Jövő héten összeül a Fővárosi Közgyűlés, nem tudjuk a színfalak mögött hol tartanak a tárgyalások, de gyakorlatilag még azt sem, hogy pontosan kik között. Ugrás az ismeretlenbe.

A lényeg, ettől még a pofon - akárhogy is nevezzük, ez bizony alapos megszorítás. Nyilván a százmilliárdokkal kitömött rendszerpropaganda lelkesen szajkózza a szöveget: ez kérem nem megszorítás, mert az csak a gyurcsányi időkben volt, meg Brüsszelben, meg a Sorosnál meg a nemváltó óvódások. Ez csak kiigazítás, esetleg elhalasztás vagy ilyesmi. Persze pofon ez, méretes.

"... minden a legnagyobb rendben. Végül is ilyen ez az összetartozás. Egy kicsit rozsdás, kicsit omladozik, lehet, hogy nem túl biztonságos rálépni, de a magyar ember nem rémül meg."

A parlament gazdasági bizottsága ülésén elhangzott, hogy Magyarországon megszűnt a költségvetési deficit, a külkereskedelmi mérleg pozitív szaldót mutat, miután a világszínvonalú magyar technológiai termékek iránt olyan nagy a kereslet.

Egyszerre peches és szerencsés vagyok, mert belenőttem abba a világba, amikor az újságírókra kis túlzással már tényleg csak azoknak van szükségük, akik néznek, hallgatnak, olvasnak minket, esetleg meg akarnak venni. Amikor először mondtam be a rádióba a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, még felvetődött a „tarhálás” vádja, mára szinte mindenki ezt csinálja azok közül, aki mögött nincsen valamelyik kormány.

Szóval, miközben a kínai érdekek szerint és kínai hitelből épülő Belgrád-Budapest vasútvonal építéséhez az Orbán család bányájából szorgalmasan szállítják a követ, az egyre-másra felhúzott akkugyárakat lassan be lehet zárni. Ha nem, akkor a gyártáshoz szükséges gigantikus mennyiségű víz és elektromos energia szépen ki fogja szárítani a magyar gazdaság egy részét. A pillanat uralása – mint a Fidesz alapvető stratégiája – ilyen módon működik.

A VI. kerület polgármestere fiatalokat, családokat látna a kerületében. Nem fog, ha csak nem épít szociális bérlakásokat. Kárpáti Iván jegyzete az Airbnb tiltásáról.

A Bese báty arra is kitért, hogy az elbocsátott pap számított arra, hogy a Fidesz és a paptársai kiállnak mellette, de ez nem történt meg. Még azok is elfordultak mellőle, akiket oly szorgalmasan áldott meg.

Józsa Márta jegyzetében a bukaresti tejesüveg-visszaváltó és abból a legenda szerint házat vásárló brigantiktól jutott el Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedébe, ahol sorra elnézi a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.

Orbánnak először kell alkalmazkodnia valakihez a politikában. Egy okos ember mondta, talán Churchill, hogy ha egy ország politikai vezetése elindul lefelé a lejtőn, még az isten se állíthatja meg, hogy ne guruljon le az aljáig.

Vidnyánszky Attila színre viszi a Tőkét, erről írt jegyzetében Szénási Sándor, aki szerint "félő persze, hogy Marxnak ehhez sem lesz semmi köze, nem is lehet, még akkor sem, ha a Termelési Módot egy különösen zseniális színész állítja elénk, csodás maszkban. De hát Jézus hitéből is csak a politikai kereszténységet képes lepárolni egy hatalom, miért járnának másképp a szellem emberei?".

Vajon Orbánt valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?