Orbán Viktor: "úgy hallottam hogy a fiatalok között rosszul áll a Fidesz szénája", ezért arra kéri a szülőket, nagyszülőket, beszéljenek a gyerekeikkel.

"... a hatalmi pozícióban levők még körülnéznek a padlásokon, akad-e még valami lesöpörni való. Mondjuk fél tucat lenyúlható alkotóház, a magyar művészeknek további kisemmizésének kedveskedve, egy-két aranyrög a Nemzeti Bankban, és hát persze némi kiosztható krumpli is előfordul majd."

Felföldi József, a "szívószálpápának" is hívott debreceni milliárdos írt egy levelet az államfőnek, amelyben részint felszólítja, hogy szégyellje magát, részben meg az elnök főnökeként elmagyarázza neki, hogy miért is. A dolog végtelenül egyszerű, írja a pápa, Ön az én beosztottam …

Aligha várható el győzni akaró politikusoktól, hogy árnyalt párbeszédet kezdeményezzenek az amúgy elkerülhetetlen, és sokszor valóban kényelmetlen bevándorlásról, de nekünk ettől még nem muszáj beletörődnünk abba, hogy vannak kérdések, amikben kizárólag Orbán Viktor álláspontja elfogadható, a vita pedig eldőlt, beszéljünk inkább másról.

Orbán semmihez sem ért. Mármint semmilyen szakmához. A joghoz sem, mert a régi rendszerben diplomázott, a rendszerváltás után nem gyakorolta sem az ügyvédséget, sem mást, a szakmában. A gazdasághoz sem ért, mert soha nem szerzett tapasztalatot ott, sem vállalkozóként, sem menedzserként, sem máshogy. A humán területekhez sem, mert részint azokat többnyire megveti, lenézi, meg sem fordult ott fiatal korában, mert nem volt ideje két focimeccs között például színházba járni sem.

Az amerikaiak, és a művelt világ egy része is úgy véli, hogy Trump emberi és hétköznapi tettei talán tiszteletlenek itt-ott, de az, hogy bemutat bárkinek, hogy elvesz bármit, ami megtetszik neki, olajat, országot, hogy nyakát szegi a polkorrekt beszédnek, hogy egészséges módon annyira olvasatlan és tudatlan, hogy a vele beszélgető tábornokok azt állítják, egy ötévessel próbálnak dűlőre jutni, szóval mindez igenis tetszik.

A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.

Az ínyencek egyik kedvence a Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel, uborkafával, diktatúra-öntettel.

Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.

Hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak …

Donald Trump barátsága tényleg olyasmi, amiért illethetné valamiféle dicséret a magyar külpolitikát, pláne ha nem lennénk öri-hariban mindenki mással, én anno azt gondoltam, hogy Trump eljövetele ad egy utolsó lehetőséget a miniszterelnöknek a helyesebb, az orosz elnök fenekétől elfelé vezető irány megtalálására.

Mert hiszen valamitől elborult a NER vezérek és lovagok agya, amikor hagymázos, nemzeti jelszavak és tételmondatok zsolozsmázása közben leépítették a maradék jogállami intézmények és jogi keretek rendszerét, kirabolták a költségvetést, közpénzt szivattyúztak át a magánszférájukba, és nem érdekelte őket az sem, hogy végül is azt a tyúkot vágják le, aminek a tojása korábban a sikeres fejlődés záloga volt. Nem jön pénz, de majd lesz valami.

O.V. először az olajár emelkedését, aztán a csökkenését vizionálta, pár nap alatt sovány malac vágtában cikkcakkozott a nagyfiúk között, és közben összevissza beszélt, amire nem kényszerítette semmi, leszámítva a mániákus fontoskodást. Az, hogy minimum három lovat, az oroszt, az amerikait, és a kínait ülje meg egy fenékkel, viszont szőrén, nyilvánvalóan még az ő képességeit is meghaladja és még veszélyes is lehet.

Van az a fajta alkotó, akiről az ember azt hiszi, hogy örök. Nem halhatatlan a szó patetikus értelmében, hanem egyszerűen kívül van az időn. Tarr Béla ilyen volt. Mintha mindig is itt lett volna, és mintha mindig itt is maradna. A filmjei alapján legalábbis biztosan.

Ez az a védőpajzs, amelyik nincs ugyan, de már dolgozunk rajta, hogy legyen. Lehet, hogy akkor sem lesz, de sebaj, akkor majd azt mondjuk, hogy dolgozunk rajta és lesz. Vagy nem lesz.

Marad a kérdés: ki kapirgál majd a zebrák lába között a hatvanpusztai tyúkudvarban?