Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Das Kapital – Szénási Sándor jegyzete
13/09/2024 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Vidnyánszky Attila színre viszi a Tőkét, erről írt jegyzetében Szénási Sándor, aki szerint "félő persze, hogy Marxnak ehhez sem lesz semmi köze, nem is lehet, még akkor sem, ha a Termelési Módot egy különösen zseniális színész állítja elénk, csodás maszkban. De hát Jézus hitéből is csak a politikai kereszténységet képes lepárolni egy hatalom, miért járnának másképp a szellem emberei?".
Nagyon érdekes bejelentést tett a Nemzeti Színház, eszerint a jövő év májusában Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatják a Tőkét. Igen, Marx Károlyét.
A rendező azt nyilatkozta, hogy az alkotás drámai potenciálja már beregszászi évei óta foglalkoztatja, idézem: „ A pénz, a tőke, vagy az osztályharc csupa olyan fogalom, ami megszemélyesítve egy egész életünket meghatározó drámát ír le”. Az is kiderült, hogy műfaja bohózati elemekkel átszőtt haláltánc lesz, amelynek keretében kiderül – a Nemzeti színlapja alapján – , hogy „súlyos félreértések okán hogyan jött létre egy testet és lelket megnyomorító ideológia, valamint, hogy miért nem tudunk szabadulni ettől a vallásellenességgel átszőtt gondolkodásmódtól.”
Mármost korábban, amikor V.A ötlete napvilágra került, a jobboldal valóságos sokkot kapott, hogy miért, nem világos. A Kommunizmuskutató Intézet igazgatója mindenesetre felháborítónak tartotta, hogy a mű, ami lényegében egy, a polgárok fejéhez röpített lövedék, drámai potenciált jelenthet: az ilyen, Marx iránti lelkesedés pont annyira veszélyes, mintha V.A. náci irodalmat akarna színpadra állítani. A Magyar Nemzet pedig azt ajánlotta ironikusan, hogy a következő darab legyen mondjuk Lenintől A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban.
A reakciókból az derül, ki, hogy a már- már kommunistasággal meggyanúsított rendező rendszerhűsége és ideológiai elkötelezettsége pár röpke vád nyomán egy pillanat alatt omlott össze, ami persze teljes félreértés, ezért is írja a színlap, hogy nyugi, az előadás haláltánc lesz a javából. Teljes leleplezés, hogy világosan fogalmazzunk.
Ami a műfajt illeti, utalhatunk arra, hogy bár ideologikus, közgazdaságtani, illetve politikai utópiákkal foglalkozó adaptációk ritkán kerültek hazai színpadra, ha egyáltalán, de a hagyományos színpadi daraboktól eltérő kísérletek igenis voltak. Kazimir Károly sorozatára gondolunk, aki egyebek mellett a Kalevalát, a Ramajánát, a Gilgamest, vagy épp a Karagözt rendezte meg, hogy Vidnyánszkyt idézzük: abszolút megszemélyesítve.
De van egy másik tradíció is. A szovjet Krokogyil vicclap nyomán a korai Ludas Matyi vicclap már belekezdett a kapitalizmus szellemének képi megidézésébe: a pókhasú, szivart rágó kapitalistáktól a sunyi kulákig, és a lenyalt hajú, pezsgőben fürdő dzsentriig, nem is beszélve a pirospozsgás, mindig fiatal, és mindig öntudatos munkásig, ami persze ugyanolyan távol esett Marxtól, mint Makó Jeruzsálemtől, de hát ahol fát vágnak, ugye...
Színházi, és film - analógiák is vannak. Szovjet munkásdarabok. Szovjet téeszdarabok. Magyar mozidarabok. Dalolva szép az élet, Becsület és dicsőség, avagy egy doku: A szovjet mezőgazdasági küldöttek tanításai címmel, amit Jancsó Miklós rendezett 1951-ben, csak hogy az élet ne legyen olyan egyszerű.
V.A.-nak van miből válogatni, ha teljes leleplezést akar, pláne haláltáncot. Félő persze, hogy Marxnak ehhez sem lesz semmi köze, nem is lehet, még akkor sem, ha a Termelési Módot egy különösen zseniális színész állítja elénk, csodás maszkban. De hát Jézus hitéből is csak a politikai kereszténységet képes lepárolni egy hatalom, miért járnának másképp a szellem emberei?
Ettől retteg Max Weber is, attól tartván, hogy pozitív példaként legközelebb őt veszik elő, ezért próbálja valahol elásni a „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” című művét. Bár Vidnyánszky, vagy ne adj isten, Balog Zoltán püspök úgyis megtalálja.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 13-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: thierry ehrmann/Flickr.com
