A jó Orbán-interjú esete a fehér hollóval – Selmeci János jegyzete
Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.
Lehetett volna...! - Rózsa Péter jegyzete
A fenébe, a szomszéd fűje nemcsak zöldebb, hanem az egész környezet szebb, ápoltabb, nota bene gazdagabb. És barátságosabb.
A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete
A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.
Orbánnak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat
A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért.
Mint két tojás - Dési János jegyzete
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.
Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete
Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.
Téglák – Szénási Sándor jegyzete
A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.
Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...
A szabad szó szentélye – Hardy Mihály jegyzete
2/09/2024 18:03
| Szerző: Hardy Mihály
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mennyivel jobb lesz, ha még az emléke is eltűnik a Magyar Rádiónak, jobb lesz ott a katolikus egyetemnek pazar kampuszt építeni, a hit ereje azért mégiscsak fontosabb a józan észnél, nem igaz?!
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában az …erőszakról. Nekem ez ma délelőtt akkor jutott eszembe, amikor megnéztem a videót az ex-Magyar Rádió épülete körül történt incidensről. Aki esetleg nem értesült volna: a Momentum aktivistái tiltakoztak ma reggel a Magyar Rádió épületeinek elbontása ellen, amikor egy, a munkaterületre tartó kamion közéjük hajtott. A képeket elnézve, aligha lehet véletlen figyelmetlenségről beszélni, hiszen a tiltakozók többször is a sofőr tudomására hozták, hogy ez egy polgári engedetlenségi akció, ő meg csak nyomta tovább a gázpedált. Kevesen múlott, hogy nem lett a dologból tragédia.
A Magyar Rádió eltüntetése a Föld színéről jelképes erejű. 1956. október 23-án este a tömeg nem véletlenül éppen a rádió épületét ostromolta meg, hiszen akkoriban még a rádió volt a legfontosabb tájékoztatási eszköz. Az sem véletlen, hogy a nyolcvanas évek második felére éppen a Magyar Rádió volt az a szakmai műhely, ahol elkezdték komolyan feszegetni a diktatúra határait, ahol megindult a gondolkodás arról, hogy mégis, miféle Magyarországot kellene építeni a kádári gulyáskommunizmus romjain. A Bródy Sándor utca 5-7., az udvarán található Pagoda valóban a szabad szellem szentélye volt abban a korban.
Ahogy az sem volt véletlen, hogy 1994 tavaszán a vesztét érző jobboldali hatalom éppen 129 rádiós, meg néhány Egyenleg-es tévés kirúgásával, a hatalom brutális erejével akarta meghódítani azt, amit sem pénzzel, sem zsarolással, sem árulókkal nem tudott megszerezni. Emlékszem a szolidaritási tüntetésre a Pollack Mihály téri épület előtt. Akkor még ezrek töltötték meg a placcot, mert akkor még fontos volt a szabad szó, a független rádiózás. A kirúgottak között volt számos mostani klubrádiós kollégám, akik a mai napig is közmegelégedésre rádióznak, de ki emlékszik még Csúcs László rádiós alelnökre, Nahlik Gáborra a tévéből és a többiekre, akik a hentesmunkát akkoriban elvégezték. Azóta tudjuk a hasonlatot a verebekről, meg arról, amit a lovak hagynak maguk után az utakon…
Mennyivel jobb lesz, ha még az emléke is eltűnik a Magyar Rádiónak, jobb lesz ott a katolikus egyetemnek pazar kampuszt építeni, a hit ereje azért mégiscsak fontosabb a józan észnél, nem igaz?!
Hanem a szabad szót, a szabad gondolatot mégsem lehet elhallgattatni, talán nem veszik öndicséretnek, ha ki merem mondani, hogy a Klubrádió viszi tovább azt a sokszínű, bátor és kritikus hangvételt, amit az egykori Magyar Rádió megtestesített. A hatalom immár tizennégy éve packázik velünk, mert nem képesek elviselni, hogy valahol megmaradjon a szabad szó. Erről szólt a pályázatok megtorpedózása, a Klubrádió karanténba zárása, a frekvencia elvétele és újabban a hacker-támadások. Mi azonban akkor is tovább szólunk mindenütt, ahol tudunk. Ha máshol nem, hát a kedves hallgató vasalóján…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 2-i adásában hangzott el.
