Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Le a melltartóval - Dési János jegyzete
5/09/2024 18:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Csak annyiban érdekes ez az öltözködési rendelet, hogy minden konzervatív diktatúrában akadnak erkölcs-csőszök, akik ilyenkor felhevülnek, eljött az ő idejük. Majd ők megmondják, ki mit hordhat. Így kezdték a tálibok is, és tessék, milyen szép eredményeket érnek ma már el a divatot illetően.
A történelem gyakran ismétli önmagát, bár másodszorra általában komédia az, ami elsőre tragédia volt – kezdi örökérvényű művét, A tanút Bacsó Péter egy Marxnak tulajdonított, de állítólag általa kitalált idézettel. Ma, ha akadnak éppen bátor művészek, nyilván álbibliai szövegekkel operálnak - ahány kurzus, annyi szokás. Bacsónál szerepel Gogolékné. Virág elvtárs - aki halhatatlan, ma is itt él közöttünk –, ugyan nem elvtárs. Kikéri magának. Vitéz és lófő esetleg. Az elvtársság elmúlt róla. És aki arra emlékezteti, hogy egykor az volt, annak csak annyit felel, hogy kuss, most jövök a templomból. Igaz, fordítva vet keresztet és ostyából csak a citromosat szereti, de ő a rendszer alapja. Az állami megrendelések sztárja, akinek élete nagy pillanata lesz, ha Kötcsén is picit hasznossá teheti magát. Korunk vitéz Virág ura, ugyan nem emlékszik A tanúra, de azt tudja, hogy ez a szoknya kurta. "Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának. Nincs erre nekünk szükségünk." Vitéz Virág úr egy budai sportpályán megtiltotta, hogy az urak felső nélkül, a hölgyek olyan felsőben fussanak, amely nem takarja a hasukat és a vállukat teljes egészében. Ha a nap okozta súlyos veszélyek ellen hozta volna rendeletét, minden tiszteletem az övé lenne. A Nap nem játék. De nem, lófő Virág vitéz a szeméremsértéseket akarja megelőzni, mert mit szól a serdületlen fiatalság, ha egy fedetlen vállat ne adj isten egy kivillanó köldököt lát. Más kérdés, hogy akkor az olimpiai közvetítéseket is be kellene tiltani a rúdugrástól a futáson át a strandröplabdáig. na ezt aztán igazán - de ne szaladjunk ennyire előre. Ezt majd csak a budapesti olimpián, ahol nem lesz semmi buzulás a megnyitón és fedetlen vállacska a pályán. Ezen kívül a könnyen hevülő ifjúságot ki kell tiltani a strandokról, tópartokról. Vagy esetleg kötelezni a lányokat, asszonyokat, hogy burkába menjenek csak fürdőzni. És uraim, tessék olyan felsőtestet is takaró strandruhát szerezni, amelyet nagyapáink hordtak. A nyugat ópiuma a mi ellenségünk. Amúgy ez az egész történet szót sem érdemel, amikor a költségvetési hiány akkora, hogy a fal adja a másikat, Iványi Gáborék iskoláiba járó és onnan piti bosszú által kihajított gyerek jó részéből valószínűleg hajléktalan, munkanélküli, fél- és egész analfabéta lesz, miközben a nagy egyházak stadionra, luxusirodákra, szép szállodákra és nagy kocsikra költik az adófizetői pénzeket. Hiába, szemesnek áll a világ.
Csak annyiban érdekes ez az öltözködési rendelet, hogy minden konzervatív diktatúrában akadnak erkölcs-csőszök, akik ilyenkor felhevülnek, eljött az ő idejük. Majd ők megmondják, ki mit hordhat. Így kezdték a tálibok is, és tessék, milyen szép eredményeket érnek ma már el a divatot illetően.
De ahol a tiltás, ott a lázadás. A magyar miniszterelnök, akinek fájdalom, de testalkata ideálisnak nem mondható, gyakran fényképezteti magát ingujjban kibomlott nyakkendővel - nincs neki takargatnivalója, le a divatdiktátorokkal. Szorgos szövetségese ebben a külügyminiszter, aki a minap különgépéről leszállva, végigvonulva az elé siető főrangú urak és diplomaták közt, rövid pólóban, rövidnadrágocskában cammogott befelé a VIP váróban. A mellette álló notabilitások, talpig fekete burnuszban, öltönyben - biztos meg is jegyezték, hogy milyen szerencsés az az ország, amelynek ilyen a külügyminisztere. Bátor, merész és fittyet hány a felesleges, öltözködési szabályoknak.
Le a melltartóval, le a nyakkendővel, le a cipővel. Éljen a szabadság.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 5-ei adásában hangzott el.