A karcer kulcsa mindig a hatalom zsebében van, és annak jó, avagy rosszindulatától függ, hogy mikor veszi elő. A következő néhány napban, mint minden felfokozott politikai csatározás idején, az lesz a nagy kérdés: ki meddig megy el.

Rejtélyes, hogy vajon mitől vonzzák a magyar miniszterelnököt szinte mágnesként a politikai alvilág figurái. Azok, akikkel magára valamit is adó államférfi bizonyosan nem fog kezet. (Ugye most nem Hódmezővásárhelyen járunk!) Mindenki igyekszik inkább nagy ívben elkerülni ezeket a bukott politikusokat. Persze, ha valakivel senki sem áll szóba, akkor tényleg marad a resztli.

Az történt, ami az Orbán-rendszerben általában szokott; ellenzéki politikusok beszéltek, és eljátszották a szerepüket.

Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.

"A szerb elnök természetesen öltönyben, nyakkendőben ült be az ülésre, a zászlót csak magára terítette, lepelként, ami egy focidrukker esetében a diadal trikolórja lenne, Vucic azonban a gyász palástjának szánta."

"Tényleg nem látja, vagy nem akarja látni Gyurcsány és a többi "régi ellenzéki", hogy ha ez a sok szempontból valóban bizarr jelenség, amit Magyar Péternek hívunk, azért jelent most millióknak reményt, mert ők tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak?"

Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Mészáros, Csányi, Garancsi, Tiborcz, Schmidt, Simicska, Széles: nem kell visszavinniük az üvegeket.

Kollégánk, Selmeci János sem tudja, mi a közelgő választásokon a helyes döntés, csepeli lakosként osztja meg saját dilemmáit a közönséggel.

Márai Sándor a háború és a holokauszt után írt arról, hogy ebben az országban semmi nem fog addig megváltozni, amíg az úri keresztény középosztály el nem tűnik. Na most eltűnt, vagy alámerült és most újra jön? 

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.