Arató András: Gyomros

„Kit csaptunk be?... Az imperialistákat? Azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót”, legyen egyszázalékos a magyar infláció! És lett infláció! „Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán.”

Ha nem kell erővel, inkább furfanggal győzi le ellenfelét a mesebeli királyfi. Mert mire számított a magyarok egyik fő ellensége? Nem, Pistike, most nem Gyuri bácsiról van szó, őt elkergettük Afrikába, nem is Sam (Samu) tatáról, aki éppen a mi szeretett barátunkkal háborúztatja a kabarészínészt, hanem éppenséggel az Infláció nénit gyűrtük magunk alá, de alaposan. Mert mire számított a nyavalyás, akit bájdövéj Brüsszel küldött ránk az ő hibás szankcióival? A megszokott módszerekre számított, monetáris politikára, takarékos költségvetésre, stadion-stopra, állami beruházások lassítására, sallerre, kokira és más megannyi kiszámítható, ortodox anakronizmusra. Erre mit lépett a mi népi hősünk? Bemutatott a mi ifjú kora ellenére bölcs királyfink balra egy testcselt, úgy tett, mintha, konkrétan bezárt néhány vasúti szárnyvonalat, oszt bevitt egy gyomrost. Az ellen meg összegörnyedt tizenhétre legott, mint aki liter tejet öntött két kiló szilvára. Nincs ok az aggodalomra, hogy elfogyna, még mindig tízzel több van nekünk, mint a hanyatló Nyugatnak, mert mi takarékos nép vagyunk, gondolunk a jövőnkre is. Hisz’ ha elfogyna (az infláció), akkor például mivel indokolnánk a tanáraink hihetetlenül magas bérét? Már most is százszor annyit kapnak, mint a német kollégák, és ez a különbség csak nőni fog. Magyar égre magyar forintot! Mit nekünk az eurónak zordon bércei, azért a víz az úr, mert a víz, az jön.

Jól állunk mindet kétséget kizáróan, de az éberséget nem hagyhatjuk lankadni, mert az ellenség nem nyugszik (egészen addig, amíg meg nem szűnik, ami a harmincas évekre várható). Mert bár kizavarta egykor a honból az akkor még tábornoki alkatú a szovjeteket, most meg a Soros-sereget, maradt mégis Hunniában katonája (a Sorosnak). Majd ha az utolsó is elhúzott, akkor mondhatjuk megkönnyebbülve, hogy huhh, meg hihh. Most például cirill betűs emberek adják ki magukat magyarnak, de egy rutinellenőrzés során lebuktak Gyopárosfürdőn. Velünk nem lehet packázni, példát mutatunk orosz testvéreinknek is éberségből (is). Látva leleményességünket, hamarosan megvizsgálják, hogy Csajkovszkij, alias Tcsaikovszky, Dosztojevszkij, Puskin orosz volt-e, vagy csak álcázott imprista kém. Csehovnál egyértelműek a prágai gyökerek, ami egy ideig nem volt gyanús, de most már az.

Mindennel próbálkoztak. Letérdeltették a britek a Szoboszlait, pedig megmondta a mindenek forrása, a magyar ember nem térdel le, csak Isten, a mennyasszonya, és a haza előtt, vagy ha kikötődött a cipőfűzője. Márpedig aligha hihető, hogy a Chelsea – Liverpool meccs kezdetén a három említett közül akárcsak egy is a zöld gyepen tartózkodott volna. Az pedig, hogy huszonkét embernek egyszerre engedne el a pertlije, legfeljebb egy dzsender-propagandista nem-műtő mesekönyvben fordulhat elő. A megaláztatásnak ezzel nincs vége, a mi fiúnkat még arra is kötelezték, hogy ugyanolyan inget-gatyát vegyen föl, mint a többiek, ráadásul vöröset. És mindezt éhbérért, mert Angliában élnek még a rabszolgatartó társadalmak hagyományai.

Amúgy kíméletesek vagyunk, a gyomros övön felüli találat. Az övön aluliakat a legveszélyesebb ellenségeinknek adjuk, a nyugdíjasoknak, a pedagógusoknak, a médiának. A dollárbaloldalnak. Mert bizony mondom néktek, „aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló" – mondotta volt Virág elvtárs.