Meglepődött-e Rogán? - Dési János jegyzete
Mondjuk, mint titkosszolgálati miniszter bizonyára már régen értesült arról, hogy a neve azok közt kering, akiket szankcionálni fognak.
Képeslap – Józsa Márta jegyzete
A vízügyeseknek karácsonyra valódi meglepetés érkezett. Bárha még december közepén is úgy tudták, hogy a szeptemberi, dunai árvíz elleni védekezésük jutalmául prémiumot kapnak, ami a pénzt illeti, az végül vízhez illően elpárolgott. Sebaj, kaptak Orbán Viktor arcképével díszített képeslapot az ünnepre.
Ha címeres maffiózó lenne – Dési János jegyzete
Az a bűnlajstrom, amit Rogánról Amerikában összeállítottak, előbb-utóbb kiszivárog valahol. Ezen több lesz, mint hogy Louis Vuitton táskája van.
Megkaphatnák már a gyerekek az ajándékokat? – Selmeci János jegyzete
Hiába, van, amiben a mindent elintéző emberek keze is meg van kötve.
Ez nem a medve listája - Rózsa Péter jegyzete
Van olyan lista, amiről még Rogán Antal sem húzhatja le magát.
Boldog új éveket – Szénási Sándor jegyzete
Trump ismét jelezte, hogy az elnökséget újfent családi, és család körüli vállalkozássá teszi. No meg ott van Elon Musk is, aki felhatalmazás nélkül szól bele európai politikai ügyekbe. Amerika lassan egyszerre nélkülözhetetlen szövetséges és veszélyforrás a nyugati világra nézve.
Stratégiai tuktukozás? – Kárpáti Iván jegyzete
A miniszterelnök nem kapkod, élvezi a trópusi hétköznapokat. Viszont a láthatatlanságra felvett Sulyok lépései mögött sem látszik még a mesterterv.
Gyógyturizmus, vagy nyaralás - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miért egy dél-indiai helyi lapból kell megtudnia a magyar polgárnak, hogy Orbán Viktor Kerala államban tuk-tukozik, hogy India egyik drága luxus szállodájában húzta meg magát, a családjával és a kíséretével együtt?
Mielőtt még baj lesz – Szénási Sándor jegyzete
21/02/2024 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok.
Drámai módon visszaesett azoknak az ukránoknak a száma, akik barátságosnak, vagy pláne határozottan barátságosnak tartják a lengyeleket: a Rating Group közvéleménykutató szerint míg tavaly 94% volt az előbbi véleményen, az idén már csak 79%, a határozottan barátságos minősítést meg csupán 33% támogatja. Ami lesújtó.
Viszont egyáltalán nem annyira új jelenség, és talán elkerülhetetlen is. A megdöbbenést most az okozza, hogy a menekülő ukránok legnagyobb befogadója Lengyelország volt 1 millió fölötti létszámmal, és ezzel 83% egyetértett. Csakhát a lakhatás, az ellátás, az iskolázás, meg a többi létfeltétel biztosítása sokba kerül, és amikor szóba jött a segély emelése, azt már csak 36% fizette volna, és egyáltalán, ma már az ukránok ellátásának a támogatása 44% körül jár.
Tegyük hozzá: a kezdet kezdetén sem volt sokkal több ötven százaléknál, csak az ukrán dráma fölötti meghatódás, az oroszok izzó megvetése, és az őszinte segíteni akarás ezt elfedte.
Aztán jött, ami várható volt. Nem pusztán Lengyelországban, máshol is. Először Nagy-Britanniából érkeztek hírek arról, hogy a menekülteket ingyen befogadó családok hónapok múltán már szabadulnának a vendégektől, Németországban az okozott felzúdulást, hogy az ukránoknak csak 19%-a vállal munkát, jó nekik a segélyes élet is, és gyorsan elterjedt annak a családnak a története, amely villámgyorsan kapott lakást és bölcsődei férőhelyet, miközben a németeknek ez utóbbiból szűken jut. A család egyébként 2023 elején visszament Ukrajnába, a német hatóságok ennek ellenére továbbra is fizették neki a több, mint 3800 eurós havi járandóságot. Stb.
Nyilvánvaló, hogy a visszaélések, ügyeskedések, béna hatósági lépések száma soha nem volt kisebb, és hogy a most virálissá váló sztorik alvó történetként mindig is ott voltak a lelkesedés parazsa alatt, és hogy felélesztésük az ingerültség jele.
Másképpen: a fáradtságé. Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz, ez utóbbi inkább a szlovákkal, a cseh, kasub nyelvvel rokon. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok. A gabonaszállítás mizériája ismert, Varsó nyilván a lengyel gazdák mellett áll ki, és érzéketlenséggel vádolja az ukránokat, akik a saját érdekükben elvárják a lengyel agrárium kivéreztetését, miközben az ukránok érzéketlenséggel vádolják a lengyeleket, akik gyengítik az ellenállást Moszkvával szemben. Az ingerültség kölcsönös, és nem fog megszűnni.
Itt tartunk. Legyen világos: azért az ukránok 79%-a még mindig jó viszonyt tapasztal a lengyelekkel, és a lengyelek relatív többsége még támogató az ukránokkal szemben. De ki kell mondani, hogy a helyzet romlik. Ez előre látható volt, az elitnek volt valami ideje erre felkészülni. Az Unióban most kb 4.2 millió regisztrált ukrán menekült van, a valóságos szám nyilván ennél több, akár jóval több is lehet. A türelem, az okos állami lépések (az ukrán munkavállalás kikerülhetetlensége) a segélyszervezetek konfliktuskezelésre való felkészítése, ukrán civil szervezetek alakulása és szerepvállalása sokat segíthet.
Mielőtt még baj lesz.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. február 21-i adásában hangzott el.
