Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Hát ennyi volt – Szénási Sándor jegyzete
28/08/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Lázárnak sikerült a saját igazságát is tönkretennie azzal, hogy egy percig sem próbált szakminiszterként viselkedni, akit legalább minimális mértékben érdekel a saját ágazata, és aki a leépítést is képes értelmesen, és gyengédebb eszközökkel végrehajtani, szóval politikusként is okosan, hiszen ha szövetségeseket keresett volna, politikai támogatókat talál. De Lázárnak ehhez sem volt elég esze.
Ha távolról nézhetnénk, ha a helyzet nem lenne annyira drámai, simán csak komikus lenne, de az nagyon: a hatalom tereiben egy űzött miniszter rohangál fel-alá, nyomában egy sértett, és harapós ex-államtitkárral, hasonlatot keresve: egy pitbull terrierrel, amelynek nem természete, hogy bokát téveszt.
Vitézy Dávid valóban pontosan harap, ha szabad így fogalmaznunk, amikor a vasút összeomlását percről-percre követő kommentjeiben a váltótörések, a hazai IC-gyártás agyatlan leállítása, a féltékenységből áthúzott reformtervek, a kirugdosott vezetők, az országbérlettel kiszórt maradék kis MÁV-pénzek ügyében azt hányja volt főnöke szemére, hogy nemcsak inkompetens, de ostoba is.
Hogy ez mit jelenthet, próbáljuk egy könyvelő precíz ridegségével rovatolni. Lázár miniszternek van igazsága bizonyos dolgokban, és van, ami némi szemfényvesztéssel igazságnak tűnt, de mára csak a tartozik-rovat szomorú szereplője, szóval eredeti jelentésében nem létezik, sőt.
A követel-rovat nagy igazsága az, hogy a mostani bedőlést természetesen nem pusztán a mániákus pozíciógyűjtögetéséről ismert politikus elmúlt két éve okozta, hanem az összes rendszerváltó kormány dicstelen működése. A Nemzeti Ménesbirtok ura ráadásul a leépítési miniszter posztját fogadta el, egy olyan csomagot, amely a beruházások leállítását, fejlesztések felrúgását, pénzkivonást jelentett, a MÁV-nál is persze. Sima végrehajtást.
A száműzetésből kínnal és sok talpnyalással visszatérő ex-kancellária miniszter, akinek nem volt nehéz rájönnie, hogy politikai ereje csak egy kivégzésszerű pozícióra futotta, amely kizárólag népszerűtlenséggel jár, tehát politikai ambícióinak bukásával, teljes összhangban Orbán tervével, megpróbált előre menekülni. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt hisszük, az országbérlet ötlete a vidék csodálatát lett volna hivatott kivívni, csak hát, mint Vitézy sietett rámutatni, az értelmetlen pénzszóráson kívül épp a vidékiekkel tolt ki. A rossz időben, rossz helyen elkövetett populizmus tehát hajlamos ennen kebelébe tőrt döfni, de van itt még más tanulság is.
Lázárnak ugyanis sikerült a saját igazságát is tönkretennie azzal, hogy egy percig sem próbált szakminiszterként viselkedni, akit legalább minimális mértékben érdekel a saját ágazata, és aki a leépítést is képes értelmesen, és gyengédebb eszközökkel végrehajtani, szóval politikusként is okosan, hiszen ha szövetségeseket keresett volna, politikai támogatókat talál. De Lázárnak ehhez sem volt elég esze. Úgy húzott ki projekteket, úgy vágott el szálakat, úgy törölt még finanszírozható programokat is, mint aki azt sem tudja, hol van.
Így aztán ő lett a pillangó szárnya, amelynek rebbenésére végleg bedőlt az, ami már régen dőlésben volt, de még aládúcolható lett volna.
Így lett vége a Lázár nevű ambiciózus projektnek, amely eredendően Orbán helyét célozta. Már a pusztaottlakai, amúgy büntetőeljárás alá vont Simonka György is csak martaléknak tekinti, akinek a "gaztetteiről” könyvet akar írni. Másnak már nincsenek vele tervei.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. augusztus 28-i adásában hangzott el.
