Bauer: Az ellenzéknek akkor is nyugatosnak kell lennie, ha ezzel nem lehet választást nyerni

Új ablakban

2022. április 08. Megbeszéljük / részlet, Bauer Tamás (22.04.08.)

19:35

00:00

Nem lehetett megnyerni, de hiba lett volna nem elindulni

„Ezt a választást nem lehetett megnyerni, az ellenzék ezen a választáson nem nyerhetett” – jelentette ki. Azért nem, mert ez nem demokratikus keretek között folyó választás volt, hanem olyan, amelyet egy önkényuralmi rendszer által a saját szabályai szerint, a saját legitimálására tartott voksolás. Persze nem ugyanolyan, mint a ’89 előtt az MSZMP által rendezett választások, mert bárki elindulhatott (ebben az értelemben, ha úgy tetszik, szabad), de minden feltételt úgy alakítottak, hogy csak a Fidesz nyerhessen.

Tamás Gáspár Miklós hívta fel a figyelmét arra, hogy a Horthy-kor ellenzéki pártjai is elindultak – már amelyik éppen nem volt betiltva – pedig tudták, hogy nem tudnak hatalomváltást elérni. Ezért sem ért egyet azokkal, akik szerint az ellenzéknek nem kellett volna elindulnia. A részvétel értelmét az adja, hogy jelen legyen egy másfajta politikai gondolkodás, érzékeltessék országgal-világgal, hogy Magyarország nem csak Orbán Viktorból és a Fideszből áll, van a nyugati világéhoz hasonló politikai szándék is.

Szolidaritás-ellenesség

Bauer Tamás azzal folytatta: Magyarországon öröklődött egy olyan értékrend és politikai habitus, amelyet úgy jellemzett, hogy „szabadságellenes és szolidaritás-ellenes”, „szolgaságelvű és önzéselvű”. Ezt a '60-as évek eleje óta az MSZMP kormányzatai alakították ki: mindenki kap valamit, aki engedelmesen beilleszkedik a rendszerbe, nem is alakult ki olyan szervezett munkásellenesállás, mint például Lengyelországban. Az MSZMP-kormányok „elemeire törték szét a társadalom szövetét”, ettől alakult ki az a társadalmi attitűd, amely által a rendszer stabil tudott maradni és fel se merült a megváltozása.

Orbánék 2010-től részben ösztönösen, részben tudatosan ennek a társadalmi értékrendnek az erősítésére építettek. Ezt mutatja az úgynevezett munkaalapú társadalom, hogy aki nem dolgozik és nem egészséges, az nem létezik, nem kap segítséget. Orbán önzéselvű társadalmi modelljének fontos jele a hajléktalanok megbélyegzése, a rokkantnyugdíjak, a segélyek csökkentése. Ez nyilvánult meg abban is, ahogy a közel-keleti menekültekkel bánt a kormány, és ahogy kommunikál az ukrajnai háborúról – tette hozzá.

Bauer azt veszi rossz néven az ellenzék elmúlt 12 évben tanúsított magatartásából, hogy mindezt elfogadja, nem kérdőjelezi meg, hanem úgy véli, hogy az vezet sikerre, ha maga is ezt a viselkedést tekinti normának. Példaként hozta fel, hogy ha 1938-ban erős az antiszemitizmus magyar társadalomban, attól még a zsidótörvényeket nem szabad támogatni. És ha a zsidótörvényeket elutasítjuk, akkor a határkerítést is el kell, mondta, szavai szerint leegyszerűsítve a dolgokat.

Sőt, úgy fogalmazott: bár most az ellenzékből is azt lehet hallani, hogy nem tudták a háború kérdését úgy kezelni, mint az „ügyes, rátermett” Orbán, azonban „vétek lett volna” a miniszterelnök álláspontját követni. Márki-Zay Péter Partizánban elmondott válasza, hogy a NATO álláspontját kell követni a fegyverszállítás kérdésében, mert szolidárisak vagyunk Ukrajnával, „az egyetlen tisztességes és helyes válasz volt”, ez az ellenzéki miniszterelnök-jelölt dicsősége és nem szégyene – tette hozzá.

Nyugatos értékrend

Ellenzékiek most azon keseregnek, hogy miért nem tudtak ügyesen alkalmazkodni a kádári-orbáni attitűdrendszerhez. De szerinte, ha tudtak volna alkalmazkodni, akkor nem lenne értelme az ellenzék létezésének. Ugyanis épp az az értelme, hogy a nyugati értékrendet tagadó, az ellen harcoló orbáni rendszerhez képest alternatívát kínáljon. Hogy másképp is lehet, másképp érdemes élni, hogy Magyarország valamikor is nyugati ország legyen, ahhoz bizonyos normákat el kell terjeszteni a társadalomban. Orbán tizenkét éve ellenkező irányú folyamatot jelent, de az azt megelőző 20 évben terjedt a szabadság és a szolidaritás – fűzte hozzá. Azt is mondta: vannak olyan pártok, amelyek épp ezt a nyugatos értékrendet képviselik.

Orbán rendszere abból áll, hogy időnként megajándékozza az embereket, pláne választás előtt – és az ellenzék még ezt az osztogatást se merte bírálni. Bauer Tamás úgy látja, azzal vesztették a legnagyobbat, hogy minden ilyen ilyen kérdésben beálltak a Fidesz mellé, gyakorlatilag a Fidesznek kampányoltak, amikor ki is írták plakátokra, hogy marad a rezsicsökkentés vagy a családtámogatás. „El kell felejteni azt, hogy négy év múlva újra választás lesz” – jelentette ki. El kell rajta indulni, amennyi helyet lehet, meg kell szerezni, pláne az önkormányzatin. A stratégia lényege azonban nem ez, hanem az, hogy „másfajta Magyarországot szeretnénk”. Az igazi politika nem az, hogy a következő közvélemény-kutatáshoz igazodjon egy párt, hanem az, hogy megváltoztatná az országot. „Négy év múlva valószínűleg megint nem fogjuk legyőzni a Fideszt” – tette hozzá.

Nem választáson bukik meg az önkényuralom

Önkényuralmi rendszereket nem szoktak az általuk kiírt választáson legyőzni. Önkényuralmi rendszerek akkor buknak meg, ha valamilyen belső vagy külső megrázkódtatás során válságba kerülnek, mint a szocialista rendszerek 1989 körül. A választás előtt bukott meg az MSZMP, akárcsak a lengyel, a csehszlovák és a többi állampárt. De Milosevic, Franco és Salazar rendszerét is ebbe a kategóriába sorolta Bauer Tamás. Szerinte az Orbán-rendszer nem került válságba, nem is győzhető le választáson, ez történt múlt vasárnap. Az ellenzéknek az a dolga, hogy ha ilyen válság alakul ki, akkor megértesse a társadalommal, hogy mennyiben okozta ezt a fennálló rendszer, és merre vezet a kiút. Akkor is, ha az ellenzék által képviselt értékrenddel a magyar társadalom többségével szemben ma nem lehet választást nyerni – mondta Bauer Tamás.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI/Marjai János