Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
18/05/2024 15:10
| Szerző: Szénási Sándor
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Ezt a Direkt36 megírta, 2022 márciusában az RTL meg is kérdezte erről Menczer Tamás államtitkárt, aki ezt kampányhazugságnak nevezte, de Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója is óvta attól a lakosságot, hogy elhiggyje a baloldal hazugságait. Polt Péter főügyész Vadai Ágnes interpellációját feljelentésként értékelve nyomozást indított, ami aztán a semmibe veszett. Előkerült egy ázsiai magyar nagykövetség azóta felmondott diplomatája is, aki elmondta a Klubrádióban: hiába jelentette Budapestnek, hogy az oroszok a spájz helyett inkább a titokszobát, és a magyar titkos anyagokban való kutakodást favorizálják, csúnyán leintették, hogy hallgasson.
A történetből aztán füst és köd lett, ahogy ez errefelé szokás.
Azonban még ezen a tájon is előfordul, hogy az emlékezet ködéből hirtelen éles körvonalak tünnek elő. Nem fog aranyon a rozsda, mondja az eltitkolhatatlan igazságról a népi szólás. Az aranyrögöt most a 444.hu ásta elő, bár nem közli, honnan vannak az általuk "látott belső dokumentumok". Vannak, hát vannak. A ködök azért mindig ott lengedeznek a háttérben.
Amiről szó van: a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat akkori főigazgatójának, Szabó Hedvig altábornagynak 2021 szeptemberi jelentése, amelyet Vargha Tamás akkori külügyi államtitkárnak írt arról, hogy orosz csoportok betörése 4000 munkaállomást és 930-nál több szervert tett megbízhatatlanná a magyar külügy biztonsági rendszerében, a hackerek gyakorlatilag minden adatot láthattak. Szabó a szövegben az orosz GRU-t (katonai hírszerzés), az FSZB-t (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) illetve az SZVR-t (külföldi hírszerzés) jelöli meg elkövetőként.
Ha Polt még szorgosan kutatna, szólni kéne neki, hogy ne fáradjon.
A 444.hu néhány napja rákérdezett Szijjártónál, aki először azt mondta nem tud semmit, aztán, amikor megmutatták neki Szabó altábornagy levelét, közölte, hogy a szervek ezügyben már lépéseket tettek. Magyarul: a dolog igaz, de már belepte a tavalyelőtti, vagy még régebbi hó.
Ja. Azóta már a kormány más szerveit is fektörhették, a hacker szakma végülis olyan, mint a zenészeké, a játékot naponta gyakorloni kell, ennek dacára igaz lehet, amit Orbán mond, hogy tudniillik nekünk vannak a legbiztonságosabb rendszereink a világon. Persze, az ellenséggel, tehát az EU- val és Amerikával szemben, no de nem a barátokat illetően, akik előtt nincsenek titkaink.
Ha Szijjártó elég idős lenne, a történethez nem kellene bocskorbőrt növesztenie az arcára (másik népi szólás, a megfejtését nem is kell részleteznünk) és minden mellébeszélés nélkül megidézhetné a szovjet korszak egyik híres rajzfilmsorozatát, ami a „Mindent tudni akarok” címet viselte, és a szovjet pionírok olthatatlan információszomját reprezentálta. Ez, tudniillik a lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Dehát sem Szijjártó, sem Orbán nem tudja ezt.
Előttünk a következő kép. Szereplők: a magyar kormányfő, az előbb említett cégek munkatársai, és egy plusz fő. Az asztalon a nemzeti szuverenitás hever, szépen, trikolórral átkötve, cirillbetűs, és mandarin nyelvű üdvözlőkártyák mellett. Csak azt nem értjük barátaink, az a sok betörés mire volt jó, minek a hangos kopogás a nyitott ajtón, ami hanghatásaival fölöslegesen riasztotta a hazaáruló ellenzéket? Ezt kérdi némi mosolygó szemrehányással a magyar főember, miközben helyet foglal a sarokban a sámlin. Csak egyenek, igyanak, fogyasszanak az elvtársak, aztán jöhet az újabb osztozkodásra az áldomás, ahogy szoktuk.
Szénási Sándor jegyzete a május 18-i Hetes stúdióban hangzott el. Meghallhathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.
