Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
A szabad szó szentélye – Hardy Mihály jegyzete
2/09/2024 18:03
| Szerző: Hardy Mihály
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mennyivel jobb lesz, ha még az emléke is eltűnik a Magyar Rádiónak, jobb lesz ott a katolikus egyetemnek pazar kampuszt építeni, a hit ereje azért mégiscsak fontosabb a józan észnél, nem igaz?!
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában az …erőszakról. Nekem ez ma délelőtt akkor jutott eszembe, amikor megnéztem a videót az ex-Magyar Rádió épülete körül történt incidensről. Aki esetleg nem értesült volna: a Momentum aktivistái tiltakoztak ma reggel a Magyar Rádió épületeinek elbontása ellen, amikor egy, a munkaterületre tartó kamion közéjük hajtott. A képeket elnézve, aligha lehet véletlen figyelmetlenségről beszélni, hiszen a tiltakozók többször is a sofőr tudomására hozták, hogy ez egy polgári engedetlenségi akció, ő meg csak nyomta tovább a gázpedált. Kevesen múlott, hogy nem lett a dologból tragédia.
A Magyar Rádió eltüntetése a Föld színéről jelképes erejű. 1956. október 23-án este a tömeg nem véletlenül éppen a rádió épületét ostromolta meg, hiszen akkoriban még a rádió volt a legfontosabb tájékoztatási eszköz. Az sem véletlen, hogy a nyolcvanas évek második felére éppen a Magyar Rádió volt az a szakmai műhely, ahol elkezdték komolyan feszegetni a diktatúra határait, ahol megindult a gondolkodás arról, hogy mégis, miféle Magyarországot kellene építeni a kádári gulyáskommunizmus romjain. A Bródy Sándor utca 5-7., az udvarán található Pagoda valóban a szabad szellem szentélye volt abban a korban.
Ahogy az sem volt véletlen, hogy 1994 tavaszán a vesztét érző jobboldali hatalom éppen 129 rádiós, meg néhány Egyenleg-es tévés kirúgásával, a hatalom brutális erejével akarta meghódítani azt, amit sem pénzzel, sem zsarolással, sem árulókkal nem tudott megszerezni. Emlékszem a szolidaritási tüntetésre a Pollack Mihály téri épület előtt. Akkor még ezrek töltötték meg a placcot, mert akkor még fontos volt a szabad szó, a független rádiózás. A kirúgottak között volt számos mostani klubrádiós kollégám, akik a mai napig is közmegelégedésre rádióznak, de ki emlékszik még Csúcs László rádiós alelnökre, Nahlik Gáborra a tévéből és a többiekre, akik a hentesmunkát akkoriban elvégezték. Azóta tudjuk a hasonlatot a verebekről, meg arról, amit a lovak hagynak maguk után az utakon…
Mennyivel jobb lesz, ha még az emléke is eltűnik a Magyar Rádiónak, jobb lesz ott a katolikus egyetemnek pazar kampuszt építeni, a hit ereje azért mégiscsak fontosabb a józan észnél, nem igaz?!
Hanem a szabad szót, a szabad gondolatot mégsem lehet elhallgattatni, talán nem veszik öndicséretnek, ha ki merem mondani, hogy a Klubrádió viszi tovább azt a sokszínű, bátor és kritikus hangvételt, amit az egykori Magyar Rádió megtestesített. A hatalom immár tizennégy éve packázik velünk, mert nem képesek elviselni, hogy valahol megmaradjon a szabad szó. Erről szólt a pályázatok megtorpedózása, a Klubrádió karanténba zárása, a frekvencia elvétele és újabban a hacker-támadások. Mi azonban akkor is tovább szólunk mindenütt, ahol tudunk. Ha máshol nem, hát a kedves hallgató vasalóján…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 2-i adásában hangzott el.
