Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.
Gábor György nyílt levele Demeter Szilárdnak
25/10/2023 13:26
| Szerző: Gábor György
A rólam szóló állításait összességében a racionális kívánalmakat és elvárásokat semlegesítő, illetve azokat felülíró politikai előítéletesség determinálta, amit a "Hibás argumentumok, avagy hogyan ne érveljünk" tankönyvbe illő fejezetében felvonultatott súlyos érvelési hibák egész sora bizonyít, s aminek feltűnő sokasága egy ilyen rövid cikk esetén úgyszólván a Guiness Rekordok Könyvébe kívánkozik.
Tisztelt Igazgató Úr!
Október 14-én arra hívták fel a figyelmemet, hogy Ön méltóztatott cikket írni a Mandiner felületén, amelyben azzal tisztelt meg, hogy nevemet és munkásságomat többször is szóba hozta.
A rólam szóló állításait összességében a racionális kívánalmakat és elvárásokat semlegesítő, illetve azokat felülíró politikai előítéletesség determinálta, amit a "Hibás argumentumok, avagy hogyan ne érveljünk" tankönyvbe illő fejezetében felvonultatott súlyos érvelési hibák egész sora bizonyít, s aminek feltűnő sokasága egy ilyen rövid cikk esetén úgyszólván a Guiness Rekordok Könyvébe kívánkozik.
Ön elkövette az argumentum ad hominem (személyeskedés) érvelési hibát, az argumentum ad personam (hiteltelenítés) hibáját (és tisztességtelenségét), az argumentum secundum quid (elsietett általánosítás) érvelési hibát és a hibás általánosításból fakadó induktív érvelési hibát, amely abból fakad, hogy az induktív érvek értelmezésének előfeltétele, hogy megfelelő háttértudással rendelkezzünk, ami az Ön esetében nem állt fenn, épp ellenkezőleg: valamennyi vonatkozó állítása arról tanúskodott, hogy munkásságomat illetően Ön a legcsekélyebb háttértudással sem rendelkezett, ám ez cseppet sem zavarta meg abban, hogy politikai előítéletessége és propagandisztikus elkötelezettsége okán téves vagy hazug állításokat fogalmazzon meg rólam, lejáratandó személyemet és munkásságomat.
Az eljárása bizonyos társadalmi keretek között tipikusnak vagy jól felismerhetőnek mondható, kiváltképp – mint éppen az Ön esetében – egy olyan személy részéről, aki mindeközben a hatalmi rendszerhez szorosan mellé- és alárendelve egzisztenciális értelemben is a hatalom kegyeitől függ, megkockáztatom, érdemtelenül, kizárólag végtelen és sokszorosan túlteljesített lojalitásának köszönhetően. Vesd össze ezzel kapcsolatosan a "megveszekedett orbánista vagyok, a kormány politikáját száztíz százalékig támogatom" bátor és nyílt üzenetét, helyesebben vallomását.
Tisztelt Igazgató Úr!
A nyugati vagy zsidó-keresztény civilizáció világában – amelyet tudtommal Ön is és politikai eszmetársai is vezérlő fonálnak tekintenek – a demokráciákban, vagyis semmiképpen sem a diktatúrákban – minden önmagára valamit is adó médium a vélemény- és sajtószabadság alapjogát messzemenően szem előtt tartva "természetadta módon" lehetőséget biztosít arra, hogy egy cikkben megszólíttatott, kritizált, bírált, vagyis véleményezett fél válaszadási lehetőséggel élhessen, legfőképp azért, hogy a nagyrabecsült olvasó, mint amilyen a Mandiner közönsége is, a két vélemény közül objektív módon eldönthesse, melyikkel tud azonosulni, s az egymással disputáló felek közül kinek az álláspontját tekinti hitelesnek. Ezért voltam bátor az Önnek írt válaszomat elküldeni a Mandiner szerkesztőségének, abban a hiszemben, hogy a fennálló eszmei és politikai nézetkülönbözőségek ellenére a nyugati (zsidó-keresztény) világ demokratikus szabályait a tisztelt szerkesztőség magára nézve is irányadónak tekinti.
Nos, fájdalom, súlyosan csalódnom kellett: az a szerkesztőség ugyanis, amely megkérdezésem és beleegyezésem nélkül szakmányban publikálja a Facebook felületére kitett írásaimat, azok megjelentetését kellőképpen manipulálva (saját maguk által kiválasztott részt megjelenítve, maguk alkotta címeket adva, ám az írás egészének megismerését csak egy diszkréten utaló megjegyzéssel biztosítva), annak céljából, hogy a tisztelt olvasóközönség cizelláltnak nehezen nevezhető hangnemben, gazdagon hömpölygő antiszemitizmusát és a legtradicionálisabbnak mondható dühödt zsidóellenes sztereotípiáit kommentáradatával kifejezésre juttathassa.
És persze, annak rendje és módja szerint kifejezésre is juttatja!
Vagyis az Önnek írt válaszomat a Mandiner nem közölte le, ami – ebben biztos vagyok – Önt is, mint elkötelezett demokratát, minden bizonnyal mélyen felháborítja, így – ha nem veszi rossz néven – levelem csatolmányaként egyenest Önnek küldöm el a válaszomat, azt tanácsolva és javasolva, hogy ha valakiről írni szándékozik a jövőben, előbb ismerje meg annak munkásságát, hogy írása legalább a tények szintjén hitelesnek tűnjön, s ne már rögtön az alapoknál váljon világossá, hogy a szükséges háttértudás és a minimálisan elvárható háttérismeret híján tollát és közlendőjét messze nem az objektivitás szándéka, hanem kizárólag a politikai megfelelés reménye és az újabb és újabb bizonyítási kényszere mozgatta.
További jó és hasznos munkát kívánva,
üdvözlöm,
Gábor György
