Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Ihlető időjárás – Dési János jegyzete
15/07/2024 18:03
| Szerző: Dési János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Szemezgetés a magyar irodalom felhevült darabjaiból.
"Odakinn kék az ég, süt a nap, ontja tüzes sugarait, mintha fel akarná gyújtani Dunaszemest, a kis alföldi falut” – kezdi Nagy Lajos a Három boltoskisasszony című regényét 1938-ban, amiről arra következtethetünk, hogy meleg már a harmincas években is volt nyáron, Magyarország területén. Igaz, úgy folytatódik, hogy bent a boltban hűvös van, amit nehéz értelmezni, hiszen akkoriban még nem működött légkondicionáló a falusi kisboltokban.
Tovább. Vegyük ezt az idézetet: “tüzesen süt le a nyári nap sugára. Az ég tetejéről a juhászbojtárra."
Jó, mi már tudjuk, hogy felesleges sütnie oly nagyon, a juhászbojtárnak így is nagy melege vagyon.
De idézhetnénk Weöres Sándort is:
“Szikrázó
az égbolt,
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.”
(Kánikula)
De van nekünk erre Szabó Lőrincünk is.
“Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.”
És teljesen egyetértek Kosztolányi Dezsővel:
“A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.
Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.”
(Nyár)
Persze azóta a helyzet nyáribb lett, forróbb, melegebb. A fügék helyét a Balatonfelvidéken lassan betöltik az olajfák. Szeged mediterrán várossá változott. (Csak egy kis tengerpartot kellene hozzávarrni). Ahogy Szeged költője Juhász Gyula írta: “A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.”
Persze ő közben is Annára gondolt, pedig más szerzők szerint a magas hőmérséklet és a szerelmi hevület nem támogatja egymást:
'A kánikula szent havában
Mikor harminchat fok a hő,
Mély tiszteletnek - és csak annak! -
Örvendez részünkről a nő.
Ilyenkor alszanak a vágyak,
Minden kívánság lelohad
S a hővel éles ellentétben
Lehül a bűnös gondolat.
Szívünk étvágya minimális,
nem izgat a legjobb falat,
A hölgyek hasztalan epednek
A könnyű nyári blúz alatt.
(Heltai Jenő)
És miért jobb mégis a nyár? Idézzük az Állami Áruházból Dániel Károly eladót. Latabár Kálmán hangját tessék hozzáképzelni a nyári jelenethez:
“Hallgassanak rám, most vegyenek kertitörpét, mert aztán nem lesz! Jön a tél és meglátják, itt fogunk állni télvíz idején kertitörpe nélkül!”
Lássuk be tehát, a télnek is megvannak a maga nehézségei.
De idézhetnék egy olyan szerzőt, akit csak azért nem fóliáznak le, pedig nagyonis megérdemelné, mert katolikus püspök is volt:
“Majd, amikor szőkén tovaszáll ismét a meleg nyár,
s gyöngül a nap, beköszönt már a tizenhetedik.
Mélyül a hangom, az ujjam mind többet kaparászik lágyékom táján,
s mind virulóbb a botom.
Lányt látok – tűz önt el, reszket bennem a lélek, s gyakran nedvezi át álmom a gyolcs lepedőt.”
Vagyis a nyár és a vágyak ellentétére is akad cáfolat, különben is, imádom idézni őpüspökségét, aki előszeretettel dalolt fiatal fiúk megfarcicerézéséről - Berczeli Anzelm Károly nyelvi leleménye, bár ez évszaktól független.
Mindenesetre. Tessék sok folyadékot fogyasztani, ha lehet árnyékba húzódni, keveset térkövezni, nem kivágni a fákat, ami pedig még megmaradt locsolni.
“Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.”
Régi, bölcs tanács.
Hogy József Attilával adjak biztatást a további meleg napok elviseléséhez:
"Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél –
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.”
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. július 15-i adásában hangzott el.
