Köszönjük, hogy támogatják a Klubrádiót
Publicisztika
Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete

Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.

Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Esti gyors

Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete

Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.

Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete

Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.

Próbajáték – Dési János jegyzete

5/08/2024 18:03

| Szerző: Dési János

 | Szerkesztő: Ivánkai Márk

Lelkészünk véleményt mond közéleti kérdésekben is, ahogy egyébként a Rómától és az elvektől messze kerülő püspökök is, csakhogy ő számonkéri azt, amit egykor talán azon a régi keresztelőn vagy esküvőn mondott. Felidézi azt az alakot, akire már nem emlékeznek, a zsidó rabbit, Názárethből.

2024. augusztus 05. Esti gyors-részlet (2024.08.05. Dési János jegyzete)
04:13
00:00

Nevezhetjük maffia-államnak, fasisztoidnak, választási-diktatúrának, örök-vészhelyzeti államnak, egykézzel kormányzottnak, becézhetjük NER-nek és Mészáros-landnek, tejjel mézzel folyónak, vagy bokrétának az I’ten kalapján. A lényeg mégiscsak az, hogy ez a vircsaft most a bosszúállásban szintet lépett.

A történet régi. Akad egy lelkész, aki a kádári langymeleg aranykorban nem nézi el, hogy egyháza kollaborál a hatalommal. Ő a saját, tisztességes elvei szerint próbál élni és nem a kényelmes, biztonságos behódolást választja. Sok baja lesz ezért, de ő és maroknyi híve töretlenül hisz az igazában. Együttműködik a demokratikus ellenzékkel, részt vesz üldözött lapjaik készítésében, a szegények segítésében akkor, amikor hivatalosan nincsenek is szegények.

A rendszerváltás után úgy tűnik, helyére kerülnek a dolgok. A lelkész képviselő lesz, és mind többen ismerik fel, hogy milyen igaza volt számtalan kérdésben. Népszerű lesz és bizonyos – amúgy leginkább felettébb vallástalan, hitetlen – körökben trendi nála házasodni, gyereket vele kereszteltetni. Mintha ezzel a keresztvízzel a szülőkre is rácseppenne valamennyi abból az igazságos és becsületes lélekből, felülírná az addigi bűnöket. Közben a szegénység, a kitaszítottság megszokott jelenséggé válik, a "kaparj kurta"-korában sokan lemaradnak – így jártak – fogalmaz a nagyközönség és másfele néz.

Lelkészünk azonban komolyan nekifog a megvetett hajléktalanok élete megszervezésének. Iskolát hoz létre olyan gyerekeknek, akikkel a tanárokat ijesztgetik máshol ("Ha nem szolgálsz, akkor mehetsz a cigányiskolába.") És így tovább. Azt hiszem, ez lehet az igazi kereszténység. Ami éles kontrasztba kerül megint a nagy keresztény egyházak kilóra megvett vezetőinek ténykedésével. Luxusszálloda, focipálya, kastélyocska, az iskolák maguk alá gyűrése. Talán egyik-másik ilyen püspök lelkiismerete is megszólal, nem jó nézni a Krisztus nyomán járó kollegát. Jobb lenne, ha eltakarítanák az útból, a szem elől – gondolja, mondja egyik másik.

Ráadásul lelkészünk véleményt mond közéleti kérdésekben is, ahogy egyébként a Rómától és az elvektől messze kerülő püspökök is, csakhogy ő számonkéri azt, amit egykor talán azon a régi keresztelőn vagy esküvőn mondott. Felidézi azt az alakot, akire már nem emlékeznek, a zsidó rabbit, Názárethből.

Beindul a gépezet, az erre szakosított államapparátus – tagjai később majd azzal fognak védekezni, hogy parancsra tették – tönkre akarják tenni, elpusztítani az intézmény hálózatát. A szegény csak rohadjon meg, minek azt támogatni – a lefelé csúszó alsó középosztály is szereti, ha akadnak még nála is nyomorultabbak. Ráadásul személyében is tönkre akarják tenni azt az embert, aki Szodoma és Gomorra kevés igaz embereinek egyike.

Egy csendőrségi rajtaütésnél néhány becsületes polgártársunk segíteni próbál neki – ma őket is súlyos börtönnel fenyegetik, ahogy csak a legdurvább helyeken szokták. Nyilván nem nagy dolog beleprovokálni valakit valami olyasmibe, ami józan ésszel rendben van. De csendőr-finesszek alkalmas a támadás vádjára.

A társadalom, mi, ti, egy jelentős része meglehetősen közönyösen veszi ezt is tudomásul. Mint annyi mindent.

Pedig ráadásul ez próbajáték. Ha simán le lehet vadászni azt, aki nekik nem tetszik, akkor miért ne tennék meg.

Újabb ok arra, hogy Iványi Gábort, Donáth Annát és a többieket valahogy megvédjük.

Holokauszt - A roma áldozatok emléknapja
 
Iványi Gábor
 
Budapest, 2011. augusztus 2. Iványi Gábor metodista lelkész imádkozik, mellette Daróczi Ágnes, a Phralipe Független Cigány Szervezet alelnöke (b) áll a holokauszt roma áldozatainak emléknapján tartott megemlékezésen Budapesten, a IX. kerületi Nehru parton lévő romaholokauszt-emlékműnél. MTI Fotó: Soós Lajos
Fotó: Soós Lajos / MTI
 

Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. augusztus 5-i adásában hangzott el.