltam és Orbán rendszerének fenntartását szolgáltam, szemben természetesen azokkal a politikusokkal, akik a harmadik-negyedik kétharmados vereség után is vannak olyan bátrak, hogy ismét ők próbálkoznak a demokrácia helyreállításával.
Egy másik ajtón is be kell kopogtatnom elnézést kérni, ugyanis megvan az esélye, hogy külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytattam. Van ugyanis egy "journalism is not a crime” feliratú pólóm, amiben rádiós Youtube-videókban is szerepeltem, és amivel minden kétséget kizáróan arról akartam meggyőzni a választókat, hogy ne szavazzanak a szabad sajtó ellehetetlenítésében érdekelt politikusokra, ezt a pólót pedig nem másból, mint pókeren, külföldiektől nyert dollárokból vásároltam. Szegény magyar szuverenitás, ezt kapod tőlem, ne haragudj!
Mivel folytatni szeretném az ellenzéket és a nemzetet egyaránt porba tipró, erkölcstelen munkámat, kénytelen vagyok Önökhöz fordulni kedves olvasók és hallgatók; kérem támogassák a független sajtó, így a Klubrádió fennmaradását is. Hadd lebegjünk tovább az önkény és a demokrácia között, a rendszert fenntartó médiaelit tagjaként, veszélyeztetve a nemzeti szuverenitást, de főként, és most már komolyan, hadd feleljünk meg az újságíró szakma elvárásainak azok helyett, akik szerint a semlegesség fenntartásának, a hatalom szolgálatának számít, ha velük szemben is kritikusak vagyunk, és hadd feleljünk meg Önöknek azok helyett, akik a közpénzből finanszírozott feladatuk, az országgal való foglalkozás helyett a szétvert/magától is lassan széteső magyar sajtó szutyongatásával vannak elfoglalva.
Kérem segítsenek, hogy végezhessük a munkánkat, mielőtt, ahogy állítólag Martin Luther King mondta, úgyis a pokol legforróbb bugyrában fogunk az idők végezetéig égni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. június 28-i adásában hangzott el.
