Ez nem a medve listája - Rózsa Péter jegyzete
Van olyan lista, amiről még Rogán Antal sem húzhatja le magát.
Boldog új éveket – Szénási Sándor jegyzete
Trump ismét jelezte, hogy az elnökséget újfent családi, és család körüli vállalkozássá teszi. No meg ott van Elon Musk is, aki felhatalmazás nélkül szól bele európai politikai ügyekbe. Amerika lassan egyszerre nélkülözhetetlen szövetséges és veszélyforrás a nyugati világra nézve.
Stratégiai tuktukozás? – Kárpáti Iván jegyzete
A miniszterelnök nem kapkod, élvezi a trópusi hétköznapokat. Viszont a láthatatlanságra felvett Sulyok lépései mögött sem látszik még a mesterterv.
Gyógyturizmus, vagy nyaralás - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miért egy dél-indiai helyi lapból kell megtudnia a magyar polgárnak, hogy Orbán Viktor Kerala államban tuk-tukozik, hogy India egyik drága luxus szállodájában húzta meg magát, a családjával és a kíséretével együtt?
Nemzeti sport – Józsa Márta jegyzete
Pártunk és kormányunk sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat. Alig valamivel kevesebbel, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire …
A leghülyébbek közülünk – Selmeci János jegyzete
Önök, kedves hallgatók szoktak arra vágyni, hogy jó dolgok rosszabbak legyenek? Dehogyis, ilyesmi csak a választott politikusoknak jut az eszébe … Például olyasmi, amit csak egy igazi marha szavazhat meg.
Fapados repülőrajt – Hardy Mihály jegyzete
A gazdasági rakéták begyújtásához épp a minap bukott el a magyar kormány egymilliárd eurót, a költségvetés inkább hasonlít stand-up comedy-re és nincs az a KSH-elnök aki eleget tud "igazítani" az adatokon, hogy azok megfeleljenek a propagandának.
Közfinanszírozott, vagy nem lesz – Selmeci János jegyzete
20/09/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Egyszerre peches és szerencsés vagyok, mert belenőttem abba a világba, amikor az újságírókra kis túlzással már tényleg csak azoknak van szükségük, akik néznek, hallgatnak, olvasnak minket, esetleg meg akarnak venni. Amikor először mondtam be a rádióba a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, még felvetődött a „tarhálás” vádja, mára szinte mindenki ezt csinálja azok közül, aki mögött nincsen valamelyik kormány.
Jó napot kívánok, Selmeci János vagyok, és tíz éve önöktől kapom a fizetésemet.
Először is köszönöm szépen.
Másodszor egyszerre peches, és szerencsés vagyok, mert belenőttem abba a világba, amikor az újságírókra kis túlzással már tényleg csak azoknak van szükségük, akik néznek, hallgatnak, olvasnak minket, esetleg meg akarnak venni. Amikor először mondtam be a rádióba a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, még felvetődött a „tarhálás” vádja, mára szinte mindenki ezt csinálja azok közül, aki mögött nincsen valamelyik kormány. A független média ugyanis vagy közfinanszírozott lesz, vagy nem lesz.
Aligha lesz már olyan világ, amikor a pártok és politikusok a saját, közpénzes hirdetésekkel megtolt Facebook-oldaluk helyett a médián keresztül próbálják majd elérni a választókat, kockáztatva, hogy esetleg visszakérdezünk. Nem valószínű, hogy a közösségimédia-cégek hirtelen jó ötletnek látják majd, hogy vicces videók és a mesterséges intelligencia által kreált cuki nénis fotók helyett újra közéleti tartalmakat dobáljanak fel a felhasználóknak, így aztán a cégek sem hozzák vissza a hirdetéseiket hozzánk, pláne, hogy megosztott sem lesz kevésbé a társadalom, miért a gumicsizmás Orbán-Gyurcsány-cikkek mellett akarná bárki eladni a mosóporát. Summa summarum: csak önökre számíthatunk.
Mivel Magyarország sem lesz gazdag ország hirtelen, az állampolgárok aligha tarthatnak életben minden médiumot. Az újságíró tartalmat gyárt, és a tartalom a tartalommal versenyzik; nem csak a közpénzzel vagy nemzetközi hátszéllel megtolt versenytársakkal, hanem a Netflixszel, a BL-közvetítéssel és a Patreonon támogatott podcasttal is versenyzünk az önök figyelméért, ebből pedig aligha következik más, mint ami a versenyből általában; kevesebben, de jobbak leszünk.
Hála annak, hogy az Európai Unió jogbiztonságát élvezzük, kizárólag önökön, a nézőkön, olvasókon, hallgatókon múlik, hogy kit tartanak meg közülünk. Ha lesz Klubrádió öt év múlva, akkor azért lesz, mert jobb rádiót fogunk tudni csinálni annál, mint amit most csinálunk, amúgy meg különben minek is.
Ezért mondtam, hogy peches és szerencsés is vagyok. Semmit sem látok már az ömlő hirdetési pénzekből, látok viszont embereket, sokszor névről, arcról ismert hallgatókat, akiknek fontos, amit mi itt csinálunk, fontos még akkor is, ha napi tizensok óra új tartalomból senkinek sem fog minden tetszeni.
És mégis támogatnak minket. Néha azt érzem, hogy önök nálunk sokkal jobban tudják, hogy miért.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 20-i adásában hangzott el.
