A külföldi hírek között elhangzott, hogy Azerbajdzsán politikai menedékjogot ad az elvesztett választások után Magyarországról elmenekült egykori miniszterelnöknek és családjának, a külügyminiszternek és közeli hozzátartozóinak, köztük egy ismert, de már visszavonult válogatott labdarúgónak.

Budapesten olcsóbb lett taxizni, azóta pedig a BKK is megállapította, hogy ez nem sérti a hatósági áras rendeletüket, azaz kiderült, hogy Magyarországon sem csak rohadt drágán lehet ezt csinálni, a piaci verseny jó, és látva az iménti hiénás példát is, a gazdaság kifehérítésében is segít. JézusmáriaOMG, ki hitte volna.

Ez a másik ország területén létrehozandó egyéni választási körzet ezer sebből vérzik. Fordítsunk rajta egyet! Vajon mit szólna a magyar szuverenitásvédelmi sóhivatal, ha mondjuk Ausztria jelölne ki Sopronban meg Kőszegen hasonlót vagy éppen Szlovákia jelölne ki egyéni választókerületet Nógrádban a tót atyafiaknak?

Lázárnak sikerült a saját igazságát is tönkretennie azzal, hogy egy percig sem próbált szakminiszterként viselkedni, akit legalább minimális mértékben érdekel a saját ágazata, és aki a leépítést is képes értelmesen, és gyengédebb eszközökkel végrehajtani, szóval politikusként is okosan, hiszen ha szövetségeseket keresett volna, politikai támogatókat talál. De Lázárnak ehhez sem volt elég esze.

Orbán Viktort semmi nem hozza lázba úgy, mint a sport, 45 percben elemezte az olimpiát. Nekünk addig is marad a pottyantós klotyó, a 40 fok, a késés, a síntörés.

A legfelsőbb helyről megtudtuk, hogy nem nagy ügy a magyar olimpiarendezés, csak pár mobil izére vagyunk tőle. És tényleg: a franciaországi játékok előtt terroristák felrobbantották pár helyen a vasúti váltókat, de nálunk erre esélyük sincs, mert a sín eltörik magától, vagy elolvad, esetleg a mozdony gyulad ki. 

Legalább augusztus huszadika tájékán a nagy szuverén rivaldafényben és öntömjénezésben nem ártana azzal a kibeszéletlen történelmi epizóddal is számot vetni, hogy 1968-ban ilyenkor megszálló magyar katonák masíroztak Pozsony utcáin karöltve a Vörös Hadsereggel. Az az agresszor egy másik Moszkva volt, köze sincs a mostani békepártihoz …

Kiss László előzetesben, vádemelés többek között Molnár Zsolt, Horváth Csaba és Tóth Csaba ellen. Mondhatnánk, hogy sokkal okosabbak leszünk akkor, amikor már konkrét ítéleteket, vagy felmentéseket olvashatunk. De mikor lesz az?

A legjobban a cigányok szívják meg, négy-ötezer anyát és gyereket. Kocsról most tettek ki százhúsz embert, a máltaiaktól még kapnak átmeneti szállást. Egy hétre. Aztán az utca. Mint a többinek is.

Soha még ennyit és ennyien nem hivatkoztak augusztus 20-a táján a Szent István-i hagyományokra meg törvényekre, mint az idén. Pedig, ha ma is komolyan vennék az Árpád-házi királyok szigorú törvényeit, lenne nemulass! Mert a tolvajok kezét egyszerűen lecsapták, akár egyetlen csirke ellopásáért.

A tűzijátékkal a legnagyobb baj nem az, hogy van, vagy hogy pénzbe kerül, hanem, hogy a politikusok ahelyett, hogy hagynának minket kicsit együtt ünnepelni, csúnyán belepofátlankodnak ebbe.

Az lesz szeptemberben, hogy a hatvanéves, magyar szakos Gizi néni mind a hatszáz iskolástól elkobozza a telóját."

Az orosz kecske észak-koreai vizitációja a tejecske mellett igazából azt jelenti, hogy egy gyilkos hajlamú, ön-és közveszélyes hatalomról számos kötelék oldódik le, és elindulhat azon az úton, amelynek a végén minden romlott, pusztító, mocskos tulajdonsága tudomásul lesz véve, persze a szuverenitások iránti tolerancia jegyében.

Magáról az ügyről szinte semmit nem tudunk, így hát beszéljünk a nem jogállami rendszerekről. Ilyenekben létezni azt is jelenti, hogy a hazug embernek már akkor sem hiszünk, ha farkast kiált, amikor a szemünk előtt vicsorognak az állatok.

Az első húsz évre még lehet különféle mentségeket vagy kifogásokat találni, hogy a demokráciának nem voltak hagyományai, meg hogy mindent menet közben, szinte futólépésben kellett megtanulni. Tessék gondolkodni majd a rovásírásos-pacalpörköltes-szentistvános falunapon pálinkázgatva, hogy mi a helyzet az azóta eltelt tizennéggyel?

Sok száz millió, egymás hegyén-hátán élő, együttműködésre kényszerített egyén tudása, hogy a sok kis szemétből sok gigantikus szeméthalom lesz végül.