"A januári ember azt mondja, őt már nem lehet becsapni, ő már nem hisz el semmit, bár tudja, néha azért csapdába esik, ha ügyesen szédítik, főleg csípős reggeleken, amikor felerősödnek az ízületi fájdalmai, és nem figyel oda." Ezúttal a Reggeli gyorsban jelentkezett jegyzettel Szénási Sándor.

Hősünk igazi és plurális demokrata, noha analógiájának értelmét alapos kutatómunka után sem leltük fel.

A lakásszenteléskor a pap az ajtófélfára szokta írni az évszámot és három betűt, CMB-t, melynek jelentése: Christus Mensionem Benedicat, azaz Krisztus áldja meg e hajlékot. Kevésbé latinos műveltségű hívek számára létezik másik megfejtés is, a GMB, azaz Gáspár-Menyhért-Boldizsár.

Ritkán állunk meg elgondolkozni azon, hogy jó-e ma egyáltalán magyarnak lenni. (...) Az országban, ahol kevés számú milliárdos oligarcha ül a nincstelen milliós tömegek nyakán. Az ellopott pénzekből ugyanis – utólag – már nem lehet sikeres és fejlődő társadalmat építeni. A tengeri jachtok, a hatvanpuszták és a terepjáró Mercik országából nem lesz kárpát-medencei Szilícium-völgy.

A kormány kibekkelte a (z idővel kormányváltó nagygyűlésekké változó) tüntetéseket, marad a státusztörvény, nem mondott le Pintér Sándor, nem lett szabad tankönyvválasztás és a huszonegyedik század kihívásaira felkészítő modern tanmenet sem, lesz viszont olyan fizetés, amiből talán már meg lehet élni.

A szuverenitásunk megvédésével megbízott állami hatóság épp a maradék szabadságunk elvételével foglalkozik, az igazságügy elejéről már nyugodtan elhagyhatjuk az "i" betűt, marad a gazság!

Az Alexandra egyik könyvesboltjának tájékoztatója szerint a 18 év alatti személyek nem mehetnek át a felnőtt, fóliákkal pöttyözött részlegbe, csak az ifjúsági részen tartózkodhatnak, ahol – legalábbis a legjobb remények szerint – nem tenyészik a máshol kitakarásra ítélt bűn, viszont virul az ártatlanság paradicsomi kertje.

Könnyen becsaphatók vagyunk, és már nemigen érdekel sokakat, mi honnan származik; mi az, hogy eredeti; netán hiteles. A van világa ez, az éppen itt van dolgok, a cserélhető, eldobható, áruk, eszközök világa.

Nézegetjük a komoly kiterjedésű mezőt, ismerős pofát látok a végében, hát nem maga a főméltóságos főkormányzó úr tekint a távolba? Ő az bizony, a XX. század kiemelkedő államférfiúja, ahogy az objektivitásáról ismert milliárdos-főigazgató asszony kutatásai föltárták a jelenkor tanulóifjúsága előtt. Igaz, ami igaz, senki sem produkált honunk történetében több véráldozatot, mint Horthy Miklós.

Adjál neki, nálad a kapcsoló, azt csinálsz vele, amit akarsz! Frakciófegyelem.

A magyar társadalom korántsem olyan elutasító a meleg polgártársainkkal, mint amennyire azt a korifeusok szeretnék. Még akkor sem, ha ezek az emberek úgy élnek, ahogy a legtöbben szeretünk.

Az egész történet olyan kerek, mintha furfangos spin doctorok eszelték volna ki, azt megelőzendő, hogy az ügy mégis bíróság elé kerüljön. Az ellenkeresetet majd visszavonják, és az igazgató menesztése után ugyan ki kezdemányezné  hivatalból az új illegális építmény lebontását...? Illiberális win-win helyzet: a kereszt is áll, a jogállam is áll. Az egyik törvénytelen, a másik tehetetlen, – a lényeg az, hogy Menczer Tamás győzzön.