Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Közfinanszírozott, vagy nem lesz – Selmeci János jegyzete
20/09/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Egyszerre peches és szerencsés vagyok, mert belenőttem abba a világba, amikor az újságírókra kis túlzással már tényleg csak azoknak van szükségük, akik néznek, hallgatnak, olvasnak minket, esetleg meg akarnak venni. Amikor először mondtam be a rádióba a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, még felvetődött a „tarhálás” vádja, mára szinte mindenki ezt csinálja azok közül, aki mögött nincsen valamelyik kormány.
Jó napot kívánok, Selmeci János vagyok, és tíz éve önöktől kapom a fizetésemet.
Először is köszönöm szépen.
Másodszor egyszerre peches, és szerencsés vagyok, mert belenőttem abba a világba, amikor az újságírókra kis túlzással már tényleg csak azoknak van szükségük, akik néznek, hallgatnak, olvasnak minket, esetleg meg akarnak venni. Amikor először mondtam be a rádióba a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, még felvetődött a „tarhálás” vádja, mára szinte mindenki ezt csinálja azok közül, aki mögött nincsen valamelyik kormány. A független média ugyanis vagy közfinanszírozott lesz, vagy nem lesz.
Aligha lesz már olyan világ, amikor a pártok és politikusok a saját, közpénzes hirdetésekkel megtolt Facebook-oldaluk helyett a médián keresztül próbálják majd elérni a választókat, kockáztatva, hogy esetleg visszakérdezünk. Nem valószínű, hogy a közösségimédia-cégek hirtelen jó ötletnek látják majd, hogy vicces videók és a mesterséges intelligencia által kreált cuki nénis fotók helyett újra közéleti tartalmakat dobáljanak fel a felhasználóknak, így aztán a cégek sem hozzák vissza a hirdetéseiket hozzánk, pláne, hogy megosztott sem lesz kevésbé a társadalom, miért a gumicsizmás Orbán-Gyurcsány-cikkek mellett akarná bárki eladni a mosóporát. Summa summarum: csak önökre számíthatunk.
Mivel Magyarország sem lesz gazdag ország hirtelen, az állampolgárok aligha tarthatnak életben minden médiumot. Az újságíró tartalmat gyárt, és a tartalom a tartalommal versenyzik; nem csak a közpénzzel vagy nemzetközi hátszéllel megtolt versenytársakkal, hanem a Netflixszel, a BL-közvetítéssel és a Patreonon támogatott podcasttal is versenyzünk az önök figyelméért, ebből pedig aligha következik más, mint ami a versenyből általában; kevesebben, de jobbak leszünk.
Hála annak, hogy az Európai Unió jogbiztonságát élvezzük, kizárólag önökön, a nézőkön, olvasókon, hallgatókon múlik, hogy kit tartanak meg közülünk. Ha lesz Klubrádió öt év múlva, akkor azért lesz, mert jobb rádiót fogunk tudni csinálni annál, mint amit most csinálunk, amúgy meg különben minek is.
Ezért mondtam, hogy peches és szerencsés is vagyok. Semmit sem látok már az ömlő hirdetési pénzekből, látok viszont embereket, sokszor névről, arcról ismert hallgatókat, akiknek fontos, amit mi itt csinálunk, fontos még akkor is, ha napi tizensok óra új tartalomból senkinek sem fog minden tetszeni.
És mégis támogatnak minket. Néha azt érzem, hogy önök nálunk sokkal jobban tudják, hogy miért.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 20-i adásában hangzott el.
