Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Körkörös fóliavédelem
14/08/2023 17:42
| Szerző: Arató András
Éberség, nertársak, az ármányveszély nem múlt el, emlékezzetek csak, ki és miképpen nyert Dávid és Fóliát küzdelmében! Ne hagyjuk, hogy a történelem ismételje önmagát!
Az agyat hártyába, egy speciális bio-fóliába csomagolta az evolúció, ami védi ezt az ambivalens megítélésű alkatrészünket sokféle szél ellen: mechanikai, kémiai, mikrobiális fuvallatok nehezen jutnak át rajta.
(Az agynak kétségkívül vannak pozitív tulajdonságai is. Kooperálva más idegrendszeri elemekkel, képessé teszi az embert számos hasznos műveletre, úgymint nyelés, lélegzés, engedelmesség, viszketés, beszéd, anyagcsere – egyes megközelítések szerint ennyitől még nem lennénk homo sapiens sapiens, ám a káromkodás seggtörléssel kombinálva kiemel minket az állatvilágból.)
Nem óvja meg viszont az agyhártya a tekervény tulajdonosát a nyugati szél kártevéseivel szemben: a szabadság, egyenlőség, testvériség istenítése (akár ateista alapon is, ami maga a dekadencia), a különbözések iránti tolerancia, az okok firtatása, az összefüggésekből levont következtetések iránti igény, mind-mind csökkenti az engedelmesség hatékonyságát. Ezért van szükség az agyhártyán, sőt, a koponyán túli védelemre, a modern illiberalizmus fogalomkörét alkalmazva, a fóliázás elengedhetetlen, ha el akarjuk érni az ő szent céljukat, bármi legyen is az. (Itt már-már spontán módon megszületett a szent cél definíciója, ám az nem ránk tartozik, sőt, nem tartozik ránk.)
Egyes könyvek súlyosan veszélyeztetik illiberális társadalmunk fejlődésének amúgy tükörsima útját, mondhatni, rögöket hoznak rajta létre. Alapértékeinket vonják kétségbe, aminek következtében a jövő nemzedéke megkérdőjelezheti néhány gránitszilárdságú tételünket, mint például a nemátalakító műtétek korhatárhoz kötését, az óvodai melegpropaganda tiltását, a szuterén nemzetállamok felsőbbrendűségét, mi több, akár a Párt vezető szerepének evidenciáját is. A helyzet kritikus, társadalmi lobotómiáért kiált. A folyamat megindult, lassú bár, de hatékony. Első lépései közé tartozik a kultúra minden ágának demeterizálása, az egyetemi autonómiának, mint a sötét középkor maradványának a sterilizálása, a közoktatás vadhajtásainak lenyirbálása, a fölösleges vakbélműtétek rendőrségi felügyelete alá vonása, ám a minapig még mindig ott ármánykodtak a könyvespolcokon a dollárbaloldal előretolt ügynökei a maguk elembétékú-dzsender propagandájával. Ennek most vége, nincs többé lapozgatás a Harry Potterben! Fóliát mindenre, ami csak mozog! De éberség, nertársak, az ármányveszély nem múlt el, emlékezzetek csak, ki és miképpen nyert Dávid és Fóliát küzdelmében! Ne hagyjuk, hogy a történelem ismételje önmagát! Mert ahogy a költő is mondja, vannak hamis próféták, akik azt hirdetik gonoszan, hogy ácsi! – de csak ha már nem lesz olyan könyv, ami fóliáért kiált, akkor mondhatjuk, itt van már a Kánaán. Addig nincs megnyugvás.
Ha most azt mondjuk, jön hozzánk az Erdoğan – azt kérded, hogy jön most ide Erdoğan. Hát most repülővel érkezik, másképpen, mint elődjei ötszáz éve. Mindegy, lényeg, hogy jön. Most neki is, meg az oroszoknak is örülünk. Szerettük őket mindig is, Paskievics, Lenin, Sztálin, Brezsnyev éppúgy a magyarok barátja volt, miként a mai utód is repes érettünk.
Valami ilyesmi a társadalmi lobotómia hatása. Ekként jut el a homo sapiens sapiens újabb szintre, a homo sapiensére. Még egy-két generáció, és mindenki újra képes lesz fára mászni. De legalábbis biciklizni.
