Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Állami szintű rongyrázás - Hardy Mihály jegyzete
20/06/2024 18:03
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Reméljük, a nyaralásukat is mi, adófizetők állhatjuk, ha elröppennének pestiesen szólva „görögbe vagy törökbe” egy kicsit lesülni a családdal együtt, ha éppen foglalt lenne a Rose d’Or luxusjacht az adriai kikötőben.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában… a szabályokról? Azokról a törvényekről, szokásokról, netán játékszabályokról, amiknek a betartása nélkül felborulna az életünk, sőt, túlzás nélkül az emberi civilizáció. Nos, mint annyi minden, a mai Magyarországon ez sem úgy működik, mint más, boldogabb országban. Nálunk a szabályok arra valók, hogy pont azok szegjék meg őket, akik megalkották vagy elfogadtatták őket.
Ne lopj! – mondja ki a tízparancsolat. Hogy hetedik vagy nyolcadik pontja, az attól függ, hogy katolikus vagy ortodox, éppen izraelita vallási megközelítésben nézzük a dolgot. Ugyan – hírek szerint – ezt a szabályt kőtáblába vésték annak idején, mégis, mintha az évezredek során, de különösen Orbán Viktor Magyarországán elvesztette volna közkincs jellegét. Vagyis, ha az első számú vezető úgy dönt, akkor az ország leggazdagabb emberét varázsolhatja, szerényképességű gázszerelő haverjából, röpke tíz év alatt. Potom 1000 milliárd forint közpénz kell ehhez mindössze…
Plázastoppal büntetjük a gonosz külföldi multikat, hogy ne tudják tovább mételyezni a hazai kiskereskedelmet. Hadd terjeszkedjenek inkább a hazai áruházlánc átláthatatlanul gazdálkodó tulajdonosai. Ha a megfelelő alapítványokba befizetik a támogatást, akkor meg minden stikli felett szemet hunyunk. Egyszerű ez, mint az ABC, vagy tessék a betűket nyugodtan felcserélni! És persze, ha egy szélsőjobbos osztrák, bizonyos Heinz-Christian Strache kezd erőteljes lobbizásba, akkor a „sógorok” drogéria-lánca, meg a narancssárga barkács-hód áruház is szabadon garázdálkodhat, mert a mi szabályainkat az sértheti meg igazán, akinek ezt megengedjük.
A szemünk sem rebben immár, ha a fél kormányt kiutaztatjuk honvédségi repülővel Kölnbe, Stuttgartba a parádésan szereplő magyar válogatott meccsét nézni, hiszen súlyos államérdek fűződhet ahhoz, hogy a mi pénzünkön feszítsenek szurkolói sállal a zsúfolt VIP-páholyban. Itthon minden magánhasználatra fordított autós kilométer után a cégeknek be kell fizetniük az adót a NAV-nál. A Magyar Honvédség Airbus A319-es repülőgépe óránként több, mint 4 millió forintba kerül – ha szigorúan honvédelmi céllal viszi ki a kormánytagokat egy kis foci-EB-s charterezésre. Reméljük, a nyaralásukat is mi, adófizetők állhatjuk, ha elröppennének pestiesen szólva „görögbe vagy törökbe” egy kicsit lesülni a családdal együtt, ha éppen foglalt lenne a Rose d’Or luxusjacht az adriai kikötőben.
Az állami szintű rongyrázás persze csak addig tart, amíg hagyjuk. Vagy amíg a rongyot is el nem lopják.
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2024. június 20-ai adásában hangzott el.