Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kecsketej – Szénási Sándor jegyzete
17/08/2024 15:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Az orosz kecske észak-koreai vizitációja a tejecske mellett igazából azt jelenti, hogy egy gyilkos hajlamú, ön-és közveszélyes hatalomról számos kötelék oldódik le, és elindulhat azon az úton, amelynek a végén minden romlott, pusztító, mocskos tulajdonsága tudomásul lesz véve, persze a szuverenitások iránti tolerancia jegyében.
Az történt, hogy Putyin, majdnem minden oroszok elnöke kecskéket küldött Kim Dzsongun-nak, minden koreaiak majdnem feleurának, rajta keresztül pedig egyenesen Kim népének, hogy ezúton is segítse táplálni, erősíteni, vagy pusztán csak életben tartani a mondott nép testét, ami az időről-időre elkövetkező nagy éhínségek idején egyáltalán nem magától értetődő teljesítmény.
Putyinnak a leningrádi régióból érkező 423 nőstény és 15 bakkecskéje, illetve az előbbiek teje tehát figyelmes, mondhatni gyengéden népbarát ajándék, bár, szándéktalanul lehet sértés is, amennyiben ráirányítja a figyelmet arra, hogy Észak-Korea talán mégsem egészen az a paradicsom, aminek a Kimnek írt új dalban megéneklik. Abban, amiben a vezetőt az ország „ barátságos apjának” nevezik. Apukának pedig tudnia kell, hogy fogadott családjában minden hatodik öt év alatti gyerek alultáplált. A felnőttek is, de ők ezt már megszokták, megszerették. Megszökni kevés az esély.
Mindegy, az orosz kecske nem harci állat, békésen mekeg, tejet ad, és, mint arra a Yonhap dél-koreai hírügynökség rámutat, jele a mélyülő együttműködésnek. Kifogása nem lehet senkinek. Persze, hogy a kecskevonaton érkeztek-e precíziós fegyverek is, cserébe Kim lőszeradományáért, azt nem tudni, de ne legyünk naivak. Putyin azzal, hogy több, az ENSZ által Észak-Koreával szemben kötelezően előírt szankciót felrúgott, hogy kölcsönös védelmi szerződést kötött vele, hogy szerepet szán neki az új orosz nukleáris doktrínában, és gazdaságilag is erősíti, megszünteti egy latorállam elszigeteltségét, és kiengedi a fényre.
Persze nem kérdés, similis simili gaudet, hasonló a hasonlónak örül, Oroszország sem más, csak az ilyen nagydarab országokat nem szokták latorállamnak nevezni, ki tudja, miért nem. Ezzel együtt az orosz kecske koreai vizitációja a tejecske mellett igazából azt jelenti, hogy egy gyilkos hajlamú, ön-és közveszélyes hatalomról számos kötelék oldódik le, és elindulhat azon az úton, amelynek a végén minden romlott, pusztító, mocskos tulajdonsága tudomásul lesz véve, persze a szuverenitások iránti tolerancia jegyében. Kim népe ilyen, ezt szereti, ne zavarjuk benne.
Putyin egyébként legutóbb egy részben dél-koreai alkatrészekből összerakott luxus limuzint ajándékozott észak-koreai elvtársának, már a másodikat amúgy. Egy kecskenyáj ide, két Aurus Senat limuzin oda, ilyen a világ rendje.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. augusztus 17-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Vlagyimir Szmirnov
