
Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?

Mindenki annyit él, amennyije van - Dési János jegyzete
"Miután a szavazópolgárok egy meglepően nagy részét – és leginkább azokat, akik mindezt megszenvedik – nem különösebben befolyásolják a kórházak infernális állapota a pártpreferenciáik kialakulásában, hát bátran lehet merőkanállal merni és lopni."

Torony – Józsa Márta jegyzete
Itt nem retteg a hatalom ura, érzi, hogy őt nem veszélyezteti senki. Gondolatok Rákos-Dubaj apropóján.

Repülőrajt – Rózsa Péter jegyzete
A minap beszéltem egy szakemberrel, akit frissen rúgtak ki az egyik minisztériumból. Elmondta, ma már nincs olyan döntés a hivatalokban, amit nem maga a miniszterelnök kezdeményez, de legalábbis nem ő hagyná jóvá. Van, hogy a szemétszállítás megreformálásáról, egy nappal később mondjuk már az építészeti szabályok megváltoztatásáról delirál.
Próbajáték – Dési János jegyzete
5/08/2024 18:03
| Szerző: Dési János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Lelkészünk véleményt mond közéleti kérdésekben is, ahogy egyébként a Rómától és az elvektől messze kerülő püspökök is, csakhogy ő számonkéri azt, amit egykor talán azon a régi keresztelőn vagy esküvőn mondott. Felidézi azt az alakot, akire már nem emlékeznek, a zsidó rabbit, Názárethből.
Nevezhetjük maffia-államnak, fasisztoidnak, választási-diktatúrának, örök-vészhelyzeti államnak, egykézzel kormányzottnak, becézhetjük NER-nek és Mészáros-landnek, tejjel mézzel folyónak, vagy bokrétának az I’ten kalapján. A lényeg mégiscsak az, hogy ez a vircsaft most a bosszúállásban szintet lépett.
A történet régi. Akad egy lelkész, aki a kádári langymeleg aranykorban nem nézi el, hogy egyháza kollaborál a hatalommal. Ő a saját, tisztességes elvei szerint próbál élni és nem a kényelmes, biztonságos behódolást választja. Sok baja lesz ezért, de ő és maroknyi híve töretlenül hisz az igazában. Együttműködik a demokratikus ellenzékkel, részt vesz üldözött lapjaik készítésében, a szegények segítésében akkor, amikor hivatalosan nincsenek is szegények.
A rendszerváltás után úgy tűnik, helyére kerülnek a dolgok. A lelkész képviselő lesz, és mind többen ismerik fel, hogy milyen igaza volt számtalan kérdésben. Népszerű lesz és bizonyos – amúgy leginkább felettébb vallástalan, hitetlen – körökben trendi nála házasodni, gyereket vele kereszteltetni. Mintha ezzel a keresztvízzel a szülőkre is rácseppenne valamennyi abból az igazságos és becsületes lélekből, felülírná az addigi bűnöket. Közben a szegénység, a kitaszítottság megszokott jelenséggé válik, a "kaparj kurta"-korában sokan lemaradnak – így jártak – fogalmaz a nagyközönség és másfele néz.
Lelkészünk azonban komolyan nekifog a megvetett hajléktalanok élete megszervezésének. Iskolát hoz létre olyan gyerekeknek, akikkel a tanárokat ijesztgetik máshol ("Ha nem szolgálsz, akkor mehetsz a cigányiskolába.") És így tovább. Azt hiszem, ez lehet az igazi kereszténység. Ami éles kontrasztba kerül megint a nagy keresztény egyházak kilóra megvett vezetőinek ténykedésével. Luxusszálloda, focipálya, kastélyocska, az iskolák maguk alá gyűrése. Talán egyik-másik ilyen püspök lelkiismerete is megszólal, nem jó nézni a Krisztus nyomán járó kollegát. Jobb lenne, ha eltakarítanák az útból, a szem elől – gondolja, mondja egyik másik.
Ráadásul lelkészünk véleményt mond közéleti kérdésekben is, ahogy egyébként a Rómától és az elvektől messze kerülő püspökök is, csakhogy ő számonkéri azt, amit egykor talán azon a régi keresztelőn vagy esküvőn mondott. Felidézi azt az alakot, akire már nem emlékeznek, a zsidó rabbit, Názárethből.
Beindul a gépezet, az erre szakosított államapparátus – tagjai később majd azzal fognak védekezni, hogy parancsra tették – tönkre akarják tenni, elpusztítani az intézmény hálózatát. A szegény csak rohadjon meg, minek azt támogatni – a lefelé csúszó alsó középosztály is szereti, ha akadnak még nála is nyomorultabbak. Ráadásul személyében is tönkre akarják tenni azt az embert, aki Szodoma és Gomorra kevés igaz embereinek egyike.
Egy csendőrségi rajtaütésnél néhány becsületes polgártársunk segíteni próbál neki – ma őket is súlyos börtönnel fenyegetik, ahogy csak a legdurvább helyeken szokták. Nyilván nem nagy dolog beleprovokálni valakit valami olyasmibe, ami józan ésszel rendben van. De csendőr-finesszek alkalmas a támadás vádjára.
A társadalom, mi, ti, egy jelentős része meglehetősen közönyösen veszi ezt is tudomásul. Mint annyi mindent.
Pedig ráadásul ez próbajáték. Ha simán le lehet vadászni azt, aki nekik nem tetszik, akkor miért ne tennék meg.
Újabb ok arra, hogy Iványi Gábort, Donáth Annát és a többieket valahogy megvédjük.

Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. augusztus 5-i adásában hangzott el.